Harapós teknős tartotta rettegésben a balatoni fürdőzőket. Július elején adtunk róla hírt, hogy Balatonőszöd és Balatonszárszó között egy aligátorteknőst, vagy más néven keselyűteknőst fogott ki egy csalihalas háló a vízből. Ez egy emberre is veszélyes, invazív teknősfaj, amely annyira életképes, hogy Magyarországon is tud szaporodni, habár az Egyesült Államokban és Kanadában őshonos. Az eset kapcsán Both Zoltán vadállatbefogóval beszélgettünk róla, hogy mekkora az esélye annak, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye vizeiben aligátorteknőssel találkozunk.
- Az utóbbi négy-öt évben hazánk folyóiból, patakjaiból, tavaiból személy szerint én 17 darab aligátorteknőst fogtam ki. Mivel az állatfaj nem őshonos Magyarországon, bizonyos, hogy ezeket az egyedeket mind magángyűjtők tartották. Több, mint valószínű, hogy engedély nélkül, mert nem volt bennük chip – nyilatkozta portálunknak Both Zoltán vadállatbefogó.
Hozzátette, hogy kizárólag veszélyes állattartási engedéllyel és chippel ellátva lehet aligátorteknőst otthon tartani. Az engedélyt a területileg illetékes nemzeti park igazgatósága adhatja ki olyanoknak, akik megfelelő szakirányú végzettséggel rendelkeznek.
Több milliós bírság
- Állatkereskedésben a kilencvenes évek végéig lehetett kapni aligátorteknőst, ma már ilyen módon nem elérhető. Az akkori 4-5 centiméteres gyerekteknősök, mostanra jól megtermett felnőtt példányok lettek. Az engedély nélküli tartást több millió forint természetvédelmi birsággal büntethetik és elkobozzák az állatot. Ha pedig kiderül, hogy egy természetes vízbe ki dobta bele, az elkövető különösen komoly büntetésre számíthat, mert tette természetkárosításnak minősül – hangsúlyozta a szakember.
Elmondta, hogy a faj képviselőit könnyű felismerni. A kifejlett állat csatornafedél nagyságú, rücskös a páncélja és hosszú farka az aligátoréra hasonlít, innen kapta a nevét. A harapása rendkívül erős, olyan, mint a satuszorítás. Egy fiatal teknős már a partvisnyelet el tudja harapni, a felnőtt pedig akár a karunkat is.
Megtudtuk, hogy bár üldözni nem fognak bennünket, de úgy vadásznak, hogy meglapulnak a víz alatt az iszapban és kitátják a szájukat. A kis halakat egészben nyelik le. Így, ha véletlenül belelépünk a szájukba, a mi lábujjunkat is ételnek tekintik. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a Balatonban, vagy más magyar tóban tömegével előfordulnának.
Lassú, de gyorsan harap
- Feltételezhető, hogy a gondatlan és felelőtlen hüllőtartók szándékosan helyezték a magyar vizekbe ezeket a teknősöket. Az aligátorteknős különösen szívós, alkalmazkodik az éghajlathoz, megél a hazai patakokban, folyókban, tavakban. Az őshonos és védett mocsári teknőshöz hasonlóan áttelel és nincs természetes ellensége. Négy évvel ezelőtt például a Délegyházi-tavak mellett a tojásból pár órája kikelt pici aligátorteknősöket találtak, ami az anya- és az apaállat jelenlétét is feltételezi – árulta el.
- Az inváziós faj képviselői rendkívüli károkat képesek okozni a helyi ökoszisztémában. A vörösfülű ékszerteknőshöz hasonlóan elorozzák az őshonos mocsári teknős élőhelyét, amely az aligátorteknősnél jóval kisebb és fekete alapon olajzöld mintázattal rendelkezik – tájékoztatott.
Kifejtette, hogy a félelmetes teknős befogása nem egyszerű, mert keresni kell. Bár lomhának tűnik, de villámgyorsan tud támadni. Ezért csak úgy lehet megfogni a páncélja végén, hogy ne tudjon hátraharapni. Bejelentést a hatóságnál, azaz a Kormányhivatalnál kell tenni. Ezt követően intézkednek és elszállítják egy mentőhelyre, általában olyan állatkertbe, vagy vadasparkba, ahol már tartanak hasonló állatot.
