1

Átadták kedden a kohászatnak és vasgyárnak emléket állító salaktál szobrot az Újgyőri főtéri körfogalom közepén. Ahogyan arról többször beszámoltunk (például itt, itt és itt) a miskolci születésű világhírű szobrász, Kraitz Gusztáv által megálmodott alkotás megépítését régóta tervezték, és a városban kibontakozott széleskörű összefogásnak köszönhetően az elmúlt időszakban meg is valósult.

A délutáni avatásra a szakadó eső ellenére is rengetegen jöttek el, többségében olyanok, akiknek valaha közük volt a Diósgyőr-vasgyári kohászathoz. Őket köszöntötte először Veres Pál polgármester is, aki beszédében úgy fogalmazott, a diósgyőri kohászat a város történelmének meghatározó eleme, összeforrt Miskolccal, Diósgyőrrel és úgy általában a miskolcisággal. Éppen ezért régi adósságát törleszti Miskolc a kohászok, a kohászatban dolgozók felé.

- Bár az Újgyőri főtér manapság is Miskolc egyik legforgalmasabb csomópontja, a Vasgyár irányába viszont már nem igyekeznek annyian, mint egykoron. A Vasgyár sokaknak talán már csak egy megállót jelent a közlekedés során, ez a megálló viszont sokat jelent Miskolcnak még most is, amikor a termelés sajnos már több évtizede véget ért. Nagy utat tett meg az évszázadok alatt a Szinva völgyében, egykor az ország legnagyobb kohászati komplexuma a megye egykor legnagyobb munkaadójaként működött, volt idő Miskolcon, amikor szinte mindenkinek volt valami saját élménye a vasgyárról, volt legalább egy rokona, vagy ismerőse, aki ott dolgozott. A vasgyár nem csak egy gyár volt, akik itt éltek, vagy dolgoztak a kohászat idején, ezt pontosan tudják a mai napig. A munka mellett megannyi barátság, szerelem, közösségek, számtalan program és esemény kötődik a mai napig a diósgyőri kohászathoz, ami miatt Miskolcot acélvárosként is szokás emlegetni – mondta a városvezető, aki kiemelte: a vasgyár emléke ugyanúgy hozzátartozik a miskolcisághoz, mint a város múltjának más eleme, turisztikai attrakciói.

Feldolgozni a traumát

„Ez a fel-felizzó salaktál emlékeztet mostantól minden erre járót a diósgyőri kohászatra, azokra, akik valaha a vasgyárban dolgoztak, és arra is, hogy a nehézipar virágzása után milyen traumaként élte meg a város és térség a gyár bezárását, miután Miskolc a huszonegyedik században új utakat volt kénytelen keresni. Hálás köszönet illeti az emlékmű alkotóját, Kraitz Gusztávot” – hangsúlyozta Veres Pál.

A három méter magas, tizenhét tonnás salaküstből kialakított emlékű avatásánál jelen volt annak megálmodója, a több mint hat évtizede Svédországban élő, de miskolci gyökereitől teljesen soha el nem szakadt Kraitz Gusztáv is (vele egyébként éppen a múlt héten beszélgettünk, a cikk erre olvasható). Itt is elmondta, az Újgyőri főtértől kétszáz méterre, a Második utcán született, itt nőtt fel, minden emléke a Vasgyárhoz köti.

- Egy hazai látogatás alkalmával, tizenöt évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy emléket kellene állítani a gyárnak, ami oly’ sokaknak adott oly’ sokat. Mivel nekem emlékeimben mindig az éjszakai salaköntéskor látható vörös fény villant be elsőnek a gyárról kézenfekvőnek tűnt az emlékmű alapjának a felhagyott üzemi területen talált salaküst – mondta.

Köszönet az összefogásért

Az alkotó megrendülten mondott köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult az emlékmű megvalósulásához. „Boldog vagyok, hogy ez végre készen lett és nagy csodálója vagyok mindenkinek, aki az ügy mellé állt. Mert már önmagában az egy óriási bravúr volt, hogy ezt a hatalmas tálat idehozták és a felsővezetékeken átemelték a tér közepére, nem is beszélve az ügy körül kialakult összefogásról” – tette hozzá az idén 97 esztendős művész.

Szunyogh László, Miskolc főépítésze is a kohászathoz kötődő vállalkozók és a volt kohászok összefogását méltatta, mint mondta, az önkormányzat „mindössze” a feladatok koordinálását vállalta. „Boldog vagyok, hogy én még abban a korban nőtte fel, amikor dübörgött a kohászat, amikor a mindennapok része volt a salaköntés, a gyár, a műszakváltás, és hogy én még tudom, milyen az, amikor „fúj a gyár” – hangsúlyozta a szakember, az újonnan felavatott emlékmű segíthet abban, hogy Miskolc soha ne feledje el kohász múltját.

1

Nem feledjük

Végül az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítványának kuratóriumi elnöke mondott köszöntőt. Harcsik Béla kiemelte, „a kohászat emlékművének avatásakor nemcsak a kohászatra emlékezünk, hanem az egész diósgyőri vasgyárra, a gépgyárral együtt.”

- Együtt nőttek föl, testvérek voltak és sajnos együtt hullottak a porba. A diósgyőri acélgyártás világhíres. Volt időszak, amikor nem épülhetett hazánkban gép úgy, hogy ahhoz az alapanyagot ne Diósgyőr adta volna. Nem épülhettek úgy hajók, mozdonyok, hogy ne Diósgyőrből kerüljön oda a vas. Sajnos tizenöt évvel ezelőtt az utolsót csapolták, a DIGÉP pedig már hamarabb elköszönt. Ennek ellenére se feledjük soha, hogy a diósgyőri vasgyár mit adott az országnak, mit adott az államnak, a világnak és mit adott Miskolcnak – hangsúlyozta Harcsik Béla.

Az ünnepség aztán este a Bükk Áruház előtti téren folytatódott, ahol kulturális műsort követően a fentieken túl többen is beszéltek még: Hatala Pál, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke a diósgyőri vasgyártás jelentőségéről, Nyitrai Dániel, az előbbi szervezet helyi elnöke az emlékezés fontosságáról, Tóth Tibor építészmérnök, a Kohászat 1:2000 terepasztal-projekt szakmai vezetője pedig arról, miért tartották fontosnak megépíteni a komplett diósgyőri vasgyár makettjét.

Ezt követően este negyed kilenckor először kapcsolt fel az emlékmű teljes díszkivilágítása, ebben a formában világítja majd meg mostantól minden este sötétedéstől éjfélig minden félórában néhány percre az Újgyőri főteret.