Megérkezett a valóság, szembe kell néznünk vele

A Megyei Jogú Városok Szövetsége 25 városának van-e nagyobb esélye, alkupozíciója?

- Egymás nélkül sötétben lennénk. A szövetség három éves múltra tekint vissza, a feladatunk az összefogás, a közös megoldás és fellépés. Csak két nagy példát emlékeztetőül: az adósságkonszolidáció és a Modern Városok programja. Volt szerepünk benne, nekünk fehérváriaknak, de a miskolciaknak is. Legutóbb a pandémia és most az energiaválság. A 25 nagyváros egymás jó gyakorlatát átadja, átveszi - pártállástól függetlenül. Jelenleg adategyeztetés folyt, augusztus 31-re fejeződött be, utána az egyes városok kéréseit összerakjuk és megalapozottan tárgyalunk a kormányzattal. Engedjen meg egy számsort, mely a közvilágítás helyzetét érzékelteti. A számok biztos mások, így a Miskolcé is, de az arányok mindenütt ugyanazok. Nálunk 2021-ben 300 millió forintba került a közvilágítás, idén 700 millióba, 2023-ban több mint 1,6 milliárd lesz, ugyanilyen áramdíjak mellett. Két év alatt így ugrott meg csak egy tétel. Vagy mondjuk az uszoda villamos energia költsége 2021-ben 39 millió volt, most már több mint 200 millió és jövőre a jelenlegi árak mellett több mint 330 millió lesz. Az utóbbi egy-két-három hétben nem érkeznek árajánlatok. Ez most nem az a szituáció, hogy hagyományos eszközökkel kigazdálkodható legyen.

Az energiacsúcstól mit várnak?

Az európai döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy az energiaválság óriási terheket ró a településekre náluk is. Nemcsak ők, mi is megszoktuk az alapvető szolgáltatásokat. A békére nincs ráhatásunk, nem Miskolcról vagy Székesfehérvárról fogjuk elérni, emberi, gazdasági, pénzügyi és jogi következményei azonban minket is sújtanak, akárcsak a német vagy holland településeket a saját szintjükön. Remélem e kérdéssel az energiacsúcs olyan mélységgel, súllyal foglalkozik, ahogy azt az emberek megélik. Elképzelhető, hogy a téli hónapokban Székesfehérváron – de akár Miskolcon is, de ebben nem vagyok illetékes – nem fognak működni átmenetileg az uszodák, a könyvtárak, a művelődési házak, a sportlétesítmények, a színházak. Jó lenne elkerülni mindezt, de ehhez át kellene gondolni az energiaszankciós politikát is. A jövőt illetően pedig minél hamarabb szükséges átállni az energiahatékonyságra, mert ennek üzemeltetési és környezetvédelmi hatása is jelentős. Most az önkormányzatok minden forrást az üzemeltetésre fordítanak, nem jut pénz fejlesztésre.

A víziközmű fronton hogy állnak?

Most zárult le a Fehérvíz gázbeszerzési eljárása ajánlattétel nélkül. Közgyűlésünk tárgyaláshoz hatalmazott fel engem ebben a kérdésben, de nem hozott még végleges döntést. Van egy szeptember 20-i határidő, addig tehetünk bizonyos lépéseket. Egy szándéknyilatkozattal kifejezte Székesfehérvár, hogy kész egyeztetni. 2021-ben még eredményes volt a cég, de 2022-ben már több mint egymilliárd vesztesége lesz, jövőre meghaladja a 7 milliárdot, ezt az önkormányzatok képtelenek finanszírozni.

Népes testvérvárosaikkal konzultálnak-e ez ügyben?

Élő a kapcsolat külföldi barátainkkal. Az augusztus 20-i ünnep remek lehetőség arra, hogy személyesen is találkozzunk testvérvárosaink küldöttségével, elbeszélgessünk és kicseréljük tapasztalatainkat. A közös eszmecseréből sok jó gondolat, megvalósítható ötlet születik. Természetesen most szó esett a mindannyiunkat érintő energiaválságról. Az erdélyiek, a lengyelek, a szlovákok, a csehek és a finnek őszintén elmondták: valamennyiüket mélyen érinti a gázkrízis. Abban is egyetértettünk:nem elegendők pusztán a lokális, a helyi lépések. Ugyanezek a jelenségek figyelhetők meg Hágában, Hannoverben és Bécsben.

Mit tehetnek saját erőből?

A polgármesterséget csapatkapitányi munkának tekintem: 100 ezer fehérvári sorsáért vagyok felelős. Mindig ennek szellemében cselekszem, számomra ez nem propagandaszöveg. Nekem is ez a város az otthonom. Megérkezett a valóság, szembe kell néznünk vele. Ketté választanám a teendőket. A családok mindennapjait érintő alap-és közszolgáltatásokat mindenáron működtetni kell. Az önként vállalt feladatok is hozzátartoznak a komfortérzethez, ám átmenetileg a kultúra és a sport terén kénytelenek vagyunk korlátozásokat bevezetni, ezek nem pótcselekvések. A lakosság joggal várja el, hogy tudják: mit zárunk be, mi marad meg? Pár napja hivatalos értesítést kaptunk a tankerülettől, hogy hétvégenként az általános és középiskolák tornatermeit zárjuk be. A tankerületek máshol is hasonló lépéseket fontolgatnak, nem lenne meglepetés, ha ez Miskolcon is bekövetkezne. A látványsportágak vezetőihez fordulok, hogy gondolják át a téli versenyeket. Ha Fehérvár vagy Miskolc utcáin megkérdeznek száz embert: óvodát vagy sportlétesítményt zárjunk-e be, a válasz ugyanaz lesz.

Milyen megtakarításra számítanak első körben, és ez mire lesz elegendő?

A receptet pontosan 70 éve megadta John Steinbeck az Édentől keletre című regényében:”Amit megtakarítunk, olyan, mintha megkerestük volna.” Azaz magyarra fordítva: az Édenből kiűzött vagy oda soha el nem jutó ember, közösség sorsa sem reménytelen. Úgy számolunk: a rendes működésű intézményeink esetében 10 százalékos megtakarítást érhetünk el. Két-három hónapos téli leállással 25 százalékkal csökkenhet a rezsiköltség. A mi intézményeink rezsiköltségeinek plusz kiadása 3-4 milliárdra tehető, de ekkor nem szóltam a közszolgáltatókról. Sok a bizonytalanság, ez se a családra, se a gazdaságra nem gyakorol jó hatást. Kulcskérdés a munkahelyek megőrzése, nálunk egyelőre talpon van a gazdaság. Fontos az alapvető szolgáltatások biztosítása. Idei költségvetésünk 100 milliárd forint, de nem ez a fő összeg, mert egy-egy beruházással megnő vagy lecsökken. Döntő a saját bevétel: az iparűzési adó meghaladja a 25 milliárdot. A szolidaritási hozzájárulással egyetértek, azonban aránytalanul soknak találom. Más városvezetők véleménye is hasonló. A számítások alapján 2023-ban még növekszik is a mértéke, azt javaslom majd, toljuk el a bevezetését 2024-ig, hogy levegőhöz jussunk. Az önkormányzatiság a cselekvőképességről szól, októberig olyan intézkedéseket kell hoznunk, hogy ne menjenek csődbe az önkormányzatok. Buzafalvi Győző