Mint azt lapunk is figyelemmel kísérte: tavaly decemberben született meg az az egészségügyi jogszabálytervezet, ami néhány napja életbe is lépett, s melynek értelmében az addigi fenntartóktól és munkáltatóktól a területi védőnőket a vármegyei irányító intézményekhez rendelték (esetünkben Miskolc önkormányzatától és a Miskolci Egészségfejlesztési Intézettől (MEFI) a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórházhoz). Az átalakítások eredményeként a kétezer-hatszáz helyett már csak huszonhárom munkáltató marad a szférában, ami felületes szemlélő számára azt a benyomást is keltheti, hogy leegyszerűsödött, átláthatóbbá vált a struktúra…

A helyzet azonban mégsem ez. Miskolcon egy jól szervezett, a szakmai elveket maximálisan figyelembe vevő rendszert szüntettek meg. Miskolcon a védőnők munkáltatói feladatait a MEFI látta el, melynek vezetője maga is védőnő végzettségű egészségügyi menedzser. A néhány hónapja végzett dolgozói elégedettségvizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a miskolci védőnők maximálisan elismerték az intézmény vezetését és a tőlük kapott szakmai, vezetői támogatást.

Mennyibe és hová kerültek?

Csakhogy ezzel egy csapásra a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által idáig biztosított támogatás is a kórházakhoz érkezik majd, vagyis az épületekre, rezsire, dologi kiadásokra és juttatásokra csoportosítható tételeknek is nyoma vész az önkormányzat költségvetéséből – tudtuk meg a területért felelős alpolgármestertől. Varga Andrea a finanszírozást megvilágítva levezette: az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségei ellenére is kötelességének érezte, hogy tegyen a védőnők munkakörülményeinek javításért.

Innentől azonban a legkisebb ráhatásuk és rálátásuk is megszűnik a szolgálatra, tekintettel arra, hogy már semmilyen szerződéses viszony nem áll fenn a védőnők és az önkormányzat között – vagyis hiába volna szándékában a városvezetésnek az így végképp kiürített kassza dacára is támogatni őket, ezt immár a jogszabályi környezet sem teszi lehetővé.

Nem mellékes adalékként megtudtuk: a jelenlegi rendelkezés a védőnők által használt, ám önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok további üzemeltetésében „fedezethiányra tekintettel” még egy ideig indokoltnak tartja az önkormányzat anyagi kötelezettségvállalását. A védőnők által használt helyiségek rezsiköltségeit ugyan továbbszámlázzák a kórháznak, de hogy azok kifizetése mikor történik meg, az teljesen bizonytalan.

A kotta ismerős: fentről és erőből

Mint azt Varga Andrea felidézte: az elmúlt fél évben semmilyen érdemi egyeztetés nem történt köztük és az OKFŐ, illetve az új munkáltatónak kijelölt vármegyei kórház között. Holott – világította meg a városvezető – az intézmény érdekét is szolgálná, ha partnerként tekintenének rájuk. Hozzátette, amikor egy város működésében nehézségek és zavarok keletkeznek, akkor jellemzően nem egy budapesti központból, hanem a helyi szakemberektől érkezik hathatós válasz.

- Hatalmi arroganciából utasítanak, ukázokat adnak. Márpedig némi odafigyeléssel számukra is világossá válna, hogyan működik a rendszer. Nem látnak a mélyére, mi mindenhez kell hozzányúlni – fogalmazott Varga Andrea, aki szerint az átgondolatlanságot és bizonytalanságot az is kiválóan példázza, hogy az egységesítés címszava alatt a miskolci védőnők innentől két külön mentori irányítás alá kerülnek, az iskolai védőnők pedig egyelőre maradnak az önkormányzat fenntartásában.

A központosítást – az oktatásügyben is zajló fejlemények láttán – Varga Andrea nem pusztán azért tartja baljósnak, mivel azzal ráerősítenek az önkormányzatiság évekkel ezelőtt megkezdett leépítésére, hanem mert a szakmai érdekek szerinte egy túlméretezett rendszerben, annak természetéből fakadóan forgácsolódnak szét.

A közös érdek helyébe zűrzavar és kiszolgáltatottság

Habár az önálló háziorvosi és házi gyermekorvosi praxisok egy ideje már nem az önkormányzat fenntartása alá tartoznak, a szereplők között mégis szoros együttműködés mutatkozott, elvégre a védőnő és a gyermekorvos ugyanazokat a családokat látja el. A MEFI mint önkormányzati intézmény mindkét szakma esetében látott el feladatokat, így természetes közvetítőként segítette, hogy a szakemberek egyeztessenek bizonyos kérdésekben.

De nem csupán a közös platform szerte foszlása fenyeget, a levegőben lóg annak eshetősége is, hogy védőnőinket meghatározott napokon és órákban átvezénylik a környező településekre. Varga Andrea szerint az átalakítás egyetlen pozitívumaként fogható fel, hogy a védőnők nélkül maradt falvakba is jutna ezáltal szakember – jóllehet, mindez azt is magával hozhatja, hogy a miskolci lakosságra kevesebb idő, energia és odafigyelés juthat majd.

A szakmai irányítás egységesítésére vonatkozó törekvés a hátrányos helyzetű települések integrációjának tükrében méltányolható elv is volna Varga Andrea szerint, ha a feladatokat nem épp vármegyei szinten szerveznék meg – sokkal inkább meghagynák a lehetőséget a településeknek, hogy megfelelő szakmai vezetéssel bíró intézményeikkel mintegy társulásban foghassanak össze egymással.

Speciális helyeken, fontos határterületeken

A védőnők nem pusztán az egészségügyi ellátásban töltenek be kulcsszerepet: munkájuk a szociális ellátásban is fontos, mentálhigiénés felkészültségük révén pedig elsőként észlelik a családokban felmerülő problémákat.

– Ha rendszerben gondolkodunk, akkor a védőnőkkel való szoros kapcsolattartás és együttműködés alapvető érdeke mindenkinek. A védőnő nélkülözhetetlen eleme annak, hogy pontos helyzetképet nyerjünk Miskolc lakosságának állapotáról. A családsegítő és gyermekjóléti szakembereknek is óriási segítséget jelentenek – húzta alá Varga Andrea, aki példaként említette azt a lyukóvölgyi mentorhálózatot, melyben a védőnők felügyelete, irányítása és támogatása mellett a helyi asszonyokat közegészségügyi és prevenciós feladatokba tudják bevonni.

– Mi tudtuk, hogy miért csináljuk, és minek érdekében cselekszünk. Ez egy állandó szakmai egyensúlyozást jelentett az önkormányzat és a MEFI részéről. Ez az, amit a kórház nem fog látni a maga teljességében, és tenni sem fog érte – szögezte le beszélgetésünk végén Miskolc alpolgármestere.

Varga Andrea arra számít, hogy a kézzel fogható kiszolgáltatottság és kiszámíthatatlanság ellenére mindebből a lakosság jó ideig aligha érez majd bármit is. A védőnők hivatástudatára és lelkiismeretére azonban a végtelenségig nem lehet alapozni megítélése szerint, így csak idő kérdése, hogy a túlhajszoltság, a leterheltség és a belefásultság mikor növeli meg kritikus mértékben a pályaelhagyók számát.