Elmondása szerint két város áll közel a szívéhez. Tősgyökeres miskolciként a borsodi megyeszékhelyet tekinti otthonának, míg Nyíregyházához a főiskolás évek miatt kötődik.

- Miskolcon születtem, ide jártam óvodába és iskolába is, a Miskolci Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola elődintézményébe. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert harmadik osztályos lehettem, amikor Tóth László bábművésztanár szakkörén megismerkedtem a bábozással. Újszerű technikával dolgoztunk: például írásvetítővel készítettünk árnyjátékot Kodály Zoltán és Bartók Béla zeneműveire. Kivágtunk különböző népművészeti motívumokat, formákat, amiket fel-le mozgattunk a gép tárgyasztalán. Használtuk a különböző funkciókat is: nagyítottunk, kicsinyítettünk, játszottunk az élességgel. Ennek megfelelően más-más képek jelentek meg a kivetítőernyőn.

A művészek világa maga volt a csoda Nagyjából két évig járt a szakkörre; máig örömteli időszakként gondol vissza ezekre az alkalmakra.

- Amikor a bábszínházba kerültem, akkor törtek fel az emlékek, hogy én ilyet már csináltam, és nagyon élveztem. Különösen jó volt közönség előtt szerepelni. Jártunk bábfesztiválokra is. Zánkán például a mi iskolánké lett az első helyezés. Azt hiszem, ötödik osztályos koromig jártam a szakkörre. Vége szakadt, mert Laci bácsi elkerült az iskolából.

Temesvári Éva a középfokú tanulmányait a Herman Ottó Gimnáziumban végezte.

- Felvettek haladó angol tagozatra: az osztályban remek közösség alakult ki ott, sokakkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot - emlékszik vissza. Mivel angoltanárként képzelte el a jövőjét, érettségi után felvételizett a Miskolci Egyetemre: sikertelenül.

- Édesanyám talált egy hirdetést az újságban: a bábszínház gyakornokokat keresett – ez volt 1994-ben. Jelentkeztem, és hosszú időre ott ragadtam.

Ügyelőként kezdett - innen van a beceneve, a kollégák a mai napig is Ügyinek szólítják - majd bábszínészgyakornok lett, később bábszínész.

- Az első évadnyitó társulati ülés és annak hangulata mély benyomást tett rám, meghatározta a következő 12 évemet. Fiatal felnőttként, vagy még inkább félig gyerekként bekerülni a nagy művészek világába maga volt a csoda. Tőlük tanulni, ellesni a technikákat a gyakorlatban, később velük együtt szerepelni elmondhatatlan érzés volt.

A következő évek a fejlődésről szóltak.

- Indult akkoriban egy tanfolyam is a Budapest Bábszínház közreműködésével. Itt megtanultunk mindent: bábmozgatás, színészmesterség, művészettörténet, gyermekpszichológia, bábtörténet, árnyjáték, marionett, kesztyűs bábok és még sok más dolog szerepelt a tananyagban. 1996-ban ért véget a tanfolyam, ekkorra a következő végzettséget szereztem: hivatásos előadóművész bábművészeti ágban.

Sosem volt királylánytípus

A tanfolyam alatt Temesvári Éva ellátott számos logisztikai feladatot is. Az intézmény alapítója és akkori igazgatója, Korzsényi Tibor is felfigyelt rá, szívósságára a munkában.

- Én lettem az, aki a szervezővel és az igazgatóval együtt összerakta az évadot. Az igazgatói pályázatomban ezt a koordinációs feladatot évadtervezői munkakörként jelöltem meg.

Az évek során szinte az egész országot bejárta a társulattal.

- Kevés hely van szerintem, ahol nem léptünk fel a társulattal. Ezalatt nemcsak a nagyvárosokat értem, hanem az apróbb falvakat is. Volt egy Magyarország-térképem, amin piros filctollal aláhúztam minden települést, ahol jártam. Egy idő után egybefüggő vörös paca volt a térkép – meséli Temesvári Éva, aki elmondta, nehéz kiemelnie egyet a kedvenc szerepei közül.

- Mindegyik alaknak megvolt a saját szépsége. Emlékezetes volt a Hamucipőke című előadás Lengyel Pál rendezésében, ahol én voltam a főszereplő: nem a klasszikus, ijedt kislány megformálóját kereste a rendező, hanem egy kicsit odamondóbb, cserfesebb karaktert. Ez nagyon illett hozzám, mivel sosem voltam királylánytípus: 90 százalékban boszorkány- vagy kisállatszerepeket osztottak rám.

Szükség van "paravános" bábszínházra

Mindezek mellett továbbra is bábszínészként dolgozott, 2003-tól pedig a Nyíregyházi Főiskolán tanult kommunikáció – művelődésszervező szakon.

- A főiskola utolsó évén nehéz döntés elé állított az élet: vagy koncentrálok az előttem álló államvizsgára, és erre fordítom az energiáimat, vagy a Csodamalomban maradok, és ki tudja, mikor sikerül diplomát szereznem. Sírt a szívem, amikor eljöttem a bábszínházból, másfelől azonban azt éreztem, hogy megnyílik előttem a világ: találkoztam más emberekkel és élethelyzetekkel is.

Másfél évig recepciósként dolgozott, majd egy klímatechnikai cégnél a karbantartási csoport vezetőjének asszisztenseként.

- Ez hasznos tapasztalatnak bizonyult. Az itt megszerzett tudásnak a mai napig is nagy hasznát veszem - hangsúlyozza. Később pénzügyi előadóként tevékenykedett egészen 2018-ig: ekkor tért vissza – 12 év kihagyás után – a bábszínházba, igazgatóhelyettesi pozícióba.

Temesvári Éva művészeti elképzeléseiről is beszélt lapunknak.

- A közeljövőben szeretnék több kesztyűbábos előadást. A pedagógusok és óvodapedagógusok visszajelzései alapján régiónkban igény van a hagyományos bábelőadásokra.
A bábszínház frissen kinevezett igazgatója úgy véli, a gyerekek számára üdítő élményt nyújt a klasszikus kesztyűbábos előadás is.

- Szerintem szükség van "paravános" bábszínházra, mint például amilyen régen Kemény Henrik Vitéz Lászlója volt. A következő évadokban szeretném, ha a bábszínház repertoárján a különböző bábjátszási technikák és az ehhez kapcsolódó előadások egyenlő arányban jelennének meg.