Levelében leírta, hogy két gyermeke van, akik jól keresnek, azonban róla mint rászoruló szülőről nem gondoskodnak. Azt a kérdést tette fel, hogy a nagykorú gyermekei kötelesek-e az ő megélhetéséhez hozzájárulni, és ha igen, hogyan érvényesítheti az ezzel kapcsolatos igényét.

Rokonaival – így gyermekeivel - szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs. Ha a kötelezett önként nem fizet, akkor bírósági úton kényszeríthető ki a tartásdíj.

A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján, határozott összegben állapítja meg. A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének költségeit kell figyelembe venni. Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásánál a gondozás és ápolás költségeit is figyelembe kell venni.

A tartásra kötelezett a jogosult érdemtelensége esetén mentesülhet kötelezettsége alól.

Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy egyébként olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől nem várható el.

Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek csak a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.

Nem köteles mást eltartani a törvény szerint az a személy, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.