Bárcsak a nyár arról szólna, hogy csak pihenünk és töltekezünk. Természetesen van egy ilyen szakasza is, még akkor is, ha az nem a tengerparton nyaralás, hanem egy feltöltő találkozás barátokkal, egy szoba felújítása az otthonunkban, vagy éppen az év közben felhalmozott tárgyak szanálása. Ezek az apró momentumok teszik a napjainkat hasznossá, és valóban üdítően hatnak ránk. Ugyanígy szükséges a lelkünket is helyre tenni, amikor csak lehetőségünk adódik rá. Nem kúraszerűen, hanem minden nap időt szánva rá, akár kis lépésekben is.
Miért mondom ezt? Mert mindannyiunknak vannak rossz beidegződései, akár bevalljuk magunknak, akár nem. Ahhoz, hogy haladni tudjuk, fejlődjünk, az szükséges leginkább, hogy elfogultság nélkül lássuk magunkat. Számos olyan pont van, amelyeket, ha időben felismerünk, gyorsabban és hatékonyabban tudunk fejlődni. Élni.
Előfordult már, hogy egy helyzetben a lehető legrosszabb kimenetelt feltételezted? A negatív gondolkodás szinte blokkolja az agyat. Megakadályozza, hogy tisztán láss. Ráadásul növeli a stresszt. Amikor olyan szituációba kerülsz, hogy nehezedre esik a haladás, válaszút elé kerülsz és döntened kell – állj meg egy pillanatra. Vagy akár kettőre, és gondold át, mit tanácsolnál egy számodra kedves embernek hasonló helyzetben. Hidd el, sokkal könnyebb lesz a döntés, és nem húz le a mélybe téged sem a negatív gondolat. A félelem.
Sokszor tapasztalom azt is, hogy a múlt fájdalmas emlékét cipelik sokan. Az már mögöttük van. Visszafelé nézni kimerítő, és megakadályozza azt, hogy előrehaladjanak. A másik hátránya ennek, hogy amikor tényleg kellemetlen dolgok történnek velük, akkor könnyen úgy érezhetik, hogy a világ ellenük van. Ha valaki áldozatnak tekinti magát, akkor tulajdonképpen a felelősséget hárítja át másra, így pedig elveszti azt a lehetőséget, hogy a saját maga életét irányítsa. Azt hinni, hogy az élet igazságos és fair-play alapokon nyugszik – sok kellemetlen tapasztalatot szülhet. Ez nyersen hangozhat, mégis igaz. Teljesen más boldognak lenni és más elégedettnek. A boldogság egy pillanat: egy isteni kávé, egy mosoly, egy ölelés, egy apró figyelmesség, egy kellemes fuvallat a forró nyári napon. Ahhoz, hogy ezeket megéljük, meg kell tapasztalnunk a másik oldalt is: a nehézséget, szomorúságot, hiányt.
Szinte hallom, ahogy a komfortzóna szó elhangzik, hányan hördülnek fel. A kényelem fontos, ha nem az egyik legfontosabb a legtöbb ember életében. Éppen ezért kerülik annyian az esélyét is annak, hogy a komfortzónájukból kilépjenek. Az élet azonban ezen a határon túl van. A lehetőségekhez, a sikerhez kemény munka szükséges, idő, energia, hit és bátorság. A kényelem biztonságos, ez vitathatatlan. Egy apró pici dolog hiányzik belőle: a spiritusz.
A sokat emlegetett közösségi oldalak is idetartoznak, hiszen bár tengernyi információt megtalálhatunk a segítségével, a legkellemetlenebb tulajdonsága az, hogy sokakat elbizonytalanít. Akarva akaratlan hasonlítják magukat másokhoz, legyen szó külsőről, nyaralásról, szabadidőről, lehetőségekről. Onnan kezdve elindulhat a lejtmenet, hiszen nem valószínű, hogy ez a valóságot tükrözi. A saját életünkben főszereplők kell, hogy legyünk, nem pedig statiszták. A socialmedia-felületeket vagy tudatosan érdemes használni, vagy jobb, ha felhagyunk vele. A hatása hosszú évekig kihat. Teljesen új dimenzióban nyílik meg a valódi világ körülöttünk. Végül, de nem utolsósorban, azokat a kapcsolatainkat tartsuk meg, ahol önmagunk lehetünk.
