Láthatóan, érezhetően lazulnak a szabályok, visszatér az élet Miskolcra. Milyen állapotban van ma a városunk? Merre és hogyan tovább a járvány után?

A veszélyhelyzet sok tekintetben megviselte Miskolcot. A gazdaság leállása, a kieső adóbevételek, az országos védekezéshez történő anyagi hozzájárulás, a helyi védekezés költségei komoly hiányt generáltak a város költségvetésén, amely megoldásán dolgozunk. A vész azonban megmutatta Miskolc egy nagyon erős tulajdonságát is: jelesre vizsgázott a város együttműködésből, szolidaritásból. Amikor kellett, fegyelmezetten tudtunk cselekedni, a lehetőségeinkhez képest gyorsak voltunk és hatékonyak. Köszönet jár minden miskolcinak, közös sikernek gondolom, hogy a várost lényegében nem sújtotta a járvány.

Említette a gazdasági nehézségeket és a kieső bevételeket. Hogyan tervezi így a város az év hátralevő részét és a következő éveket?

A vírus okozta leállás szinte első pillanataiban úgy döntöttünk, hogy kihasználva a kényszerű szünetet, nekifogunk egy nagyszabású munkának: végrehajtjuk a sok éven át elmaradt tervezési és a szükséges újratervezési feladatokat. Olyan hosszú távú stratégiák készítésébe fogtunk bele, amik segítségével új pályára tudjuk állítani a városunkat. A városvezetés tavaly októberben jelentős felhatalmazást kapott a Nagy-Miskolc program végrehajtására, így azt gondoltuk, hogy célszerű, sőt elengedhetetlen felvázolnunk, milyennek szeretnénk látni Miskolcot 2030-ban. A város életének szinte minden területét érintő Nagy-Miskolc elképzeléseket öt stratégiai területre bontottuk, és ezek mentén öt ágazati stratégia elkészítésébe kezdtünk még március második felében.

Melyik ez az öt stratégiai terület?

Gazdaság, turizmus, kultúra, városüzemeltetés, sport. Azokat a területeket kezeljük külön, amelyekre a városnak közvetlenül is van ráhatása, illetve amelyekben a város kitörési pontjait látjuk. A turizmussal kezdtünk.

Gondolom azért, mert ezt a területet érintette legsúlyosabban a válság.

Pontosan így van. A koronavírus okozta kényszerű leállások egy pillanat alatt megállították a turizmust, nullára csökkent a vendégforgalom, a látnivalók, fogadóhelyek bezártak – láttuk, hogy nagy lehet a baj. Azonnal párbeszédet kezdeményeztünk az érintettekkel, összegyűjtöttük, és a kormány felé meg is küldtük a miskolci és környéki vendéglátósok, szállásadók, idegenforgalomban érdekeltek javaslatait. Örömünkre a kormányzat turisztikai mentőcsomagjában több javaslatunk is helyet kapott. Aztán úgy voltunk, mint Forrest Gump, hogy ha már ilyen messzire elfutottunk, miért ne menjünk tovább? A kollégáim tehát nekigyürkőztek és a gazdasági, forgalmi adatok elemzéséből, a szektor szereplőinek igényeit figyelembe véve elkészítették a város 10 éves turizmusfejlesztési stratégiáját. Az anyagot - munkaanyagként - már egyeztettük is a Magyar Turisztikai Ügynökséggel, akik kifejezetten támogatólag fogadták az elképzeléseinket, és abban maradtunk, hogy folytatjuk a munkát közösen. A stratégiai terveknek megfelelően közösen elkészítjük a Herman Ottó Turizmusfejlesztési programot Miskolc és a környéke idegenforgalmi fejlesztésére.

Ez azt jelenti, hogy pénz is lesz rá?

Automatikusan természetesen nem. De forrásokat csak akkor tudunk szerezni, és csakis akkor tudjuk a forrásokat hatékonyan felhasználni, ha pontosan tudjuk, mit és miért akarunk csinálni. Ez egy maratoni sakkjátszma: nagyon előre kell tudnunk gondolkodni ahhoz, hogy a következő lépésünk helyes legyen. A kollégáim pedig fantasztikus munkát végeztek, olyan anyagot tettek le az asztalra, amely a kormányzati szakemberek és a helyi érdekeltek támogatását is bírja. Jelenleg a helyi turisztikai szereplők utolsó körös javaslatainak bedolgozása zajlik, ami alapján indulhat a projektfejlesztés, vagyis elindulhat azoknak az egészen konkrét fejlesztési elemeknek a kidolgozása, amikre forrást tudunk majd pályázni.

