Cementgyár: kérdések, amiket fel kell tenni
A cementgyár rendszerváltás utáni története finoman fogalmazva sem zökkenőmentes: 1989-ben privatizálták, és a részvények egy része a svájci Holcim csoport kezébe került, ők kezdték működtetni az üzemet. A Magyar Cement Kft. nevű, magyar magánemberek által alapított cég azonban 1994-ben megnyert egy kiírt tendert, így a tulajdonába került az irányítást biztosító részvénycsomag, megvették a bérelt eszközöket és ingatlanokat is. Az így kialakult helyzetet hosszú, majd két évtizedes pereskedés követte. 2011-ben a svájciak le is állították a termelést, elbocsátották a munkásokat is.
A felperes magyar cég álláspontja szerint a Holcim jogcím nélkül tartózkodott a cementgyárban, ezért 2014-ben drasztikus lépésre szánták el magukat: biztonsági őrök segítségével elfoglalták a gyárat. 2016-ban végül a komplexum jogerősen a Magyar Cement Kft., illetve az ebből létrejött Hejőcsabai Cement- és Mészipari Kft. tulajdonába került. Akkor azt írtuk, hogy 250-300 dolgozóval, évi egymillió tonna cement gyártását tervezi a Hejőcsabai Cement és Mészipari 1890 Kft. A leállított gyártás azonban mégsem indult újra, mivel a Zöld Kapcsolat Egyesület – környezetvédelmi okokra hivatkozva – határozottan tiltakozott ellene: aláírást gyűjtöttek, és jogi útra terelte a cementgyár ügyét. Ezt tetézik a mostani, esetleges újraindulással kapcsolatos kérdések, amik felmerültek a közbeszédben.
Pro és kontra
Különböző fórumok nyíltak a témában, sokan osztották meg az utóbbi időben véleményüket a közösségi média felületein, ezekből szemléztünk.
Voltak, akik azzal érveltek a nyitás mellett, hogy a régi gyár – a privatizáció előtt – bőven termelte a port, viszont a Holcim után már kevesebb volt a por. Mások úgy vélik, bízni kell abban, hogy az új vezetés megfelelő technológiával fogja működtetni a gyárat. Mindez azok nézetét erősíti, akik szerint a munkahelyteremtés az elsődleges szempont.
Vannak, akik szerint – a múlt század közepének mintájára – az üzem beindulásával a helyi élet is felpezsdülne, mind a közösségek, mind a sport terén. Gyakran említik meg azt is, hogy Miskolc iparváros, így az ezzel járó „kellemetlenség” gyakorlatilag egyfajta hagyaték. Akadnak, akiket az sem zavarna, ha szemetet égetnének a város peremén, hiszen másutt, például Bécsben is jól működik a dolog, környezetkímélő módon.
A másik oldal legélesebb bírálatai szerint a hangsúly nem is a cementgyártáson, hanem a hulladékégetésen van. Szerintük több ezer tonna szemetet akarnak itt elégetni, olyan technikával, ami nem semlegesíti tökéletesen a kibocsátott anyagokat. Úgy vélik, hogy az Európai Unió egyik legszennyezettebb régiójába nem kell még pluszban egészségkárosító üzemi tevékenység. Idősebb polgárok hosszan ecsetelik azt az időt, amikor „állt a háztetőkön, kocsikon a finom por mikor működött a gyár”. Azon az állásponton vannak, hogy Miskolc ipari város volt a múltban, de a jelenben már arculatot váltott az Acélváros. Van, aki azt írja, aki szerint Ózdra kellene telepíteni a gyárat, hiszen a település profilja továbbra is inkább közelít az ipari városhoz, mint Miskolc.
További kérdések
A cementgyár újbóli működése magával vonná a kitermelés beindítását a Vár-hegyi mészkőbányában: ez újabb aggályokat szült. Tapolca ugyanis komoly változáson ment át a cementgyár leállása óta. A miskolci turizmus bástyájaként funkcionáló, számos befektetést élvező városrész életére milyen hatással lenne egy aktív kőbánya? A lelőhely ugyanis Miskolc-Tapolcán, a 2-es busz végállomásától 10 perc sétára található, a közel 13 milliárd forintból megvalósuló, négy évszakos Miskolctapolcai Strandfürdőtől légvonalban nagyjából másfél kilométer távolságban. Vajon a szállodakomplexumok, fürdők és egyéb turisztikai célpontok hogyan reagálnának a kitermeléssel járó zavaró tényezőkre? Mit szólna hozzá a környék iparának többi szereplője?
A város közelében található másik kitermelőnél, a Mexikóvölgyi Mészkőbányában évente 20-40 robbantást végeznek, így fejtenek robbantásonként mintegy 20 ezer tonna mészkövet. Ez a folyamat nem csak porral jár, de komoly hanghatás is követi, ahogy azt egy 2019-ben forgatott helyszíni videónkból is látni.
Vajon, ha Tapolcán is beindulna ilyen módon a kőfejtés, a nagybefektető szállodák „kertje alatt”, az mennyire válna az a város turizmusának kárára? Mennyi munkahely bánná, ha esetleg veszélybe kerülne a tapolcai turizmus?
Ezeket a kérdéseket, amik megragadtak a munkahelyek kontra rossz levegő vita árnyékában, szintén mérlegelni kell a hejőcsabai cementgyártás újraindítása kapcsán, hogy jól átgondolt döntés születhessen.
Megindult az egyeztetés
Veres Pál polgármester már megkezdte a tárgyalásokat az ügyben, kormányzati és helyi szinten is egyeztetett erről a napokban a miskolciak érdekében. Mint mondta: a cementgyár, annak esetleges újraindulása összetett kérdés, gazdasági, politikai és környezetvédelmi ügy is egyben. Hangsúlyozta: fontos a miskolciak véleménye, és persze a miskolci nagyvállalatok véleménye is, ezért további egyeztetést kezdeményezett a témában.
Újraindulhat a hejőcsabai cementgyár? Az elmúlt napokban sokan olvashattuk az ezzel kapcsolatos híreket a neten. Egy bírósági ítélet alapozta meg a fejleményt. A hír vajon milyen érzést keltett a miskolciakban? Kit mit gondol erről? Örülhetünk, hogy bővül a városban az ipari kapacitás, munkahelyek létesülhetnek, erősödik a miskolci gazdaság? Vagy inkább aggodalomra van okunk, a fokozott légszennyeződéstől és egyéb káros ipari hatásoktól tartsunk?
Szedjük össze, ki mit gondol a hejőcsabai cementműről!
Írják meg a reszvetel@miskolc.hu e-mail címre!
