Ugrás a tartalomra

Működtetni a várost minden erőnkkel

minap.hu
Utoljára módosítva
2022. október 08. szombat 13:19
Elképesztő áremelkedés sújtja a nagyvárosokat, így Miskolcot is. Az intézményi távhőárak is közel a tízszeresükre drágultak október elsejétől, ami szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a városok vezetését. Miskolc lehetőségeiről, a veszélyekről, a takarékossági intézkedésekről és a gondoskodásról beszélgettünk Veres Pál polgármesterrel.
„Most a létezésünk, a működésünk, az otthonunk, Miskolc a tét.”

– Alig két hete beszélgettünk, azóta drámai hangú videóüzenetben szólt a miskolciakhoz, majd szokatlanul éles közleményben emlegetett kormányzati selyemzsinórt. Mi történt ez alatt a két hét alatt?

– Igen, selyemzsinórt emlegettem, mert úgy érezzük, hogy a kormányzat az intézményi távhő árának brutális megemelésével selyemzsinórt, halálos ítéletet küldött a nagyvárosoknak. A döbbenetes mértékű öt-, hatszoros villamosáram-, a tíz-, tizenkétszeres gázár már egy hónapja kritikus helyzetbe hozta a magyar városokat, így Miskolcot is. Kényszerű lépések sorozatát kellett és kell meghoznunk, hogy gondoskodhassunk a város alapvető működéséről, hogy biztonságban tudhassuk azt, ami a város működéséhez feltétlenül szükséges. A kormány az intézményi távhőárak emelésével azonban egyetlen éjszaka alatt megpecsételte Miskolc és a többi hasonló helyzetben lévő város sorsát. Október elsejétől ugyanis egy tollvonással tízszeresére növelte az önkormányzati intézmények távfűtési díját. A nagyvárosok tehát a sokszor kért és többször megígért segítség helyett életveszélyes sebet kaptak.

– De mi történik most Miskolcon? Rosszabb helyzetben vagyunk, mint mások?

– Valójában minden nagyváros elképesztő rossz helyzetben van, mert mindenkit egyaránt érint az árak hihetetlen emelkedése. És ugyanezt élik át a családok is. Én is járok boltba. Ugyanazokat az árakat látom, mint a miskolciak. Ugyanúgy látom, hogy egyes termékek ára a kétszerese, háromszorosa a korábbinak, hogy míg tavaly egy kiló kenyér 400 forint alatt volt, most már bőven 700 felett van. Ez mindenkinek fáj. Ami az önkormányzatokat mindenkinél súlyosabban érinti, az az energia ára, ami minimum ötszörösére, de a gáz esetében nyolc-, tíz-, tizenkétszeresére drágult. Az önkormányzatok ezen az áron kell hogy fűtsenek, tankolják a gázüzemű buszokat, ötszörös villamos energiával kötelesek járatni a villamost. Elképesztő, őszintén elképesztő.

– Mit jelent a távhő árváltozása Miskolcnak?

– A lakosságnak nem sokat, mert a távhős otthonokban nem változhat az ár, viszont az intézményi, közületi ár tízszeresére drágult. Ezt sem az önkormányzati intézmények, sem a távhőt használó cégek nem tudják majd kitermelni és kifizetni. Hetvenhárom ilyen intézményünk van, köztük óvodák, bölcsödék, idősotthonok, ami eddig 300 millió forint volt most 2000 millióra emelkedik. Több száz vállalkozás, bolt, raktár, munkahely használ távhőt, ők sem tudják majd ezt az emelkedést kezelni.

– Csődbe megy a miskolci távhőcég?

– Ezt igyekszünk elkerülni, amit csak lehet, intézményeket, épületeket zárunk be, hogy ne kelljen ott fűteni. Arra koncentrálunk, ami elengedhetetlenül fontos, hogy működjenek az óvodák, a szociális intézményeink, járjanak a buszok, és jöjjön víz a csapból. Ami nélkül lehet élni, azt egy időre most fel kell függesztenünk.

– Nincs más választás? Nincs könnyebb út?

