„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Azért, mert itt volt gyerek, és itt kezdett rajzolni Dargay Attila, a magyar animáció legnagyobb alakja, a Lúdas Matyi, a Vuk, a Szaffi és más híres filmek alkotója.
Még kisiskolás volt, amikor először látott életében rókát, a nagyszülei háza mögötti hatalmas gyümölcsösben. A kisróka szépsége annyira lenyűgözte, hogy tudta, érezte, egyszer még találkozni fog vele. Akkor még nem is sejtette, hogy a következő találkozása egy egész nemzedék számára jelent majd életre szóló élményt, és változtatja meg a rókákról kialakult rossz véleményt.
Egy kora tavaszi napon, amikor az első virágok illatát hordja a szél, üzenve minden élőnek, hogy most már ne aludjanak tovább, hiszen egyre magasabban jár a nap, és ideje a téli takaró alól kibújni, elsétált az almáskertben olyan messzire, ahonnan már nagyapa házát sem látta. Egy ősszel kivágott fa törzsére ült, és lábát lóbálva figyelte, hogyan repülik minduntalan körbe-körbe a virágzó fákat a korán kelő méhek, míg mindegyik rátalál arra az egy virágra, amelyikbe érdemes bebújni, és virágporát megdézsmálni. Ez a jutalma a fáktól azért, hogy a testére tapadt virágporral sorban termékenyíti meg a virágokat, hogy aztán azok néhány hónap múlva friss gyümölccsel ajándékozzák meg az arra járót. Jó volt így a méhek zsongását hallgatni és álmodozni, de egy pillanat alatt felriadt, amikor a szarkák méltatlankodó cserregése jelezte, valami rendkívüli esemény történt a gyümölcsösben. Óvatosan körbenézett, és akkor meglátta őt, akiről eddig csak rajzokat látott, meg nagyapa elbeszéléseiből hallott. A rókát.
Sokkal szebb volt, mint gondolta. A róka is megállt, és mozdulatlanná dermedve figyelte az ártalmatlannak tűnő kisembert. Egyikük sem mozdult, Attila azért, mert nem akarta elriasztani a vörösbundájút, a róka meg azért, mert nem tudta eldönteni, hogy féljen és meneküljön, vagy kíváncsiságától hajtva inkább alaposabban szemügyre vegye a láthatóan ijedt gyereket. Jó néhány perc telt így el, míg aztán a róka úgy döntött, hogy ártalmatlan lénnyel hozta össze a sors, így aztán nem is kell tőle félni. Ezt gondolva megfordult, és úgy, ahogyan jött, lassan elindult. Talán tíz métert mehetett, amikor megállt, és még egyszer visszanézett. Ezt Attila amolyan elköszönésnek értette, és maga is ösztönösen felemelte jobb kezét, búcsút intve a rókának. Ez volt az első találkozása azzal a lénnyel, mely egyszer, jóval később, főszereplője lesz az életének.
Dargay Attila Mezőnyéken (ma Nyékládháza) született 1927-ben, de már ötéves korától Miskolcon, a Meggyesalja utcában élt. Nagyszülei Martintelepen laktak, ahol a gyermek Attila sok időt töltött. Mivel a rajzfilmek eszköztára szoros kapcsolatban áll a képzőművészettel, Dargay Attila is a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1951-től a Nemzeti Színház díszletfestője, és onnan került gyakornokként a rajzfilmgyártásba. 1957-ben megalakult a Pannónia Filmstúdió, Dargay első, itt készült filmje, a Ne hagyd magad, emberke! (1959) hatalmas sikert aratott. Itt született meg később Gusztáv legendás figurája is, amelyet Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel együtt találtak ki. De Dargay nevéhez fűződik egyebek közt a Lúdas Matyi, a Vuk, Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-ho horgász, és a Szaffi című film is. Miskolc élete végéig fontos volt számára, örömmel találkozott a miskolci gyerekekkel.
