Mára hagyománnyá vált, hogy az iskola karácsony közeledtével színpadra állít egy darabot: kétévente a Diótörőt, a köztes években más-más, de a tematikához és az ünnephez köthető előadással rukkolnak ki. Felfoghatjuk ezeket az év lezárásaként, karácsonyra hangolódásként, ugyanakkor számadásként is: íme – mutathatják fel a fiatalok –, ennyi mindent tanultunk az elmúlt hónapokban.

– Annak idején az volt a legfontosabb, hogy adjunk egy karácsonyi ajándékot az iskolánk közösségének: családoknak, meghívott vendégeknek, barátainknak, diákoknak, kollégáknak – ecseteli az iskola művészeti vezetője, Marschalkó Edit, aki a darabok rendezéséért és a koreográfiáért is felel. – De aztán egy színpadi szakmai gyakorlattá is váltak ezek az előadások, ahol a színházi táncos szakgimnazisták mellett az alsós évfolyamok tanulói szintén megmutathatják magukat. Így mindenki vágyakozva tekint előre már év közben erre az időszakra, hiszen tudja, akár kisegérként, hópiheként, vagy a főbb szerepekben, de színpadon állhat.

Hogy milyen sokat jelent ez a gyakorlati oldal, és hogy erre már itt módja nyílik a fiataloknak, azt az iskola falai közül már kikerült táncosok példája jól mutatja. A három évvel ezelőtti kis gyufaáruslány, Feszner Dóra ma már a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója; Szabó Dorina szintén a gimnázium diákja volt, jelenleg ő az R-go együttes egyik gidája. Marschalkó Edit lánya pedig a miskolci iskolából előbb Budapestre, majd Linzbe került, és előbb egy külföldi társulatnál volt, ma viszont már a Szegedi Kortársbalett egyik szólistája.

De térjünk vissza az idei Diótörőhöz! A koreográfus gondolt egy merészet, és az ’50-es évek Amerikájába helyezte el a történetet. Hó helyett napsütés, verőfényes Kaliforniát képzeljünk el, ahol a fiatalok tornacipőt hordanak, a lányok pöttyös szoknyában pörögnek, a fiúkon bőrdzseki, és mindent átitat a twist és a Rock ’n Roll hangulat. 

– A darabbal szerepeltünk a Táncjátékfesztiválon, helyezést is értünk el. Itt mondta a Kossuth-díjas balettművész, Szakály György, hogy az előadás „nyomokban Diótörőt is tartalmaz”. Nos, valóban, az alapsztori, a konfliktus megvan, de teljesen más lett a mozgásanyag. Ezzel a fejlődésüket szolgáljuk, hiszen a gyerekeknek nem feltétlenül kötelező anyag a rock, a twist, de mindent tudniuk kell, ami a színpadon zajlik. Ezekkel a változatos, színes, korokban, témákban, táncanyagban ugráló darabokkal lényegében kipróbálhatják magukat rengetegféle környezetben. Mint a kaméleonnak: folyamatosan változniuk kell, de ehhez hozzá kell szokniuk – mutat rá Marschalkó Edit.