Steinbach József: az első karácsonyon az jött el, aki jóval érkezett

A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a balatonalmádi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Ézsaiás próféta könyvéből idézett, amelyet úgy foglalt össze: mily kedves annak közelítése, érkezése, aki jót hoz.

Úgy fogalmazott: ha a jövőbe tekintünk, akkor aggódó félelemmel többnyire az a kérdésünk - még ha nem is fogalmazzuk meg azt nyíltan -, hogy "mi lesz, mi jön, ki jön, mikor jön, hogyan jön, pontosan mikor ékezik".

Ezekben a kérdésekben ott van egyfajta félelem a jövőtől, azonban a karácsonyi evangélium elveszi ezt a félelmet, hiszen "az első karácsonyon az jött el, aki jóval érkezett" - hangsúlyozta a püspök.

Steinbach József kiemelte: az első karácsonyon beteljesedtek az ígéretek, "eljött, itt van az Isten megváltó szeretete a Jézus Krisztusban", eljött és jót hozott. Ez a jó pedig az Isten akarata szerinti jót jelenti, ami élteti, óvja, védi, kiteljesíti az életet - jelezte.

A krisztusi jó, a karácsonyi örömhírből következő három ajándék: az öröm a békesség és a szabadulás - jelentette ki a püspök.

Megjegyezte: a mindennapokban gyakran lehajtott fejjel rohanunk, belefeledkezve a gondjainkba, nem is nézünk egymásra, végképp nem nézünk felfelé. Sok a kedélybeteg ember, de nem csak egyéni, hanem közösségi értelemben is érthető az örömtelenség, miközben Isten életörömre teremtett bennünket - fogalmazott, hozzáfűzve, hogy életörömre van szükség.

A másik krisztusi ajándék a békesség, ami - mint mondta - csak "a békesség urával való közösségben" adatik nekünk. Isten népe, az egyház, az egyes hívő ember bármilyen nagy is a konfliktus, csak a béke embere lehet - vélekedett.

A szabadulás pedig nem a másik ellenében való szabadulást jelenti, hanem az egymásért való szabadítást
- tette hozzá.

Jézus Krisztus elhozta a jót - az örömöt, a békességet és a szabadítást -, és mint azt Steinbach József hangoztatta, kedvesen hozta el mindezt. A kedvesség pedig bibliai értelemben szólva figyelmet jelent, figyelni a másikra. Erre nagy szükség van ebben a sokszor közömbös, önhitt, harcos, és durva világban - hívta fel a figyelmet.

Az igehirdetés végén Steinbach József rámutatott: nem lehet úgy élni az egyházban, hogy minden nyomorúságunk ellenére ne legyünk hitelesek, hogy "ne látszódjék rajtunk a Jézus Krisztussal való közösség", az életet építő, menő, gyógyító és szerető jó, az az öröm, a békesség és a szabadítás.

Legyünk "a krisztusi jó" követei - kívánt áldott karácsonyt és új esztendőt a püspök, majd az istentisztelet úrvacsorával zárult.