Regénybe illő 95 év

– Ha nem lenne a szomszédasszonyom, aki vigyáz rám, talán meg sem érem ezt a kort. Olyan ő nekem, mintha a lányom lenne – mondta Kontra László, aki szerdán töltötte be a 95. életévét. Tasnádi Ádámné csak mosolygott ezen, és beljebb invitálta a vendégeket: dr. Simon Gábort, a Győri kapui körzet önkormányzati képviselőjét és Szomorné Takács Tündét, a polgármesteri hivatal csoportvezetőjét, akik az ünnepelt köszöntésére érkeztek. Kontra László korát meghazudtoló frissességgel fogadta az üdvözlést, és rábólintott Simon Gábor azon felvetésére, hogy öt év múlva is találkozzanak ilyen körben.

Kontra László igen regényes életet tudhat maga mögött, amelyből számos emléket idézett fel a vendégeinek. – Bár a látásom és a hallásom már nem az igazi, a memóriámnak semmi baja – jegyezte meg nevetve, majd mesélni kezdett. Alcsúton született, édesapja gépész, édesanyja tanító volt. A második világháborúban orosz hadifogságba került, ahonnan három és fél év után tért haza. Alig volt olyan területe az országnak, ahol ne fordult volna meg: Békéscsabán játszott Puskás Öcsi ellen, feleségét Nyírbátorban ismerte meg, dolgozott sütőipari vezetőként Ózdon, Sátoraljaújhelyen és Miskolcon, de lehúzott csaknem két évtizedet erdőgazdasági felügyelőként is.
– Én süttettem először burgonyás kenyeret az üzemben – idézi fel a különleges emléket. – Azért gondoltam ki ezt, mert ez a fajta kenyér jobbat tesz a gyomornak, könnyebb megemészteni. Abban az évben rossz idő járt a kalászosokra, így francia lisztet kellett használnunk. Jöttek hozzánk akkor francia szakemberek, akiknek nagyon ízlett a krumplis kenyér, adtam is nekik vagy tízet.
Az örök kérdés persze mindig az, hogy mi a hosszú élet titka? – A jó szomszédok és a szép nők – vágja rá azonnal, majd hozzáteszi – Egyszer mondta nekem valaki, hogy aki az asszonytól nem fél, az az Istentől sem fél, és ez nagyon igaz.
Két feleségét, és meglehetősen fiatalon elhunyt fiát is eltemette, ám szinte új családra lelt szomszédainál, akikkel mintegy 40 éve élnek egymás mellett. Az első pillanattól kezdve segítik egymást, és abban bíznak, hogy ezt még hosszú ideig megtehetik.