– Régi tervünk vált valóra azzal, hogy sikerült megnyerni az Északerdő Zrt.-t, és a LÁEV kisvonatának különjáratával jöhettünk Lillafüredre. Azzal a kisvonattal, amivel 1933 júniusában József Attila is érkezett az IGE lillafüredi konferenciájára, ahol Óda című versének ihletőjére, gyönyörű asszonyra és tájra talált – emelte ki a programot szervező II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója, Prokai Margit. Olyan költők érkeztek az erdei vasúton, mint például Csorba Piroska, Fecske Csaba, Üveges Tamás, vagy Zemlényi Attila.

Bennünk él a vers, amit olvasunk

A városi ünnepség Lillafüreden az Óda-táblánál kezdődött. – A hely miliője, a környezet szépsége és romantikája ihletett pillanatokat hozott – kezdte köszöntőjét Nagy Réka polgármesteri biztos, főosztályvezető. „Mit jelentett Miskolc József Attilának?” – idézte Csorba Zoltán irodalomtörténészt. „Egy darab kenyeret, egy üdülést, a lillafüredi táj csendjében fogant szerelmet, és műremeket” – írta az írókongresszusra és az itt született Ódára utalva Csorba Zoltán.

De mit jelentett József Attila Miskolcnak? – tette fel a kérdést Nagy Réka. „Sok egyénnek művészi élményt” – emelte ki. Kötelezettséget a költészet napja kultuszának ébrentartására – folytatta a válaszok sorát –, kötelezettséget a mindenkori magyar költészet alkotóinak bemutatására, a Szabó Lőrinc irodalmi díj által a miskolci költők elismerésére, és – a könyvtár munkatársainak köszönhetően – verses napokat, heteket, hónapokat és éveket nyújtani a miskolciaknak – zárta köszöntő szavainak sorát.

„Bezárva a nyelv titokzatos poharába a magyar vers a nyolcadik csoda”

Turczi István József Attila-, Babérkoszorú és Prima Primissima díjas költő, író, műfordító, szerkesztő ünnepi beszédében úgy fogalmazott: – József Attila közöttünk él, és pillantása ma is metsz, és alakít. A nép száján ő a költészet szinonimája – folytatta. Mint mondta: számára és sok más olvasó számára nem az fontos igazán, hogy ma már a magyar irodalomtörténet talán legkimerítőbben tárgyalt életműve József Attiláé, hanem az, hogy a huzavonák és ágaskodások ellenére sem sikerült elidegeníteni a költő személyét; hogy nem sikerült kikezdeni az önmagának nem egyszer gyökeresen ellentmondó és korábban radikálisan hirdetett eszmének hátat fordító ember hitelét.

„Mi a titka költészete viszonylagos intaktságának, nem fakuló érvényességének?” – tette fel a kérdést Turczi István. Verseinek gyermeki tisztasága – válaszolta meg –, az a döbbenetes erejű kitárulkozás, amitől a szövegek maguktól leválnak az élettényektől, és a saját mikrokozmoszukban kiszolgáltatottságuk hőpajzzsal védett pályáján folytatják útjukat. A másik a bénító hatás – tette hozzá –, amelyet versei pontosságával, szépségével, újszerűségével, ugyanakkor elidegenítően, zavarba ejtő atmoszférateremtésével az olvasóra képes gyakorolni. A harmadik titok a szakmai tudás – zárta gondolatait.

Az ünnepi beszédeket és verseket követően a tisztelet, a köszönet és az emlékezés virágait helyezték el az Óda emléktáblánál, majd a Költészet teraszán folytatódott a megemlékezés megannyi vers kíséretében.

Az Ódát Farkas Dávid, a városi ’56-os versmondó verseny győztese, a MSZC Bláthy Ottó Szakgimnázium tanulója adta elő. A műsorban közreműködött Fehér Sándor és Tímár Krisztián, valamint Petri Nóra és Balázs István. A Kis VersVonaton Bujdos Mátyástól és Somody Mátétól hallhatunk megzenésített verseket.