Augusztus közepe van, lassan vége az iskolai szünidőnek. Nem akarok hangulatrontó lenni, de még az időjárás is mintha azt jelezné diákoknak és szülőknek, hogy jön az ősz, ideje kiélvezni az utolsó napokat. Akiket a szerencséjük éppen a hónap eleji őszben engedett el szabadságra, nem irigylem. Ezekben a napokban felfért a fürdőruha fölé a melegítő is a strandokon. Kevés embert láttam a Balcsiban a múlt héten, amikor nekünk is volt lehetőségünk a gyerekekkel a parton homokozni, tollasozni, mivel a kölkök legfeljebb a lábukat mosták le az üdítően hűvös vízben. Nem hibáztatom őket, mindig azt mondom én is: szeretem a hideg vizet, inni.

Nézzük a dolog jó oldalát, legalább többet kirándultunk a tó körül, meglátogattunk néhány nem tervezett várost is, Székesfehérvártól, Kaposváron át Veszprémig – mindegyikben vannak gyorséttermek is, mondom szülőtársaknak, mert a gyerekek ugye a nagy városnézésben megéheznek, erre készüljünk a pénztárcával -, így nem mondhatjuk, hogy kárba veszett a nyaralás, maradtunk volna inkább itthon. Tollasozni itt is lehet, ha megtollasodni nem is. Egy nyaralás egyébként is a gyarapodás ellentéte, ami az anyagiakat illeti. Nem beszélve a hosszú nyár alatt kifizetett táborokról, foglalkoztatókról, napközikről, város- és falunapokról, strandokról, hamburgerekről, lángosokról, fagyikról és vattacukrokról. Szánt szándékkal kerülöm, hogy mindezek árát összeadjam. Fő a lelki béke.

Ami olyan kincs - lenne, ha lenne -, ami nincs, tekintve, hogy a balatoni utazásunk előtt itthon alaposan „megszervizelt” járművünk, friss műszakival, lerobbant a kies Káli-medencében és azóta is ott nyaral, amíg érte nem tudok menni. A két szervizben így aztán a többszörösét hagyom annak a pénznek, amit egész nyáron a családra költöttünk. Hiába, drága dolog a nyaralás, főleg egy frissen javított, aztán lerobbant autóé.

Apropó tollak. Az érvágásnak nincs vége a nyaralással, hiszen bő két hét, és itt a suli, máris írjuk a listákat a három kisdiáknak az addig beszerzendő tollakról, ceruzákról, egyéb író- és sportszerekről, füzetekről, táskákról. Ahogy velünk közel kétmillió gyerek szülei, akikkel együtt tipródunk majd a papírral a kezünkben a boltokban, hogy minden tanszer és szerszám időben meglegyen. Mázli, hogy a gyerekek egymástól is örökölnek, és nem mindegyik iskolatáska ment tönkre, de ahogy hallom az előttünk beszerzőkörúton járt szülőktől, így sem ússzuk meg 30-40 ezer alatt per kopf. Ez most egy ilyen nyár.