minap.hu: Janó, az elmúlt években kettesben a gitároddal léptél színpadra, most viszont egy turné keretében is visszatér a Kaukázus. Milyen volt az elmúlt időszak az életedben? Miért döntöttél úgy, hogy újra irány a nagyszínpad, újra kellenek társak magad mellé a fellépéseken?

Kardos-Horváth János (K.-H. J.): Most láttam elérkezettnek az időt ahhoz, hogy zenekarral is megszólaljanak az új dalok. Meg aztán nem akartam, hogy amit a Kaukázus képviselt, kárba vesszen. Újrahasznosítás. Fontos. A kultúrában is lehet egy picit zöldnek lenni. Ezeket a dalokat nyilván nem tudtam volna végigvinni egyedül, sokat jelentett az új zenekari tagok belépése. Kis Tibor „Sztivit” a Hiperkarmából ismerheti a közönség, a dobosunk, Prommer Patrik a Bródy János zenekarban, a Hahó Együttesben, valamint a Muzsik és Volkovában játszik, billentyűsünk, Domokos Tibor pedig szintén a Hahóban, valamint a Korai Örömben és az Óperentziában.

minap.hu: A zenei megosztókon pár hónapja már hallgathatók az új számaitok – milyen a fogadtatás, a rajongóitok hiányoltak már benneteket?

K.-H. J.: Amióta azt olvastam, hogy a közösségi oldalak olyanok, mint a dohányzás, azóta egyre inkább hanyagolni próbálom, mert nem szeretném ezeket a függőségeket táplálni. Nem tudom tehát, hogy ezeken a felületeken mit gondolnak az emberek a lemezről, én már nem olvasok kommenteket…

minap.hu: Tudatosan nem mérgezed magad?

K.-H. J.: Ha állandóan megfelelési kényszerben élünk, akkor nem lehet haladni. A rajongóinkról: szerencsések vagyunk, mert a turnét nagyon könnyen meg tudtuk szervezni. Ahogy kiderült, hogy új tagokkal, de folytatjuk, a klubok gyakorlatilag tárt karokkal fogadtak. Ez igazából sokkal nagyobb teher, mint az, hogy most mi van mondjuk Dél-Koreában (nevet). Nekünk itt, Miskolcon, meg mondjuk Szarvason kell bizonyítani, mi ebben tökre elhivatottak vagyunk.

Kis Tibor „Sztivi” (K. T.): Én kívülállóként kerültem be a csapatba, de van arról tapasztalatom, hogy egy réteg nagyon várta már ezt a visszatérést. Ahogy elárultam, hogy beszállok a Kaukázusba, sok felcsillanó szemet láttam, hogy „basszus, a Kaukázus!”, meg „persze, hogy Hiperkarmán vagyunk, de mennyire szerettem őket”, mindenkinek jöttek elő az emlékek, a slágerek… Szerencsére sok az átfedés, mind a közönségben, mind a szövegek mondanivalójában.

minap.hu: Tavaly októberben jelentkeztetek 14 új dallal, a KpOp című albumot december végén mutattátok be. Nehezen tudom összeegyeztetni a fejemben a Kaukázust és a popot mint műfajt. Vagy ne keressem az összefüggést?

K.-H. J.: A KpOp a dél-koreai popzenei irányra tett utalás, ők akasztották ki először a Youtube-ot a Gangnam style-lal. Vicces a dolog, de minket inkább arra figyelmeztet, hogy a popzene nem végtelen világ, hanem a magyar nyelvi kultúrában egy nagyon erősen behatárolt közeg. A cím a párhuzamosságot mutatja, hogy nálunk ezek a dolgok máshogy mennek.

minap.hu: Más a popkultúránk, mint akár Dél-Koreában, vagy Nyugaton?

K.-H. J.: Nagyon! A miénk nagyon determinált; szövegközpontú, és népi hagyományokon alapul. Azok a jó számok a magyar popzenében, amik hoznak valami ősi tüzet, amiben benne van a magyar sajátosság…

minap.hu: Hogyan, miben fogható meg ez a sajátosság?

K.-H. J.: Mi, magyarok, alapvetően jól akarjuk magunkat érezni, és nagy szerencsénk van, mert a Pannon-tenger maradványaként rengeteg fürdőnk van, meg melegvíz… (mosolyog) És ez a zenénkben benne van. Az underground mindig valami ellen próbált fellépni, volt is ennek létjogosultsága nálunk is, de mondjuk az által, hogy kivonult a szovjet hadsereg, ennek vége. Most is lehet lázadni, de mit csináljak a meki igazgatójával, mert gyárban készítik a kaját? Vannak dolgok, amik nem tetszenek, ezt a szövegeinkben sejtetjük, rájuk világítunk. A KpOp-pal is szerettünk volna ébresztőt fújni; nem minden gumi, meg nem minden kényelmes, nem minden érhető el egy kattintásra, de nem az van, hogy ezt látnunk kellene?

