Elárulom, magam is ismerek olyanokat, akik már november közepétől karácsonyi dalokat hallgatnak, feldíszítik a lakást és nekilátnak az illatos sütemények készítésének. Ők azok, akik hiába a készülődés, a ráhangolódás, végül teljesen kimerülten rogynak a fa alá, hiszen felemészti őket a szervezés, a tervezés, az alkotás – és pont arra nem marad idő, amire valóban szükség lenne: a jelenlétükre és arra, hogy megéljék az ünnepet. Ha jobban végiggondolom, a karácsonyi készülődésnek és magának az időszaknak semmi másról nem lenne szabad szólnia, csak a nyugodt, békés, örömteli napokról azokkal az emberekkel, akiket valóban szeretünk.
Vallom, az ünnepek, különösen a karácsony mutatja meg, kik vagyunk valójában. Ha vesszük a fáradságot, magunk is rájövünk, hogy ez a legmegfelelőbb idő az önvizsgálatra, az önismeretre és a fejlődésre. Hogyan? Az önismeret nem más, mint az öngondoskodás egyik formája. Amikor megtapasztalod, mire van szükséged, azt, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra, azt is, hogyan érzed magad az adott pillanatban, akkor sokkal gördülékenyebben tudod kezelni a tennivalóid és a körülötted zajló eseményeket. Nem csak a hétköznapokon, hanem ilyenkor különösen fontos, hogy arra koncentrálj, neked mi a fontos. Légy jelen a pillanatokban, és figyelj magadra is. Egyszerűen csak érezd jól magad. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy ez még egyszerű hétköznapokon is nehéz, hát még ilyenkor, karácsony táján. Mégis vannak apró trükkök.
Tedd fel magadnak a kérdést, mielőtt teljesen kimerülnél: „mi tesz engem boldoggá ebben az időszakban”? Ha a mézeskalács ház elkészítése, akkor tedd azt, vond be a gyerekeket, még akkor is, ha már felnőttek. Élvezni fogják. Ennek érdekében azonban mondj le valami másról. Oszd meg a feladatokat, vagy változtass néhány hagyományon. Ezek az apró mozdulatok rámutatnak, mit vagy képes elengedni és mennyire vagy rugalmas.
Ahhoz pedig, hogy valóban tudatosan lépkedj, három egyszerű kérdést kell csak feltenned magadnak. Az első így szól: „hogyan érzem éppen most magam”? Figyeld meg, hogy boldog, kiegyensúlyozott vagy, esetleg kimerült és szorongó. Lehet, hogy ezt nehéz megfogalmazni, de sokkal könnyebb a testi tüneteket észrevenned. Lehet a hátad felső része feszült, fáj a fejed, hiszen ezek is mind a stressz jelei. Könnyebbek lennének a napok, ha ezeket inkább megelőznéd, mint hirtelen kellene kezelned az amúgy is stresszes napokon.
A második kérdés, hogy vajon miért is érzed, amit érzel. Ha hátrébb lépsz és figyeled magad, akkor meg tudod fogalmazni magát az okot, ami ezt kiváltotta. Talán üres locsogásokban kell részt venned, melyeket nem szeretnél. A sok tennivaló között egy fikarcnyi időd sincs pihenni és töltődni, csak azt szeretnéd, hogy mindenki jól érezze magát, és magadról megfeledkezel. Lehet, hogy tökéletest akarsz alkotni, pedig senki nem várja el tőled, csak te magadtól? Igyekezel mindent időben megszervezni, és végül teljesen kimerülsz.
Ha sikerrel veszed az akadályt, és meg tudod nevezni az érzéseid valódi okát, akkor nagy esélyed van arra is, hogy tudatosan, még időben helyreteszed a dolgokat. Ez fájdalmas, hiszen szembe kell nézned olyan helyzetekkel, melyeket nehéz felismerni, még nehezebb beismerni. Különösen igaz ez emberi kapcsolatokra, melyeket már ilyenkor sem lehet helyrehozni, különösen nem azonnal és horzsolások nélkül.
Az utolsó kérdés pedig az, vajon mire van szükséged. Vedd a fáradságot és gondold át, mit kell tenned azért, hogy összpontosítani tudj, természetesen magadra is. Kérj segítséget, vállalj és tervezz kevesebbet, és tudd, attól is pontosan olyan tökéletes lehet a karácsony, mintha mindent beleteszel, és te magad résztvevője sem vagy. Tarts kisebb szüneteket, és legfőképp ne várd meg azt, amíg teljesen összeomlasz, elfáradsz, és kezelhetetlenné válik a helyzet. Attól szép a karácsony, hogy nyugodtan és szeretetben tudod eltölteni. Figyelj magadra is! Így lesz békés, szép és áldott az ünnep.
