Erzsike néni egyedül él, gyermeke nem született, a rokonai közül is már csak egy unokahúga él, ő is Kaliforniában, aki évente pár alkalommal meglátogatja. A vendégség előtt mindig nagy a készülődés a háznál. Erzsike néni bár szűkszavú, mégsem szeret egyedül lenni, s mivel már segítségre is szorul, két gondozónő törődik vele felváltva.

Erzsike néni százévesen sem panaszkodhat egészségi állapotára, gyógyszerek helyett inkább vitaminokat szed, s mint mondja: „tűrhetően” érzi magát. Mikor Veres Pál menni készült, mindenki meglepetésére Erzsike néni felállt, és egészen a bejárati ajtóig kísérte a polgármestert.

Erzsike néni manapság gyakran nézeget régi fotókat, a televízió-műsorok közül egy betelefonálós műsort kedvel a legjobban, azt soha nem hagyja ki. Szereti a nótákat, a dalokat, amelyek közül soknak még most is emlékszik a szövegére. Amikor elbúcsúztam, és azt mondtam neki, hogy elmegyek, azonnal és hibátlanul folytatta Máté Péter közismert számának dalszövegét: „milyen úton indulok, még nem tudom. Elhagyom otthonom, még a jó barátoktól sem búcsúzom.”