Megmarad a Casco-felirat, de a felújítás még várat magára

Nem sok híja volt az elmúlt évben, hogy eltűnjön a Casco-felirat a Dísz térrel szemközti, Malomszög utcai épületről. Bár a régi reklám sorsával kapcsolatos egyeztetések a háttérben zajlottak, de pletykák azért terjedtek a városban, főként azután, hogy Miskolc főépítésze egy, a témával kapcsolatos puhatolózó posztot osztott meg múlt nyáron a Facebook oldalán. Őt, Szunyogh Lászlót kerestük meg a témával kapcsolatban és kértük meg, avasson be minket a részletekbe.
 
Mielőtt belekezdenénk a sztoriba, ugorjunk vissza kicsit az időben! Maga a casco szó a casualty (kár, áldozat) és a collision (ütközés) szavakból ered, tehát egy angol rövidítésről, egészen pontosan mozaikszóról beszélünk. Magyarországon már a 70-es évektől elérhető a gépjármű-biztosítás, vagyis a casco. Ennek bevezetésére az akkori állami biztosítótársaság nagyszabású reklámkampányba kezdett, ennek része volt a legendássá „Cascot akarok kötni!” reklámfilm (lásd lentebb), illetve az is, hogy az ország szinte minden városában megjelentek a miskolcihoz hasonló Casco-feliratok. 



– Budapesten például az Üllői úton volt egy pontosan ugyanilyen felirat, de Kecskeméten, Békéscsabán, Szolnokon, Szegeden biztos, hogy volt ilyen installáció – vette át a szót Szunyogh László hozzátéve: tudomása szerint mára a miskolci maradt az utolsó hírmondója ezeknek a neonreklámoknak. 

Neon, merthogy fénykorában ez világított, mégpedig úgy, hogy annak köszönhetően a két kerék úgy tűnt: forog is. A feliratok aztán a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, a biztosító névváltásánál kiegészültek a Hungária Biztosító Rt. nevével, ekkor azonban már a miskolci sem világított, az elmúlt időszakban pedig tovább pusztult. Így érkezünk meg a jelenbe, és ezen a ponton vissza is adjuk a szót a főépítésznek. 

Nincs reklámértéke

– Az a helyzet, hogy tavaly nyáron megkeresett minket a Hungária Biztosító jogutódja, akinek a közelmúltig tulajdonában volt ez a felirat. Jelezték, hogy el szeretnék bontani azt, mivel számukra ez reklámértéket nem képvisel, a fenntartása drága, fel kellene újítani azt is, és a ház tetejét is, ami már beázik. A főépítészi kabinetnek viszont az volt a véleménye, hogy valószínűleg kár lenne elbontani, mert egyrészt kordokumentum, másrészt úgy gondoltuk, ez a miskolciaknak minden bizonnyal kedves, hiszen még a házat is ez alapján nevezik Casco-háznak a helyiek. Harmadrészt, pedig az él a miskolci köztudatban, hogy ez volt az első igazán mozgó neonreklám a városban – sorolta. 

Szunyogh László elmondása szerint a főépítészi kabinetnek az volt a véleménye, hogy a neonreklám a városképet nem zavarja, éppen ezért tapogatózni kezdtek a Facebookon (erre utaltunk cikkünk elején), miként vélekednek a témáról a helyiek. „Bár ezt a felületet reprezentatívnak nem mondanám, az azért egyértelműen kiderült a felirat valóban kedves a miskolciaknak” – tette hozzá. 

A probléma viszont ettől még fennállt: a biztosító nem akarta tovább fenntartani, és már fizetni sem óhajtottak a helyért a társasháznak. Ráadásul a társasházkezelő kikötötte: ha elbontják a feliratot, a tetőt és szigetelését helyre kell állítani. 

A miskolciaknak kedves

– Miután megtudtuk, hogy nemcsak a város lakossága, de még a társasház lakói sem szeretnék elbontani a Casco-neont, szervezkedésbe kezdtünk. Azt tudtuk, hogy a biztosító körülbelül négymillió forintot szánna a bontásra, és a tető helyreálltásra. Először azt tudakoltuk meg, hogy nem kaphatná-e meg a társasház a feliratot, az összeget pedig a felújítására. Miután a társaság hozzáállása pozitív volt, kerestünk egy céget, aki a betűket tartó vastraverzet újítaná fel. Egy másikat, akik a ház tetejének szigetelését állítaná helyre, és egy harmadikat, akik ledes technológiával felújítanák a régi reklámot, aminek köszönhetően ismét világíthatna, és még a kerekek is „foroghatnának”. Utóbbi cég egyébként nemcsak árajánlatot adott, hanem kifejezetten kihívásnak nevezte azt, hogy egy ilyen régi neonreklámot ledes technológiával újrakonstruáljon. A kapott árajánlat alapján körülbelül tizenkét millió forintból lehetne a munkákat elvégezni, amiből a biztosítótól kapott négymilliót reményeink szerint már meg is kapta a társasház – részletezte a főépítész. 

Hozzátette, az árajánlatot korábban átadták a társasháznak, tehát innentől már biztos, hogy a feliratot a biztosító nem fogja elbontani, a Cascos reklám tehát marad, de a megújulásának ideje továbbra is kérdéses. 

Casco-ház vagy Schnall-ház?
A fenti kérdésre a válasz valójában: is-is. A Malomszög utcai épületet 1949-ben adták át négy társával együtt. A lakótömböket Schnall József Ybl-díjas építész tervezte, utána nevezték egy jó ideig Schnall-háznak ezeket az épületeket. 
Dobrossy István jó tizenöt éve, az Akkor és most rovatunk első virágzása idején lapunkban azt írta: az épületeknek a főutca kereskedő- és üzletházaival szemben egy új stílust kellett megjeleníteni. Az alápincézett, földszint plusz háromemeletes lakóház, két széles erkélyes megjelenéssel, huszonnégy családnak biztosított otthont. A fényképen látható környezetében még három hasonló épült, így kilencvenhat lakást alakítottak ki bennük. Az ötödik tizenhat lakásos. Az épületet Gálffy Imre, a polgári korszak utolsó polgármestere vette át Borbíró Virgil államtitkártól, aki szintén jeles építész volt. – Ebben az időben, a negyvenes évek második felében, ötvenes évek elején már országszerte egyeduralkodóvá vált a szocreál építészeti stílus, lásd a Selyemrét társasházait vagy a Petneházy-bérházakat. Éppen ezért kuriózum, üdítő kivétel ez a ház, ami még a háború előtti modernista stílusjegyeket képviseli, olyannyira, hogy a szocreált követő késő modernista épületek között is tökéletesen megállta még a helyét – hangsúlyozta Szunyogh László.
A Casco neonreklámja a hetvenes években került az épületre, s ezt követően a közvélemény rövid idő alatt átkeresztelte a Malomszög utcai társasházat.