Szerintem a popzene meg a szórakoztatóipar nagyon atomizálódott, szétrobbant, mindenkinek megvannak a maga követői a közösségi csatornákon, egy kicsit magára maradt ez az egész… Objektíven és szerintem sokkal inkább az az alter, ha két csávó kiáll gépi alapokra tátogni 400 néni előtt, nem pedig egy rock zenekar, ami élőben zenél, saját dalokat. Persze felfogás kérdése…

K. T.: Azt látjuk, hogy a fiataloknak számunkra kicsit furcsa, kicsavart ízlése van, de bízunk benne, hogy frankók tudunk lenni nekik is. Mi adjuk a nagyobb mondanivalókat – ők meg könnyen elmozdulnak a sekélyesebb dolgok felé. Apaként is sokszor szükségét érzem annak, hogy magyarázzak. Azt persze nem várom el a tizenévesektől, hogy csak és kizárólag a mélyebb dolgok felé forduljanak…

Prommer Patrik (P. P.): Ja, csak a József Attila…

K. T.: Igen, ez jöhetne, de inkább azt látom, hogy attól vagyok menő, ha sok pénzem van, ha csúcs a mobilom stb. Ezeket én már nem tudom követni. Mi még meg tudtuk tenni, hogy Pistikével is haverkodunk, még ha a szülei kemény munkával keresték is meg azt a kevés pénzt, de kedves hozzám és tök jó arc. A Kaukázus szövegeiben ezek a prioritások szerintünk szépen megjelennek. Magyarországon látszik, hogy egyszerűen a szöveg viszi a zenét, amivel tudnak azonosulni a fiatalok. Hogy becsukja a szemét, és azt mondja: igen, ezt én éreztem már. És ehhez magyar szöveg kell.

P. P.: Egy kollégának volt egyszer a vicces beszólása, hogy azért ilyen bonyolult ez a magyar nyelv, mert annak idején a nyelvújítást költőkre meg írókra bízták. Szerintem pont ez a jó az egészben.

K.-H. J.: Főleg, ha van olyan szavaink, mint például a „gőzmozdony”! Miért nem lokomotív?

P. P.: De a lokomotív szó egy nemzetközileg ismert kifejezés, egyébként latin eredetű…

K.-H. J.: Na jó, de hát most már nemzetköziesedés van.

minap.hu: Hagyjuk most talán a nemzeti és nemzetközi párhuzamokat, illetve ellentéteket, messze vinne a beszélgetés. Inkább ide citálok egy mondatot a lemezajánlóból, benne a Kaukázustól megszokott módon újabb társadalomkritika: „nem várt világi bulvárosodás”. Felületes és provokatív a közbeszédünk?

K.-H. J.: Nem szeretem, ha egy lemezt ennyire megterhelünk, ez pont egy ilyen underground-hagyaték. Egy dal számomra a megírás pillanatáról szól, nem tartom hasznosnak, ha felruházzuk őket más jelentéssel. Patrik, a lemez társproducere például azt mondta, hogy azért szereti ezeket a szövegeket, mert nem kertelnek. Őszinték, rockzenei környezetben. Szerintem pedig nem akart ez annyira direkt lenni… Mindenesetre nem kell túlideologizálni a szövegeket.

P. P.: Valóban, én azt érzem, hogy Janónál egy lelki hangulatként, egy pillanatnyi lelki állapotként jelenik meg a szöveg. Ez az, amit szeretek benne, ez az, ami tetszik.

minap.hu: Mennyiben segített az aktuális hangulat megtalálásában, hogy az egyik dalt a pároddal szerezted és énekelted fel? Az 1pont1 egyébként személyes kedvencem, ez talán hangzásában, tempójában is más a többihez képest.

K.-H. J.: Ez egy zongorás számnak indult, amit végül elküldtünk egy régi producer cimboránknak. A dal egy pillanatfelvétel, ami akkor rólunk szólt. Nehéz persze eldönteni, hogy az ember mennyire tegye ki mások elé a magánéletét. Mindenesetre mi azt gondoltuk, hogy az egy jó érzés, amiben benne vagyunk, és miért ne lehetne ebből dalt készíteni?

minap.hu: Nyár elejéig kitoljátok ezt a húsz állomásból álló turnésorozatot – a terveitek nyilván tovább tartanak.

K. T.: Remélem, hogy amit most építünk, szépen lépcsőzetesen fel tud épülni. Bízunk benne, hogy meg tudjuk nyerni a rajongókat, és újakat is tudunk szerezni.

K.-H. J.: Március végén lesz egy új kislemezbemutató koncert Budapesten. Vannak vendégzenekarok is, nagy dolog egy ilyen turnésorozat. Nem pöcc-röff az egész cucc, de őszinte. Ősszel aztán nagylemez, nagyon szeretnénk rá duetteket. De maradunk így, csináljuk.