A természet szeretete végigkíséri az életét
A természet szeretete és a közösségek, civilek érdekeinek képviselete, a körülöttünk lévő világ ügyeiért érzett cselekvő felelősség – talán ezek jutnak eszébe a legtöbbeknek, ha F. Nagy Zsuzsanna nevét látják vagy hallják. A Zöld Kapcsolat Egyesület elnökével életútjáról, céljairól és természetesen a környezetvédelemről is beszélgettünk.
F. Nagy Zsuzsanna elmondása szerint az elmúlt években volt újságíró, barlangász, fotós, tanító, ma is aktív környezetvédő, civil és közösségfejlesztő, a magánéletben pedig kétgyermekes édesanya. A természet szeretete gyermekkorától végigkísérte az életét, diósgyőriként a Bükk ölelése meghatározó élmény volt már egészen kis korától.
- A Kiliánban nőttem fel, a Heckenast Péter által tervezett lakótelepen, ami mai napig is Miskolc egyik legélhetőbb része, nem is véletlenül kapott érte a tervező később Ybl-díjat. A lakótelep valóban olyan volt, mint egy nagy falu, és nemcsak a közösség miatt, hanem a természet közelsége miatt is. Ma is Diósgyőrben élek, viszont most egy „gyümölcsösben”, de ha vissza kellene mennem bérházba, biztos, hogy újból a Kiliánt választanám – mondja.
Az erdő világát már alsó tagozatos általános iskolásként megismerte, tanítónőjük, Aranka néni rendszeresen felvitte őket a közeli fenyvesbe. Már gyerekkorától aktív közösségi életet élt, a gimnáziumot követően pedig a barlangászat, barlangkutatás felé fordult. Ekkor ismerte meg és szerette meg kedvenc pontját a Bükkben, a Létrás-tetőt, ahová idén már harmincadik éve, hogy gyerektáborokat is szervez.
A gimnázium után igen hamar saját lábra állt: tizennyolc évesen elköltözött otthonról, és innentől különféle módon tartotta el magát: dolgozott újságíróként, de mellette barlangászott, és akár alpintechnikai munkákat is végzett, hogy eltartsa magát.
Az újságíró
- A megye és a város mindkét - akkor meghatározó - lapjánál dolgoztam. Előbb az Észak-Magyarországnál kaptam lehetőséget, ahol nagyon is értékelték a „zöldlelkűségemet”, írhattam barlangokról, imádtam faluriportokat készíteni. Kiváló műhely volt ez akkor, a szakmai alapjait jól elsajátíthattuk, még úgy is, hogy a rendszerváltás előtti időkben jártunk, és bizony a cenzúra még működött – meséli.
A megyei lapos karrierjének végét is ez utóbbi okozta: berakott az újságba egy rövid hírt arról, hogy „Lezsák Sándor népművelő előadást tart a Miskolci Egyetemen”. A József Attila-díjas magyar költő, rendszerváltó politikus programján ugyanis rengetegen megjelentek. „A megyei pártbizottságban nem bocsájtották meg, hogy becsempésztem a lapba ezt a hírt, azonnal elküldtek. Viszont ahogy baktattam lefelé az akkori sajtóházban, egy szinttel lejjebb Bekes Dezső (a Déli Hírlap korábbi főszerkesztője – a szerző) az utamat állta és közölte: „Hallottam, mi történt, van magának egy székem”. Később tudtam meg, hogy az Északból azonnal szóltak pár jó szót az érdekemben. Ezért máig hálás vagyok a volt kollégáknak!” – idézte fel a szakember.
Itt indult el 1990-ben F. Nagy Zsuzsanna környezetvédelmi témájú cikksorozata, első része éppen ezzel a címmel: „Cementgyárnál nem jó lakni!”. A sorozat rávilágított a megye összes jelentős ipari és vegyi üzemének környezetre gyakorolt káros hatásáról, amiről addig a nyilvánosság előtt nem lehetett írni. Volt szó arról, hogy került a földbe a BVK (ma BorsodChem) klórüzeméből majd félezer tonna higany, de a BÉM, a sajóbábonyi vegyi üzem, a TVK, vagy az ózdi kohászat is szóba került.
A környezetvédő
Ebben az időszakban ismerkedett meg Gyulai Ivánék munkájával, a Holocén Egyesület, majd a Zöld Akció Egyesület tagja lett. „Számtalan akciójukról beszámoltam, és ők szívesen nyilatkoztak nekem, mivel értettem a környezetvédelmi témákhoz, ezért nem kellett újra és újra átírni a cikkeimet. Később szabadúszó újságíróként számos izgalmas projektben vettem részt, például a hulladékösszetétel-vizsgálat érdekében guberálókkal készítettem interjúkat”.
Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítványban 1993-tól már a fenntartható fejlődés szellemiségének terjesztése, az ökológiai kultúra fejlesztése, a globális szemléletre való nevelés volt a fő cél. Az oktatási, tanácsadási feladatok később jogsegéllyel is kiegészültek, melyet immár másfél évtizede a Zöld Kapcsolat Egyesületen keresztül biztosítanak. Éppen tíz éve, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa a Justitia Regnorum Fundamentum díjat adományozta neki. Mint mondja, bár jelentős eredményeket értek el, összességében sziszifuszinak érzi munkájukat. A folytatáshoz erőt egyrészt a családja, másrészt pedig a közösségi élet ad, utóbbiak közül pedig az a bizonyos, már emlegetett létrási tábor.
- Utólag derült ki, hogy talán ez a legfontosabb projekt az életemben. Ezek az alkalmak mindig július elején vannak, amikor két hetet teljesen nomád körülmények között töltök. Tapasztalataim szerint a gyerekek nagyon szeretnek a természetben és velünk lenni. Rendkívül kicsi a fluktuáció, a korábbi táborlakókból sokan most táboroztatóként vannak mellettem. Megmondom őszintén, engem évről évre ez a kéthetes, aktív kaland tölt fel. Ennek köszönhető, hogy a mai napig csinálni tudom ezt a sokszor egyáltalán nem hálás munkát – zárta gondolatait F. Nagy Zsuzsanna.
Zöldjogi aktivistaként évek óta képviseli azokat a hejőcsabaiakat, akik nem szeretnék, hogy az egyébként is egészségtelen levegőjű Miskolcon a cementgyár újrainduljon. Bár a hosszas huzavona korántsem zárult még le, legutóbb a Zöld Kapcsolat Egyesület ellen ítélt a Miskolci Törvényszék. A szervezet most gyűjtést indított, hogy a per- és szakértői költségeket fizetni tudja, illetve, hogy folytathassák harcukat a Kúrián. Amennyiben munkájukat támogatni kívánják, itt is megtehetik:
Kedvezményezett neve: Zöld Kapcsolat Egyesület
Az egyesület adószáma: 18448461-1-05
A szervezet számlaszáma: CIB Bank 10700086 – 43426809 – 51100005
https://adjukossze.hu/