Ez ennyire összetett folyamat?

Természetesen összetett, de mi nem az az életben? Egy család is pontosan megtervezi a bevételeit és a kiadásait, otthon is sző mindenki terveket, kicsiket, nagyokat, hogy hol szeretne tartani 10 év múlva, mit szeretne lakással, házzal, autóval, a gyerekek oktatásával. Miskolc egy kicsit nagyobb család. Én hiszek a stratégiai tervezésben és a stratégiai gondolkodásban. Sőt, csak ebben hiszek. Minden más csak céltalan sodródás lenne és mi pont ennek az ellenkezőjére kaptunk felhatalmazást. Minket a város azzal bízott meg, hogy tegyük rendbe és állítsuk fejlődő pályára Miskolcot: ami jól megy azt folytassuk, ami nem ment jól, azt szedjük rendbe, és csináljuk jól. Nyilván rengeteg az akadály, gondoljunk csak az előző városvezetéstől örökölt gazdasági helyzetre, a hiányra, a slendrián gazdálkodásra, az alulmenedzselt, sokszor végiggondolatlan projektekre, vagy például a vár körüli nehézségekre.

Jó, hogy említi a várat! Azzal most mi a helyzet? Lesz fejlesztés, nem lesz?

Már kimondhatom, hogy lesz. Sikerült megtalálni a megoldásokat annak ellenére is, hogy az előző városvezetés két és fél évig nem tudott pontot tenni a közbeszerzés és támogatások becsatornázásának végére, viszont rajtunk számon kérték, hogy ugyanezt miért nem csináltuk meg két és fél hónap alatt. Jelentem, megcsináltuk. A több éves teszetoszaság miatt ugyan elvesztettünk egy másfélmilliárdos támogatást, de a fejlesztés megvalósul. Az előző városvezetés hibája nem mentesít minket az alól a kötelezettség alól, hogy Miskolcra el kell hozni minden forrást, amit csak lehet.

Térjünk még egy kicsit vissza a tervezéshez! Mi a következő lépés?

A következő lépést az élet hozta elénk és szerencsésen. A kormány a következő Európai Uniós tervezési ciklusra megyei szövetségek létrehozását kezdeményezte. Mi a Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok szövetségbe tartozunk, ez a mi fejlesztési régiónk, az úgynevezett Creative Region, a Kreatív Régió. A feladatunk az, hogy erre a négy megyére dolgozzunk ki olyan közös, illetve a megyékre és a nagyvárosokra külön fejlesztési irányokat és projekteket, amelyek a következő EU-s tervezés alapjai lesznek és amelyekre az EU és Magyarország forrásokat biztosít majd.

Miért érte ez Miskolcot szerencsésen? Korábban nem ebbe a régióba tartoztunk.

Valóban nem, de ennek ma már nincs is jelentősége. Azért volt szerencsés, mert már az első találkozóra felkészülten érkeztünk, hiszen mi akkorra már több hetes munkán voltunk túl, bőven az előbb említett 10 éves fejlesztési stratégiákon dolgoztunk. Már az első találkozókon végiggondolt irányokról tudtunk beszámolni.

Ez mit jelent rövid és hosszú távon?

Rövid távon azt kérte a kormányzat, hogy a Kreatív Régió készítsen javaslatokat, dolgozzon ki úgynevezett ernyő-projekteket a vírushelyzet utáni újraindulás érdekében. Mi tíz javaslattal érkeztünk, amik a helyi gazdaság beindítását célozzák. Miskolc Újraindul – így neveztük el. Ezek az ernyőprojektek rövid távon a gazdaság újraindítását segítik, valamint munkahelyek megóvását és újak teremtését célozzák. Megkérdeztük városunk és környezetének gazdasági szereplőit, segítséget kértünk és kaptunk a BOKIK-tól, összehívtuk a foglalkoztatási paktumot három alkalommal, és az így szerzett információk alapján tettük meg a javaslatainkat. A közös, négy megyét érintő javaslatcsomag rövidesen a kormány elé kerül. A négymegyés szövetség hosszú távon, a konkrét fejlesztések kidolgozásán túl, lehetővé teszi azt, hogy egymás jó gyakorlatait sikeresen hasznosítsuk. A kormány döntése értelmében olyan övezeti szintű fejlesztésekre lesz lehetőségünk, mint például a hálózatos gazdaságfejlesztés, az autópálya-kataszterek, a közösségi közlekedési fejlesztések és az oktatási rendszerek összehangolása. A megyékkel szomszédos külhoni területekkel pedig a fennálló, hagyományosan szoros és jó kapcsolat erősítése a cél.

