Némelyik órát már a hangjáról is felismeri

A főutcai órásbolt tulajdonosa 1986-ban született Miskolcon. Az Andrássy Gyula Gépipari Technikumban érettségizett, kereskedelmi területen helyezkedett el, majd az órások szövetkezetéhez került. – Ott szerettették meg velem a szakmát, ami nem volt nehéz, hiszen már korábban is odavoltam az órákért. Elvégeztem egy OKJ-s képzést, tizenkét éve dolgozom órákkal, hat éve szakmám is, amiben mostanra sikerült önállósodnom – mondta Molnár Máté, hozzátéve, legnagyobb bánatára iskolarendszerben már nem lehet tanulni ezt a foglalkozást. Csínját-bínját azoktól az órásmesterektől sajátítottam el, akik a szövetkezetben voltak. Ugyanazt a műveletet többféle nézőpontból is megtapasztalhattam, szerintem ez ért a legtöbbet, innen szereztem a legtöbb tudást – mondta. A szakember átadja ismereteit párjának is, aki mellette dolgozik az üzletben.

Lelket varázsol beléjük

Édesapjával kisiskolás korában hagyományt teremtettek, aminek főszereplője az óra volt. – Legelső gyerekkori emlékeim között szerepel, hogy minden második héten jártunk ki a Zsarnaira. Édesapám itt általában olcsón vett nekem egy órát, ami csak kacatnak számított. Mikor aztán elromlott, alkatrészeire bontottuk, megjavítottuk, akár elemet cseréltünk benne, majd összeraktuk, mint ahogy például a távirányítós autómat, ha meghibásodott. Viszonylag hamar tönkrementek ezek a bóvli órák, így elég fiatalon volt gyűjteményem, aminek mára már csak tíz darabja van, de azok teljesen más jellegűek, mint a gyerekkoriak voltak. A boltomban azonban ma már mindennap több ezer órában gyönyörködöm – vallotta be.

Nincs drága óra

Molnár Máténak nincsen két egyforma napja. – Rengeteg apróbb szervizzel keresnek meg, például elem- és szíjcsere, ütés hatására leesett mutató vagy elmozdult számlap miatt. Sok vásárló is betér az üzletbe, különböző alkalmakra különböző embereknek keresnek órákat. Abban a szerencsében rég volt már részem, hogy leüljek egy órajavításhoz, és addig ne álljak fel, amíg az nincs készen. Legnagyobb kihívásnak tartom, amikor egy nem működő órát életre kell kelteni, lelket kell varázsolni bele – nyilatkozta.
Az órás szakember szemével nézve a legjobb darabok mechanikusak. – Azoknak van lelkük: tiktakolnak, ketyegnek, fel kell húzni őket, mint nagyapáink idejében – ettől lesz varázsa az óráknak. Az automata is ilyen még, hiszen a kéz mozgására töltődik fel. Persze ez picit pontatlanabb lesz, mint a többi, hétvégén pedig akár le is áll, ha nem érintkezett az emberrel. A klasszikus, csak kézzel felhúzható órákat pedig manapság prémiumkategóriában gyártják, nem véletlenül. Áraikat tekintve vannak öt- és nyolcszázezer forintosak is. Amiktől nekem is megdobban a szívem, azok százezer forint felettiek – vallotta be a szakember, akinek hitvallása, hogy nincs drága óra.

Számtalan lehetőséget rejt

Molnár Máté szerint az emberek számára egy karóra számtalan lehetőséget rejt magában, mindamellett, hogy nyilván legfontosabb az idő mérése. – Ez a természetes mivolta azonban kezd háttérbe szorulni. Egy férfin kevesebbszer látok gyűrűt, nyakláncot vagy karkötőt, karórát azonban szinte minden esetben. Sokszor lesz divatkiegészítő, komolyabb kivitelben pedig presztízsértéke is van – mondta, hozzátéve, szerinte a fejlődés egyrészt jó, másrészt nem. – Kell, hogy innovatívak legyünk, de lássuk be, egy régi szovjet darab, ami hatvan-hetven évvel ezelőtt készült, kis karbantartással mind a mai napig működik. Ugyanezt nem biztos, hogy el tudjuk majd mondani egy ma legyártott két-háromszázezer forintos időmérőről. A digitálisak, vagyis a kvarckijelzősök pusztán a funkcionalitásról szólnak. Sokat nem kell foglalkozni velük, évente vagy kétévente kell egy elemcsere. A sok elektronikai résztől azonban véleményem szerint hamarabb tönkre fog menni, mint egy mechanikus – nyilatkozta.

Hangzásról megállapítja a hibát

Szerinte mindegyik órának más a hangja. – Mélyebb vagy magasabb, gyorsabb vagy lassabb, mindegyiknek van valami kis különlegessége. Javításkor olykor hangzásra is meg lehet állapítani a hiba okát. Bizonyos órákat kifejezetten jellegzetes, érdekes hangjuk alapján is felismerek. Ilyen például az ötvenes-hatvanas évekből származó és ma is sok háztartásban megtalálható Doxa csengő-bongó hangja. Vagy a hangvillásak, amiket a hetvenes-nyolcvanas években gyártott a Bulova és az Omega cég. Ezeknek a méhecske zümmögésére emlékeztet a hangjuk – magyarázta az órás, aki saját magán kívül még négy olyan szakembert ismer Miskolcon, aki javítással is foglalkozik. Megyei szinten van kolléga Kazincbarcikán, Sárospatakon, Ózdon és Mezőkövesden. Szerinte elférnének még egy páran.