A századfordulós Miskolc „plázája”

Miskolc belvárosában, a Széchenyi utca 19. szám alatt áll a város egyik legkarakteresebb épülete, a Weidlich-palota. A késő szecessziós stílusban épült, díszes homlokzatú bérház nemcsak építészeti érték, hanem egy rendkívül tehetséges kereskedő, Weidlich Pál szorgalmának és előrelátásának is kézzel fogható öröksége. Az egykor számos üzletet, vállalkozást, sőt a város első moziját befogadó épületet joggal nevezhetjük Miskolc első „plázájának”, amely mindmáig mementója a polgárosodó Miskolc kereskedővárosi létének.

A Vas vármegyei Monyoró-Kál községben született Weidlich Pál a család tizenegyedik gyermekeként döntött úgy, hogy szerencsét próbál a nagyvilágban, így bécsi tanulóéveit követően 1881-ben érkezett Miskolcra. A fiatal kereskedő a Máhr család által 1756-ban alapított „Fekete Kutya” nevű fűszerüzlet vezetését vette át. Innen indult el azon az úton, hogy a város egyik legbefolyásosabb, egyben legnagyobb jövedelemmel rendelkező kereskedője legyen. 1891-ben bejegyeztette saját cégét, és átvette a bolt teljes működtetését. A Kelet-Európában töltött tanulmányútjain szerzett tapasztalatait fel-, ezáltal a piaci réseket kihasználva vállalkozása csakhamar gyors fejlődésnek indult.

Út a csúcsra

A „Fekete Kutyához” címzett üzlet rövid időn belül Felső-Magyarország legnagyobb fűszer- és élelmiszer-kereskedésévé nőtte ki magát. Jól menedzselt vállalkozásának sikerei hatására a kereskedő már az 1920-as évektől Miskolc legtöbb adót fizető polgára lett. Ennek ellenére Weidlichnek sosem szállt fejébe a dicsőség. Az üzletvezető még a legkisebb portékát vásárlótól is megkérdezte távozásakor – miközben udvariasan kinyitotta neki az ajtót –, hogy megkapott-e mindent, elégedett-e a vásárolt áruval.

A századfordulón Miskolc belvárosában még zömmel egy-kétemeletes, a középkorban kialakult hosszú, keskeny telkeken álló házak sorakoztak. Weidlich két ilyen telket vásárolt meg és vont össze, hogy felépíthesse korszerű bérpalotáját. A cél az volt, hogy üzletháza ne csupán a saját kereskedésének, hanem bérlőknek is helyet adjon, miközben reprezentatív megjelenésével a szó szoros értelmében kiemelkedjen a főutca házai közül.

Gyorsan épült

Az épület terveit Hajós Alfréd – Magyarország első olimpiai bajnoka – és Villányi Lajos közös építészirodája készítette, akik ekkor már miskolci referenciaként fel tudták mutatni a város egyik legmodernebb épületének számító Borsodmegyei Takarékpénztár háromemeletes székházát. Az építési engedélyt 1911 márciusában adták ki, az építkezés pedig még mai szemmel nézve is egészen elképesztő ütemben haladt, hiszen már november végén beköltözhettek az első üzletek, míg a pincében december 30-án megnyílt az Apolló mozgóképszínház, amely a város első mozijaként vonult be a városi legendáriumokba.

A palota 1912 tavaszára teljesen elkészült: összesen 24 üzlethelyiséget és 30 bérlakást alakítottak ki benne, ezekkel a mutatókkal pedig máris a város legnagyobb áru- és bérházává avanzsált.

Weidlich Pál azon elképzelése, hogy az épületben további üzletek kapjanak helyet bérlőként, szinte azonnal megvalósult. Az új bérpalota hamar a város egyik legforgalmasabb kereskedelmi központjává vált: a földszinten, az utcafront jobb oldalába költözött át a már emlegetett „Fekete Kutya”, míg a főhomlokzat másik oldalán működött a „Fehér Galamb” divatkereskedés, amely a női divat világában éppoly ismert névnek számított, mint Weidlich Fekete Kutyája.

Üzletek és filmszínház

Az udvarban kapott helyet Pick Jakab bútorgyára, amely nemcsak bemutatótermet és raktárt működtetett itt, de kizárólagos jogot szerzett a híres Thonet testvérek bútorkollekcióinak miskolci forgalmazására is. Ugyanitt nyitott üzletet Gondos Sándor, a város közkedvelt úri- és hölgyfodrásza, valamint borbélya is. A modern városi élet másik fontos szolgáltatása, a vegytisztítás is jelen volt az épületben: Weisz Teréz gőzmosó- és ruhafestő gyárának felvételi boltja az udvarban működött, míg a vegytisztító maga az első emeleten, a hátsó szárny pincéjében kapott helyet.

A palota alagsorában nyitották meg 1911 végén az Apolló mozgóképszínházat, amely egészen 1930-ig működött, és ezzel a későbbi Kossuth mozi előfutárává vált. Az épület további helyiségeiben olyan kisiparosok kaptak helyet, mint szabók, cipészek, könyvnyomdászok és más kézművesek – így a Weidlich-palota amolyan „kisváros a Belvárosban” funkciót ellátva működött, ahol a lakhatás, a kereskedelem, a szolgáltatások és a szórakozás egy helyen, egymás mellett volt jelen.

Viharos évtizedek

Az épületről készült korabeli ábrázolásokon jól látható, hogy a palota sarkain eredetileg két toronysisak állt. Ám a tornyokat az 1960-as évek városképrendezése során „hivalkodónak” ítélték, így azokat eltávolították. Talán ez a momentum is jelzi, hogy az épület egyre inkább elvesztette központi jellegét, ami csak közvetve volt összefüggésben Weidlich Pál 1946. október 25-én bekövetkezett halálával. Amikor a Fekete Kutyát államosították, legendás berendezéseit ilyen-olyan rendeletekre hivatkozva szétfűrészelték, míg a megmaradt szilfa bútorokat az uniformizálás jegyében kékre festették, így az egykor unikális üzlet mind kinézetében, mind kínálatában egy lett a sok közül.

Némi vigaszt az épület 2011-ben bekövetkezett homlokzatfelújtása nyújtott, amely valamelyest visszaállította az épület patináját. A Weidlich-palota ugyanis a maga idejében több volt egy modern üzletháznál: élettér, központ, találkozási pont. Benne volt a századelős Miskolc lendülete, a városiasodás igénye, és egy ambiciózus kereskedő, Weidlich Pál elképzelése arról, hogy miként lehet otthont adni kereskedelemnek, szolgáltatásnak és lakóközösségnek egyazon térben. Egy ház, amely nem csak a város közepén állt, egykor maga volt a középpont.