Néhány éve szemüvegre kényszerültem. Előbb húztam-halasztottam a dolgot, „vakláltam”, ahogy nagyanyám mondaná, de végül nem volt mentség, sokat író-olvasó emberként kellett a pápaszem, ha akartam használni, ha nem. Előbb olvasáshoz, aztán mindenhez.
Látott persze orvos is, aki megnyugtatott, hogy ez a korral jár, nincs rá gyógymód, még a ma már többféle szembetegséget meggyógyító lézeres műtéteket sem nekem találták ki, erre pont nem jók. Talán, ha fejlődik a tudomány. Addig marad a szemüveges lét, amit vagy megszokok, vagy… megszokok, mert nincs más lehetőség. Látni kell.
Oké, ha kell, hát kell, kivártam a következő látás hónapját az akciók miatt, mert az gyorsan kiderült, hogy a vegyesbolti olvasószemüvegek néhány ezres tételénél kissé mélyebben kell zsebbe nyúlni, ha az ember „rendes” szemüveget akar. Azzal meg még látni is. Én persze akartam, sőt, igényes lévén szerettem volna egy szemüveget a normál távolsági látáshoz és az olvasáshoz. Na, ilyet nem adnak az ABC-ben. Ahol orvosi vagy optometristai vizsgálat sem segít a megfelelő dioptria megtalálásában. Irány tehát egy szakbolt, ahol ingyenes a vizsgálat, akciós az ár, és még garancia is van.
Akkoriban jöttek divatba a multifokális szemüvegek, azzal a céllal, hogy egy eszközzel lásson jól az ember minden távolságra. Mivel újdonság volt, adtak hozzá megszokásgaranciát is. Ami azt jelentette, hogy ha úgy érzi az ügyfél, hogy nem lát vele jól, nem tudja megszokni, hogy a szemüveg minden pontjánál más a dioptria és a fókusz, akkor visszatérhet a normál vagy a bifokális lencsékhez.
Elmentem tehát a régi, jól ismert „O” betűs üzletbe, és el is készült a nekem való szett. Csillagászati ára volt akciósan is, de aki látni akar, az ugye áldozzon rá. Meg is szoktam hamar, működött úgy négy évig, mígnem tovább romlott a szemem. Tavaly is jött a látás hónapja, hát elmentem egy másik nagy üzletlánchoz, most az expressz „V”-hez - egy család az „O”-val -, precízen megvizsgáltak, kiválasztottuk az új lencséket, és el is készült az új szemüveg. Aminek nem csak az ára volt borsos, de szó szerint csillagokat láttam vele, annyira torzított. Minden fénypont, az utcai lámpáktól az autók lámpájáig, hatágú csillaggá vált. Itt is bedobták, hogy majd megszokom, hordjam kicsit, de ugye, ami nem jó, az nem jó!
Ezt végül elfogadták, szemüveg vissza, csináltak újat. A csillagok eltűntek, de az arcok az út túloldalán már elmosódnak. Hordjam kicsit, majd megszokom, mondta a „V”. Hordtam. Amit nem láttam jól az első pillanatban sem, azt azóta sem látom jól. Jeleztem a cégnek. Ők még újabb vizsgálatokat javasoltak, valódi megoldást nem. Ugyanis a vizsgálatok jók voltak, többször elvégezték, mindig azonos eredménnyel. A másodszorra kreált szemüveg sem jó. Ennyi az egész. Saját szakemberük ismerte el, hogy egy szemüveg, bizonyos dioptria fölött, nem tud minden távolságon tiszta látást biztosítani. Inkább kettőre lenne szükség. Egy az olvasáshoz, monitorhoz, egy a távolsági látáshoz, vezetéshez. Ami persze plusz pénz, nem is kevés. Ezt miért nem mondták, mielőtt fizettem? Reklamáltam. Az ügyfélszolgálat lepattintott. Mit tehetek még? Majd megszokom?
(Címlapfotó: rapidus.hu)
