Húsvéti találkozások a hitben
Ha Luther Márton nyomába szegődve indultunk Németországba, akkor kézenfekvő cél Eisenach mellett Wartburg várában megtekinteni azt a szobát, ahol a reformátor elkészítette az első teljes Újszövetség-fordítást az eredeti görög nyelvű szövegből német nyelvre. Mivel ekkor (1521-1522-ben) már több éve a biblikus tárgyak professzora volt, nem a görög szöveg megértése jelentette az igazi problémát, hanem a célnyelv formája. Akkor sem volt teljesen egyértelmű, hogy milyen nyelvet is használnak a német-római birodalomban, illetve a görög nyelvben használatos igeidők sem voltak jelen mind a német nyelvben, így Luthernek görög mintára kellett használnia a régmúlt igeidőt (präteritum perfektum). Azt is mondhatjuk, hogy a lutheri bibliafordítás megalkotta a hochdeutsch, vagyis az irodalmi német nyelv alapját. Ennek mintájára hetvennyolc évvel később nagyon hasonló dolgot tettek Károli Gáspár és munkatársai, akik a magyar nyelv ismert alapját hozták létre Vizsolyban.
Luther wartburgi látogatása nem volt teljesen hétköznapi, hiszen a reformátor birodalmi átok alatt volt, és politikai csatározások kereszttüzébe került. A Medici-család és a német nemesek hatalmi játszmájában ő maga volt az ütőkártya. 95 pontja, hiába csak az egyetemi hallgatók számára voltak félévi témafelvetések, az egész világ odafigyelt rájuk. A nyomtatás elég új eljárásnak számított, és ennek köszönhetően mindössze egy év alatt az egész akkor ismert világon elterjedtek a tézisek.
Az akkori egyház elég lassan reagált, négy év kellett ahhoz, hogy elérjenek ahhoz a közismert pillanathoz, amikor a jól ismert “Itt állok, másként nem tehetek” mondatot leírta Luther, akit tanai visszavonására szerettek volna kényszeríteni, de ő kifejezte azt, hogy bibliai alapon nem tudja azt mondani, hogy visszavonja azokat.
Ezután birodalmi és egyházi átok alá vonták, így bárki szabadon megölhette. Bölcs Frigyes választófejedelem ezért raboltatta el, és helyezte el György lovag álnéven Wartburg várában. A kényszerű tétlenséget Luther arra használta, hogy írásban összefoglalja korábbi éveinek tanítói munkáját, és tíz hét alatt elkészítse a Szeptemberi Bibliát (Septemberbibel) az első német újszövetség fordítást.
Wartburg várának magyar vonatkozása is van. A várat járva Szent Erzsébet mozaikokkal és falfestményekkel találkozunk. Mélyen ihletett alkotások fejezik ki a magyar királyné jóságát, istenhitét, ahogy a szegényeknek segített és csodák fűződtek hozzá már életében is. A magyar származású királyné gyermekkorában elindult már Magyarországról, hogy itt töltse életét. A hite és jószívűsége iránti tisztelet ugyanolyan mélyen él az itt élők tudatában is, ahogyan Magyarországon is. Az 1200-as évektől kezdve mesterdalnok versenyeket rendeztek Szent Erzsébet halálának évfordulóján. Különleges élmény volt ebben részesülni. A wartburgi várhoz vezető úton pedig a Szent Erzsébet zarándokút térképét is látni, amely Sárospatakról indul, Szlovákián, Lengyelországon majd Csehországon át a németországi Wartburgig vezet, így öt ország Krisztus-hívőit fogja össze.
Az egykori keletnémet vidéket járva más dolog is közel kerek évszázados történet. Lipcsében Johann Sebastian Bach, az evangélikus Tamás-templom karnagya és kántora háromszázegy esztendeje, 1724-ben mutatta be János-passióját. A világhírű zeneszerző-kántor tudatosan nem vette át, az akkor egyre népszerűbb olasz operavilág divatos ízlésvilágát, hanem a hatásvadász eszközök helyett az emberi hang színeit használva emelte ki a teológiailag fontos mondanivalót. Ezek a passiószövegek annyira népszerűek voltak, hogy Németország-szerte kívülről idézték, dúdolták azokat, mint ma a népszerű slágereket. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy milyen mélyen átitatódott ezzel a 18. századi német társadalom, nem véletlenül nevezik Bachot ma is az ötödik evangélistának.
Húsvétkor ezek a gondolatok is erősíthetik a keresztények közötti összefogás fontosságát, és megláttatják velünk, hogy felekezetre való tekintet nélkül az Istenhez közeledés szándéka összeköt minket.
