Akár meg is történhetett volna – trilógiát írt egy miskolci amatőr történész

A magyar történelem egy kevésbé ismert, tragikus eseményével, a Muhi csatával és a tatárjárással foglalkozik Csontos László történelmi kisregény-trilógiájának első kötete, az Ezüst kard kék mezőben. Majd a Buda török alóli felszabadítása utáni időkbe kalauzol el minket a történész végzettségű, több évtizedes újságírói múlttal rendelkező író, aki Bükki bujdosók című regényében Thököly Imre csalódott serege lemorzsolódott katonáinak bolyongásairól ír. A sorozat harmadik részében pedig 1849 vérzivataros nyarán járunk a Zemplénben. A Különleges küldetés a huszárok és doni kozákok versengését mutatja be egy zászlóért, amely a hazát, a sereget, a becsületet jelképezi. Interjúnk a szerzővel.

minap.hu: A sorozatban nem királyok, hadvezérek történetein keresztül ismerjük meg a Muhi utáni tragikus napokat, a török kiverését követően szabadon portyázó kurucok keserveit, illetve a huszárok és doni kozákok 1849-es versengését egy zászlóért. Bakák, a „kisember” szemszögéből látjuk a történelmi időket. Egykori történész hallgatóként miért fikciós regényt ír valaki?

Csontos László (Cs. L.): A történelmet általában a nagy emberek életén, cselekedetein keresztül „vezetik” le. Én nem ezt akartam, hiszen ugyan az uralkodók, tábornokok vezettek, de – most fogalmazzunk így – a vezetettek nélkül soha nem történt volna semmi: a nagy haditettekhez is kellettek a katonák, a nép, aki támogatta őket, a hátuk mögött állt. Mégis alig ismerjük hétköznapjaikat, és minél távolabbi korba megyünk vissza, annál kevesebbet tudunk róluk. Regényeimmel előttük szeretnék tisztelegni.

minap.hu: A történelmi színpad tehát valós, a főszereplők viszont döntően kitalált személyek.

Cs. L.: Így van, a történelmi környezet száz százalékban megfelel az adott kornak.

minap.hu: Kutatások, a szakirodalom ismerete kell mindehhez.

Cs. L.: Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című kötete alapmű volt számomra. A harmadik könyv hadmozdulatainak leírásánál például erre tudtam támaszkodni. Napra pontosan követhetjük nemcsak a magyar, de az orosz csapatok mozgását is. Ismert, hogy a ’49-es hadjáratban a lovasságnál többségében doni kozákokat vetettek be ellenünk. Hogy pontos képet tudjak lefesteni a regényben, nemcsak a hadmozdulatokat vizsgáltam meg azonban, a gondolkodásmódjukat, mentalitásukat is meg akartam ismerni: ezért olvastam el Tolsztoj róluk írt könyvét. A huszárokról már rengeteget tudtam korábbi olvasmányaim miatt. Autentikus, részletgazdag képet akartam a szereplőimről.

minap.hu: Korrekt történészi és írói szemlélet. Miért ez a három korszak?

Cs. L.: Ez szubjektív választás volt, egyszerűen mindhárom közel áll hozzám, bár egyik sem volt igazi kutatási területem. A Muhinál történt csata azért érdekelt mindig is, mert keveset tudunk a tatárjárásról, arról, egyáltalán hogyan tudott megmaradni a magyarság. Talán kevésbé ismert, de megközelítette a kétszázat azon erődítmények, települések száma, akik ellen tudtak állni a tatár hordák támadásának, és végig magyar kézen maradtak. Megyénkben ilyen volt Abaújvár. Nagyon hősiesen kellett viselkedni ahhoz, hogy a tatár tengerben fenn tudjanak maradni.

minap.hu: Az író milyennek látja a történészek által rekonstruált, régészeti leletekkel alátámasztott korokat?

Cs. L.: Nyilván hozzánk minél közelebbi korról beszélünk, annál jobban feltárt, ismert. Sokat tudunk, de maradtak azért fehér foltok. Én úgy ítélem meg, hogy a tatároknál két lehetőség volt a menekülő magyarok előtt: vagy beálltak hozzájuk, és sajátjaik ellen is harcba kellett bocsátkozniuk, vagy csatában elestek. A regényben leírt menekülésnél ezt domborítom ki. A kuruckort a portyázások határozták meg, folyamatos háborúzásról nem beszélhetünk. Thököly Imre bukása és emigrálása után egy hatalmi vákuum alakult ki, amit a labancok próbálnak kitölteni. A regény cselekményének központi helyszíne a Kecskelyuk, a Bükk és Diósgyőr térsége. Ez egy viszonylag békés, rendezettebb élet, csak a bolyongó szabadlegények, a kurucok okoznak némi kalamajkát. 1849-ben szintén a haditettek kerülnek fókuszba. Fontos, hogy kitalált személyek a főszereplők, de a leírt események akár meg is történhettek volna.

minap.hu: Nem cél tehát, hogy történelmi vitákat oldjon fel a regénysorozat.

Cs. L.: Egy koncepcióm van az adott kérdésben, nem mondom azt, hogy az feltétlenül úgy történt; azt mutatom be, hogy például Muhit hogyan vészelhették át a túlélők.

minap.hu: Mi a közös pont a három történetben?

Cs. L.: Az egyik a megye, itt történnek az események. A másik a hősiesség, a magyar virtus. Kellett valami spiritusz, hogy fennmaradjunk, ne tűnjünk el, mint a besenyők, a kunok. Valamiért túlélte a magyarság a nagy kataklizmákat. És igen, ez valahol a magyar virtusnak is köszönhető. Ami egyébként – véleményem szerint – manapság kevésbé jellemez talán minket.

minap.hu: Kiveszett a hősiesség?

Cs. L.: Szerintem utoljára 1956-ban volt meg a magyarságban az őseinkre jellemző virtus, azóta inkább csak virtusocska. Kihalóban van, nem árt tehát, ha tudjuk, hogy milyen volt, hogy egyáltalán létezett.

minap.hu: Pusztán hobbi, vagy a történészi végzettség, a több évtizedes újságírói múlt inspirálta a trilógia kiadását?

Cs. L.: Annak idején újságíróként gondoltam arra, hogy a nagy sztorikat összeszedem, vagy azokat az írásaimat, ami a szenvedélyemhez, a történelemhez kapcsolódnak. De nem gondoltam volna fiatalon, hogy valaha könyvet fogok kiadni.

minap.hu: Most pedig itt ez a három könyv, és újabb ötletek is vannak…

Cs. L.: Igen, több könyvötlet is van a fejemben, de az a legvalószínűbb, hogy még idén írok a megyénkről. Nem klasszikus megyekönyvet akarok, hanem egy-egy érdekes sztorival szeretném bemutatni a településeket.