A koronavírus-járvány és a miatta kihirdetett veszélyhelyzet, kijárási korlátozás alaposan felforgatta a mindennapjainkat. Aki teheti, lassan egy hónapja végzi otthonról munkáját, emiatt pedig egészen közel, talán az egészségesnél kicsit közelebb is került egymáshoz a munkahely és a magánélet. Mégis megtesszük, hiszen a szakemberek érveit hallva könnyedén belátható: nekünk és szeretteinknek, embertársainknak is ez most a közös érdekünk. Megélni viszont mindezt egyáltalán nem könnyű.

Most induló cikksorozatunkban miskolci ismert embereket, közéleti szereplőket kérdeztünk arról, hogyan élik meg a járvány miatt átalakult mindennapokat, és szerintük mit kellene tanulnunk ebből a helyzetből. 

Az első cikkünkben  Muntyán Bernadett rádiós műsorvezető, Harsányi Attila színművész, Kovács Bertalan úszásoktató, Kovács Mária, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és Simkó Csaba orvos osztja meg rajtunk keresztül gondolatait önökkel.

Muntyán Bernadett rádiós műsorvezető

Türelem - ebből nekem sosem volt túl sok. Az élet iróniája, hogy ebben a helyzetben nincs más választásom, mint megtanulni várni. Borzasztó nehezen élem meg ezt az időszakot. Egy kicsit nem figyelek oda, és máris magányosnak érzem magam, majd úrrá lesz rajtam a pánik, hogy be vagyok zárva egy 28 négyzetméteres lakásba.

Amikor úgy érezzük, valaki kirántotta a talajt a lábunk alól, nagy szükségünk lenne a szeretteink közelségére, egy-egy ölelésre vagy érintésre, most mégsem gyógyíthatjuk ezzel a lelkünket. Meg kell tanulnunk önmagunkkal jól érezni magunkat.

Egyszerre csak egy napot akarjunk túlélni, nem kell most hetekre előre tervezni. Pont elég, ha az adott pillanattal próbálunk megbirkózni.

Rendezzük át a lakást, csinosítsuk az udvart vagy az erkélyt, játsszunk a gyerekkel, hosszasan beszélgessünk a párunkkal, és használjuk ki a lehetőséget, hogy végre büntetlenül lassíthatunk.

Át kell programozni az agyunkat, hogy nem azért vagyunk itthon, mert nem mehetünk ki, hanem azért, mert itthon akarunk lenni. Tudatosan kell szabályozni a pánikgombot a fejünkben, mert ez most nem rólunk szól, hanem mindannyiunkról. Ha azzal lassíthatom a vírus terjedését, hogy nem teszem ki a lábam a lakásból, akkor megteszem. Ha azzal megmenthetem az édesanyámat vagy a barátaim szüleit, hogy nem találkozom senkivel, akkor itthon maradok.

Harsányi Attila színművész
 

Abszurd az a helyzet, hogy a kapcsolatrendszereinkben meg kell lennie a hat lépés távolságnak, és ez most szó szerint értendő. Édesanyám három hete karanténban van, mi hordjuk neki az ételt, olykor beszélgetünk vele a kapuban. Szerintem az érintkezés tiltását nemcsak a kormányzat diktálja, hanem minden intelligens ember így gondolkozik.

Családilag szeretünk kimenni a természetbe, otthon pedig mindenki megpróbálja elfoglalni magát egyéni tevékenységekkel. Például a feleségem edzeni szeret, én takarítok. Állítom, nem maradt a lakásban egyetlen olyan sarok sem, amit ne tisztítottam volna ki négyszer.

Alapvetően imádok főzni, ennek a tevékenységemnek hódolok most sokat. Fiammal együtt pucoljuk a krumplit, már számtalan fűszernövényt felismer pusztán az illatáról. Nem annak van itt az ideje, hogy nagy dolgokat csináljunk, apró örömöket kell keresni ebben a helyzetben.

Megtanuljuk egymást. Kezdem jobban megismerni a feleségemet, ennyi időt még nem töltöttünk együtt. Most egymásra vagyunk utalva minden szempontból. A járvány türelmet és önmérsékletet tanít. Legnehezebb azonban a bizonytalansági faktor, ami miatt napokra is elkaphatja az embert egy rosszabb hangulat. Számtalan szempontból – egzisztenciálisan is – feje tetejére állt a normális élet, most jön az improvizáció, hogy hogyan éljük túl lehetőség szerint úgy, hogy ne okozzunk gondot senkinek sem.