Hol látja Miskolc szerepét ebben a szövetségben?

Szeretném az első helyen látni, de tévednék és csak magunkat csapnám be. Kelet-Magyarországon Debrecené a főszerep, és erről nem Miskolc döntött. Az elmúlt tíz év fejlesztései, tendenciái mind abba az irányba mutatnak, hogy Debrecen kiemelt figyelemben részesül, legyen szó munkahelyteremtésről, fejlesztésekről, beruházásokról. Debrecen mindig kiválóan élt a felkínált lehetőségekkel, Miskolc sajnos nem mindig. A célunk és feladatunk az, hogy a négymegyés együttműködésben jól találjuk meg a városok szerepét, és eredményesen hangoljuk össze a célokat. Miskolc célja, hogy ennek az új térségnek a húzóereje, a motorja legyen. A négymegyés tervezés ma nem egy verseny, ahol győzteseket és veszteseket kell hirdetni, ez most egy csapatjáték, ahol jól kell tudnunk kiosztani a szerepeket, feladatokat, ha úgy tetszik, meg kell határozunk, ki miben tudja legjobban kamatoztatni a tudását, lehetőségeit, adottságait. Mi, nagyvárosi polgármesterek könnyen értünk szót. Hasonlóak a problémáink, és közös bennünk a városaink iránt érzett felelősség. Hogy ki milyen párt vagy szervezet támogatásával lett polgármester, egymás közt jelentéktelen.

A kormányzattal szemben van jelentősége a politikai különbözőségnek?

Nem jó a kérdés. Nem a kormányzattal szemben, hanem a kormányzat felé. Az én feladatom az, hogy a várost képviseljem a miskolciakért, nem valamivel, vagy valakivel szemben. Igen, egyértelműen együttműködésre törekszünk a kormányzattal. Nincs is más ésszerű választásunk, hiszen a városok kormányzati kitettsége egyre nagyobb. A koronavírus miatti terhek, az egyre jelentősebb forrásigény, a megkötött vagy elvont adóbevételek iránya azt mutatja, hogy az erős, korrekt szakmai kapcsolat elengedhetetlen. A jelenleg meglévő kormányzati kapcsolataink korrektek, megítélésem szerint jók, de komoly energiákat fektetünk ezek fejlesztésébe és bővítésébe.

A város kormánypárti önkormányzati képviselői segítenek ebben?

Eddig nem tűnt fel. Nézze, nem akartam erről beszélni, mert nekem ez egy kicsit csalódás. Az én ajtóm nyitva, ahogy elmondtam, mindenkit várok, aki tenni akar a városért. Nem tolongtak a kormánypárti önkormányzati képviselők, tisztelet a kivételnek. Ehelyett voltak szigorú sajtótájékoztatók, pánikkeltő cikkek az országos sajtóban és metsző rosszindulat. Értem, hogy a politika ilyen adok-kapok, csak ők azt nem értik, hogy ezzel nem nekem ártanak, hanem a városnak. Nem tudom eldönteni, hogy nem tudnak vagy nem akarnak segíteni, és azt sem, hogy melyik a rosszabb, ha nem tudnak vagy ha nem akarnak. Mi tudjuk is és tesszük is a dolgunkat ettől függetlenül.

A Velünk a Város-frakcióval milyen a viszonya? Könnyen megy a közös munka a sokszínű koalícióban?

Egy város vezetésében soha semmi nem könnyű, különösen egy ilyen színes szövetségben, de szerintem a Velünk a Város-frakció erejét pontosan az adja, hogy sokféle érték és világnézet találkozik, de egy közös célért dolgozunk: Miskolcért. Feladat pedig van bőven és még több is lesz. Ahogyan a megyék kapcsán mondtam, a szerepek és a feladatok helyes kiosztása a lényeg. Meg kell osztani a feladatokat a városvezetésben, a városházán belül és kívül is.

Most az alpolgármesterekkel kapcsolatos találgatásokra céloz?

Találgatásokra célozni – na ez tökéletesen leírja, mit nem szeretek a politikában. Ne találgassunk, ne célozgassunk – mondjuk, vagy ne mondjuk. Én pedig azt mondom, hogy sokan mondanak csacsiságokat arról, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz a város vezetésében. Én azt mondom, hogy a stratégiákból következő feladatok, a fejlesztések előkészítése, a városüzemeltetési, gazdasági, vagy kulturális és szociális kérdések rengeteg munkát és feladatot állítanak elénk, amiket egy egészséges feladatmegosztásban a csapattal el fogunk végezni. Erre szól ugyanis a megbízatásunk.