– Egyszerűen ezt kell tennünk a város túlélése érdekében. Kicsit úgy érzem magam, mint egy ostromlott erődben, mint az egri várvédők, akik mindent fegyvernek használtak, ami a kezük ügyébe került. A mi fegyverünk most az extrém takarékosság, hogy megvédjük a várunkat, Miskolcot. Azért zárjuk be, amit bezárunk, hogy legyen mit megvédeni, legyen mivel újrakezdeni.

– Ha már a párhuzamnál vagyunk, Ferdinánd király 1552-ben mégsem küldött felmentő sereget az ostromlott egri várba. Ön bízik a kormányzati segítségben?

– Aki a vízben fuldokol, azt azonnal kell menteni. Most a kormányzat minden jel szerint a partról figyel stopperrel, nézi meddig bírjuk még levegővel. Miközben tudnia kell, nem engedheti meg, hogy az önkormányzatok elsüllyedjenek. Annál is inkább, mert támogatói közül sokan a városunk lakói. Őket ugyanúgy bünteti, ha nem tárgyal és nem segíti a településeket. Nem szórakozásból zárunk be intézményeket és korlátozzuk működésüket, ez mind a takarékossági terv része. A kényszer miatt kell fájdalmas döntéseket hoznunk. Amelyek a miskolciak újabb és újabb csoportjainak okoz még nehezebb feltételeket.

– Mint a Barlangfürdő bezárása?

– Pontosan. Néhány napja a Magyar Turisztikai Ügynökség új vezérigazgatójánál, Horváth Péternél jártam, és beszámoltam neki a miskolci fürdők látogathatóságának kényszerű korlátozása miatt kialakult kritikus helyzetről. Elmondtam, hogy a Barlangfürdő és az Ellipsum Élményfürdő hiánya milyen súlyosan érinti majd a tapolcai és miskolci szállásadókat és a turizmusban, vendéglátásban dolgozó helyi vállalkozókat, családokat. Jeleztem neki, hogy a kialakult energiaválságban Miskolcnak a városi alapműködés biztosítása az elsődleges feladata, és a turisztikai attrakciók üzemeltetése a mostani öt-, tizenkétszeres rezsiárak mellett rövid távon nem lehetséges. De pénzt nyomtatni ő sem tud, és mivel más városok ugyanilyen problémákkal küzdenek, ezért az MTÜ is az egész ágazatot érintő élénkítésen dolgozik.

– A kormányzat is látja vajon, hogy baj van?

– Mindenki látja, baj van, ráadásul olyan, ami jelentős részben már túlmutat rajtunk. Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben nincs helye politikai adok-kapoknak, különösen nem a városban. Én mindenkivel tárgyalok, szükség szerint az ördöggel is, ha ez az ára Miskolc túlélésének, működtetésének. A baj az, hogy eddig senki nem ígért semmilyen konkrétumot. Nemcsak nekünk, hanem a fideszes vezetésű városoknak sem, ami meglehetősen aggasztó. Ha mi képesek vagyunk arra, hogy Városvédelmi Alapot hozzunk létre, akkor ugyanezt elvárhatnánk kormányzati szinten is. Nem arról van szó, hogy ez mindenre gyógyír lenne, de legalább látnánk az igyekezetet, a segítőkészséget. Az a legújabb információnk, hogy takarékossági akciótervről és annak hatásairól, valamint az ezek ellenére fennálló forráshiányról október 12-éig kell adatokat szolgáltatnunk a kormány felé. Az ígéretek szerint ezután lesz lehetőségünk személyesen tárgyalni az illetékesekkel a megoldási lehetőségekről. De az idő nagyon szorít, hiszen a települések forrásai már csak hetekre elegendők.

„Harcolunk és megvédjük mindazt, amitől a város működik.”

– Mi az önkormányzat mozgástere ebben a helyzetben?

– A járvány okozta vészhelyzetben is működtettük a várost. A Covid – bár szinte minden szektornak jelentős problémákat okozott – megmutatta, lehet észszerűen kezelni egy helyzetet, amire generációnk életében nem volt példa. Sőt, energiakrízis is volt már nem is olyan régen. Tudomásul kell vennünk, hogy most a létezésünk, a működésünk, az otthonunk, Miskolc a tét. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a város minél tovább kitartson, minél tovább működőképes maradjon.

