"Többkás" kitüntetés: Vass Tibor Hernádkak díszpolgára lett
Miskolcon május 11-én, a város napján szokás átadni a díszpolgári címeket. Hernádkakon idén a nemzeti ünnepünkön, március 15-én osztották ki a település legnívósabb elismerését, amit 2024-ben a régió irodalmi életének egyik motorja, a Spanyolnátha művészeti folyóirat főszerkesztője, Vass Tibor költő kapott.
A kitüntetést Radomszki Lászlóné társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár és Tirk Tamás, Hernádkak polgármestere adták át.
- 1973-ban, ötéves koromban a miskolci, Szeles utcai tiszti lakótelepen éltünk, szüleim egy telket vásároltak Hernádkakon, azon a részen, amit „vikkendtelepnek” emlegettek – emlékszik vissza a községhez fűződő kapcsolatának kezdetére Vass Tibor. – Akkor parcelláztak fel ott korábban szántóként használt területeket, s a szüleim a Magyar Néphadseregnél dolgozó kollégáikkal összefogva egymás szomszédságában vettek meg – a Középső utcának nevezett földúton, ahogy anyám emlegette – az akkor még Hernádnémetihez tartozó „Kakk” nevű településrészen négy telket. Nem sokkal később már a Rácz Ádám utcai lakásunkból jártunk hétvégente, minden évszakban a „bírtok”-ra. Igen, ez is hosszú „í”-vel volt mondva, szóval én „kakkvikkendbírtoki” gyerek voltam, s vagyok szívem szerint ma is az, hiszen maradtunk a faluban, ahol később építkeztünk.
A borsodi Széphalom
Ahogy egykor Kazinczy Ferenc leveleivel egy a fővárostól távol, egy kis településről kormányozta a magyar irodalmat, Vass Tibor is a központtól távol gyarapította a kultúrát.
- Feleségemmel és fiammal szeretünk itt élni és dolgozni. Hernádkakon húsz éve alapítottam a Spanyolnátha művészeti folyóiratot, később a Magyar Küldeményművészeti Társaságot, majd a Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóházat.
Első gondolat
A költő a díszpolgári cím elnyeréséről levélben értesült.
- A miskolci színjátszás bicentenáriumát is köszöntő, a közelgő színházi világnapon a Thália-házban nyíló 10. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennáléra érkeztek hozzám naponta levelek, csomagok a világ minden tájáról (32 országból közel 150 küldeményről van szó), s az érintett napon egyetlen olyan boríték volt a sok színes, harsány között, amelynek egyszerű, hófehér tisztaságáról mást lehetett sejteni, mint hogy műalkotást tartalmaz. No, mit is szeretne velem közölni Hernádkak Község Önkormányzata? „Tárgy: díszpolgári cím adományozás”. Nofene, ki lesz az, s mi dolgom lenne ott nekem? Elsőre azt gondoltam, megkérnek, hogy az érintett tiszteletére olvassam fel egy Hernádkakon született versemet.
A levél azonban mást tartalmazott. Ez állt benne:
„Ezúton értesítem, hogy Hernádkak Község Önkormányzata díszpolgári címet adományoz Önnek. Az elmúlt évtizedekben a község érdekében végzett kiemelkedő munkájával, helytállásával, egész életművével hozzájárult a település fejlődéséhez, értékei megóvásához, a község jó hírnevének öregbítéséhez. Maradandó értéket teremtő munkája és példamutató emberi magatartása miatt községünk köztiszteletben álló polgára. Ezzel a címmel szeretnénk Önnek megköszönni az eddig elvégzett munkáját, és bízunk benne, hogy a következő években is ugyanilyen lelkesedéssel, odaadással és szakértelemmel végzi majd azt.”
- Amikor 2009-ben a József Attila-díjról érkező levelet megkaptam, azzal az avasi templom mellé, Tompa Mihály apjának sírhelye közelébe sétáltam, hogy egy ideig egyedül, elmélyülten gondolkodhassak el az elismerés ténye felett. Hernádkak pár napja érkezett eme levelével abba az irányba vettem az utam, ahol Tompa Mihály egy évig házitanítóskodott; s közel ahhoz a helyhez, a vízparton, gyermekkorom kedvenc kis szigete közelében, sorait magamnak felolvasva örültem az igen nagy tisztességnek – önti szavakba a költő a kitüntetéssel kapcsolatos érzéseit, aki végül következőképp összegzett:
- Ültem és bámultam a vizet, és örültem, és próbáltam, és próbálom most is felfogni felbecsülhetetlenül nagy jelentőségét.
