Pálcikás, tölcséres, papírjából kitolós, kanalazós: mindenkinek megvan a kedvenc jégkrémje. Igaz ez persze a fagylaltokra is. Ma olyan széles a kínálat ezen a téren, amilyen talán soha nem volt. A szocializmus időszakában ugyanis a nagy számban gyártható édességek felé tendált a cukrászipar. A puncsmignon, az orosz szirok mintájára készített Túró Rudi, a Népstadion megnyitójára összerántott Sport szelet: ezekről talán el lehet mondani, hogy pénztárcavastagságtól függetlenül evett már belőlük mindenki. Az édesipari termékek elérhetőek lettek az emberek számára, a kínálat viszont nem volt a mostanihoz mérhető. Ha a korabeli, fagyis kocsiját toló Bagamérinek azt mondja valaki, hogy kér egy Isztambul kincsét némi máglyarakással, valószínűleg azt a választ kapja, hogy akadjon le a középkori töriről, és válasszon: csoki, eper vagy vanília.

Ezt az időszakot követően jöttem én, majd pedig a kilencvenes évek: az évtized, amikor nyugatira váltottunk (a Marx teret legalábbis biztosan). Az ízek is kiszabadultak a Pandora szelencéjükből. A jégkrémgyártók megszimatolták a piaci rést, és a vevők kíváncsiságára apellálva eladtak bármilyen ízű hűtött édesipari terméket, ami ráfért a pálcára. A paletta változó volt: a húszforintos (és grammban sem sokkal több), tejízű, fagyasztott krémrúdtól, az eperbevonatú, rágógumiszárú nyalnivalón át az agyonreklámozott, egy párizsi pezsgőzés sikkjével egyenértékű élményt nyújtó jégkrémcsodáig volt számos termék. Aki pedig nem bízott a mindenízű hűtött nyalánkságokban, az továbbra is megtalálta a számítását a fagyiknál. Visszatekintve, ezt az időszakot tartom aranykornak.

Az idő múlásával a fagyi igen, az árak azonban nem olvadtak. Sőt. A kétezres évek elején járhattunk, amikor nagypapám, a bolti árcéduláktól lesokkolva kikísérletezte saját otthoni fagyireceptjét. Ők Miskolcról költöztek Gagyvendégibe '93-ban (akkor még a megye pereme nem volt egyenlő – a közvélemény szerint – a társadalom peremével). Az édesség így stílszerűen a gagyifagyi nevet kapta. A pontos receptet nem tudom, de sok tej volt benne, joghurt, szeretet és kreativitás, meg persze friss szezongyümölcs a kertből.

Ma elmondhatjuk, Miskolcon is több ízt nyalhatunk, mint amennyit fel tudnánk sorolni. A fagyizás azonban már nem alsópolcos elfoglaltság: az alapanyagok áremelkedésének és az előállítás megnövekedett energiaköltségének hála, a legnagyobb hazai papírpénzből nagyjából 50 gombóc futja. Bár a „gagyi fagyi” receptjét nem tudom felidézni, tavaly vettem hűtőformákat, azóta igyekszem kikísérletezni a saját ízeimet. Lehet, a csináld magad az új „nyugati” trend?