– A takarékosság megoldja a problémákat?

– Önmagában nem. Szeretnénk, ha így lenne, de ez nincs így. Az energiakrízis idejét éljük, de nem kell sokat várni, lesz egy olyan probléma, ami most talán hihetetlennek tűnik. Azzal, hogy mindenki spórol majd a fűtésen, világításon, jelentősen visszaesik a fogyasztás. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy energiafelesleg lesz a piacon. Hiszen nemcsak mi, magyarok, hanem egész Európa és a világ nagy része is visszafogja a felhasználás mértékét. Mi lesz akkor? Ki fogja megvenni a felesleget? Ez nem olyan, amit raktárban lehet tárolni. Bonyolult a világ, aminek részei vagyunk, és nem tudom, mi fog történni, mi lesz a megoldás. Azoknak pedig, akik azzal riogatnak, az árak már nem lesznek olyanok, mint a válság előtt, azt mondanám: a 100 dolláros olajár – igaz a Covid miatt – beesett 30 dollár alá. Azt ki jósolta volna meg? A tanulság az, hogy változnunk és változtatnunk kell, ahogyan például Pécs tette, átállt biomassza alapú energiára, vagy Szeged, ami a víziközműbe fektetett. Ehelyett Miskolc előző városvezetése a Modern városok forrásait várépítésre és élményfürdőre költötte. Az egyik el sem készült, a másikat pedig nem lehet gazdaságosan működtetni.

– Azt írta az önkormányzat a közleményében, hogy a takarékosságot önmagán kezdi.

– Így van. Magunkon kezdtük. Összevontunk önkormányzati telephelyeket, egy időre kiiktatunk épületeket, épületrészeket. Ezt kell tenni. Az is ezt csinálná, aki ma politikai alapon hőbörög.

– Mi lesz a dolgozókkal?

– A prioritás egyértelmű. Az elengedhetetlenül fontos tevékenységeket, mint például az óvodák, bölcsődék, idősotthonok működtetése, mindenképp fenn kell tartani. A tömegközlekedésnek mennie kell, a víznek jönnie kell a csapból. A második, hogy minden munkahelyet, amit csak lehet, meg kell védeni.

– A fürdők esetében ez nem sikerült.

– Így van, ott nem tudtunk mit tenni, de a munkájukat elvesztő kollégáink több mint a felének már találtunk új állást, és dolgozunk a többiek problémájának megoldásán is. Számos céggel állunk ez ügyben kapcsolatban, csak az első napokban a Miskolc Holding tagvállalatain túl négy piaci vállalat jelentkezett, hogy tud munkát biztosítani. A harmadik feladat pedig, hogy minél hosszabb időre biztosítsuk az alapvető működést, hogy talpon maradjunk, és úgy várjuk a segítséget, de leginkább ennek az időszaknak a végét.

– Tehát ez egy vagy-vagy helyzet?

– Szó szerint. Döntenünk kell, hogy bábelőadás vagy óvodai alapellátás, élményfürdő vagy idősgondozás, koncertek vagy közvilágítás, mert minden egyszerre nem megy. Ilyen brutális energiárak mellett minden úgy, ahogy eddig, nem tartható fenn. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy nem adjuk meg magunkat. Harcolunk és megvédjük mindazt, amitől a város működik. Mert Miskolcnak működnie kell. Engem kizárólag az érdekel, ami a miskolciakat érdekli. Hogyan fog működni a város ilyen elképesztő infláció és ilyen energiaárak mellett? Hogyan fog működni Miskolc a romló gazdasági környezetben? Hogyan védhető meg az, ami a legfontosabb? Hogyan gondoskodunk arról, hogy jövőre is legyenek intézményeink, jövőre is legyen kultúra, sport, fürdő, jövőre is gondoskodó város lehessen Miskolc? Engem ez érdekel. Működtetni a várost minden erőnkkel. Nincs más út!

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!