Kovács Bertalan úszásoktató

Megrázott engem ez a bezártság, hiszen az én személyes terem mindig sokkal nagyobb volt az átlagnál. Nem szeretem például a zárt uszodákat, inkább a strandokon érzem jól magam, mert azok szabadságérzetet keltenek bennem. Gyerekkorom óta tele vagyok energiával, a koromat csak a személyimből tudom. Sokszor gondolok arra, hogy a bennem lévő rengeteg energiát jobban tudnám hasznosítani segítségnyújtással a mostani időszakban. Képtelen vagyok hosszabban megülni. Ez változott meg a jelenlegi helyzettel, ami arra ösztönöz, hogy tudatosabbá tegyem az életemet. Hiszem, hogy most nagyon fegyelmezettnek kell lenni. Tartom a kapcsolatot a középiskolásaimmal és az úszó vízilabdásokkal.

Ha már nagyon nem bírom a bezártságot, kinézek az ablakon, és hosszú percekig bámulom az eget, a végtelent. Most úgy érzem, mintha egy fedett uszodába lennék bezárva, de meg kell találnom azokat a kiutakat, amik lekötnek. Ezt javaslom mindenkinek, és azt, hogy tűzzünk ki célokat maguk elé, és ne próbáljunk kimenekülni a lakásból. Azért tanítok most, hogy célokat adjak a fiataloknak.

Nagyon elkényelmesedtünk az utóbbi évtizedekben. Véleményem szerint ezt a világot ilyen megrázkódtatás még nem érte. A legnehezebb az újrakezdés lesz majd, ami hoz magával pozitívumot is, például felértékelődik a személyes kapcsolat, ezáltal ez az érték egyetemes lesz.

Kovács Mária dékán, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

A jelenlegi helyzet egyáltalán nem kívánatos, de mindenképpen érdekes. Nagyon komoly tapasztalatokra tehetünk szert most. Sok mindent átértékel és tanul az ember ebben az időszakban. Gazdagodnak az ismereteink új módszerek és eszközök használatával a távoktatás kapcsán. Számos kihívással nézünk szembe home office-ban, amit össze kell tudni hangolni a család többi tagjának kötelezettségével és az élelem beszerzésével. Megtanulunk jobban odafigyelni embertársainkra, segíteni nekik és óvatosnak lenni. Valamint most értékelhetjük igazán azt a világot, amiben eddig éltünk. Mindannyiunknak fontos lett, hogy ki tudjunk menni az utcára, találkozhassunk kollégáinkkal, hallgatóinkkal, hogy számos kontaktusból fakadó benyomást, érzést és személyes kommunikációs lehetőséget éljünk át.

Bízom abban, hogy a családok működési mechanizmusa jobb lesz majd, és lényegessé válik az egymásra figyelés, a minőségi idő, az együttműködés, valamint a feladat- és munkamegosztás.

A magam részéről elmondhatom, hogy én kedden és pénteken az egyetemen vagyok. Ezekre a napokra időzítem a bevásárlást is, hogy máskor otthon maradjak. Egyébként home office-ban dolgozom. Időm nem sok marad másra, azonban én elkötelezett olvasó vagyok, ezt tudom javasolni másoknak is. A másik hobbim a sütés-főzés. Most a család legnagyobb örömére kenyereket szoktam gyártani esténként.

Hiszem, hogy megoldjuk ezt a helyzetet is, hiszen okos, gondolkodó emberek vagyunk.

Simkó Csaba orvos

Az emberiség egyik legnagyobb krízishelyzetéből is lehet tanulni, mert gondolkodásra késztet az élet értelme és értékei vonatkozásában. Az vajon értékes-e, amit eddig tettem – ez a kérdés akarva-akaratlanul előtolakodik. Ha a válaszom rá igen, akkor az ember a nehézségek árán is folytatja azt a tevékenységet, ha azonban nemleges, akkor meginoghat az értékrendje.

Egy ilyen helyzet amellett, hogy kényszer, lehetőség is egy szemléletváltásra. Fontossá válik a családi kapcsolatok erősítése, hiszen fokozottabban figyelünk oda a másikra. Kihozhatunk jót is a jelenlegi helyzetünkből.

Örömteli látni azt az egységet, amit a véleményformáló emberek, zenészek, színészek, közéleti szereplők teremtenek meg most.

Newton idejében pestis járvány volt, amikor is a fizikus örömmel vonult vissza vidéki házába, hogy tudja folytatni azokat a munkáit, amikre a mindennapi tevékenységei miatt addig nem volt ideje. Most én is így érzem magam, mert amellett, hogy folytattam a munkámat, elővettem elhúzódó feladataimat, így szakmai cikkek megírását. A koronavírusról pedig naprakésznek kell lennem, mert ezt sokan elvárják tőlem.

Tudatosságra és kitartásra van szükség, mert úgy tűnik, ez a helyzet viszonylag hosszú ideig tart majd. Több nap bezártság is eredményezhet az emberben problémát, ezért önkontrollt, napirendet, fizikai munkát és szellemi táplálékot egyaránt javaslok mindenkinek.

A második rész ide kattintva olvasható, a harmadik pedig itt érhető el.