„Köszönjük neked, Uram, hogy Ő a miénk volt és az is marad, mert aki él szeretettel szívében, az nem hal meg, csak távol van...”

(Szent Ágoston)

Mindenszentek ünnepén és halottak napján a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban mécsesgyújtással emlékeztek az elhunyt munkatársakra az „Isteni Irgalmasság” Ökumenikus Kápolna falán felhelyezett feszületnél.

Dr. Bűdi Lászó megbízott főigazgató ünnepi beszédében úgy fogalmazott: több mint ezer éve ünnepeljük minden év november 1-én mindenszentek ünnepét és november 2-án halottak napját.

"Megemlékezünk eltávozott szeretteinkről, barátainkról, kollégáinkról. Az év minden napján eszünkbe jutnak ők, és egészséges lelkülettel ugyan fel tudjuk dolgozni gyászunkat, de ez a gyász soha el nem múlik, átalakul emlékező szeretetté" – fejtette ki.

Hozzátette: „modern korunkban – és főként a mai európai kultúrában – a gyász elfogadása, a halál tisztelete tabu; a mindennapjainkat öncélú gondjaink töltik be, nem érünk rá és nem is akarunk foglalkozni az elmúlással, pedig születésünk pillanatától életünk magában hordozza az elkerülhetetlen elmúlást”.

Kitért az egészségügyben dolgozók helytállására: "sokszor, szeretteink mellett, a ránk bízott betegeinket is nekünk kell méltósággal elkísérni utolsó útjukon".

„Azt mondják, idővel sok mindent meg lehet szokni, de bizton mondhatom, embertársaink távozásának pillanata még több évtizedes szolgálat után is szívbe markoló érzés” – hangsúlyozta, hozzáfűzve: halottak napján nemcsak az elhunyt rokonok, barátok, ismerősök miatt kell kimennünk a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert - az élet hajszolása mindennapi gondjai közepette - hajlamosak vagyunk megfeledkezni a világ kérlelhetetlen igazságáról, hogy az élet bizony mulandó.

A megemlékezésen igeszolgálatot tartott Molnár József evangélikus, Tótszegi István görögkatolikus és Gecse Attila református lelkipásztorok; majd az egészségügyi intézmény munkatársai elhelyezték a megemlékezés virágai mellett az örök világosság jelképeit, a mécseseket.