Az Igazgató: visszatapsolták Béres Attilát

Béres Attila rendező-direktor második igazgatói ciklusa ér véget jövő januárban: 2015 óta vezeti a város legnagyobb művészeti intézményét. Idén azonban másvalaki is pályázott a székre: Horváth Ádám operaénekes – aki bő tíz évvel ezelőtt a Miskolci Szimfonikus Zenekar ügyvezetője volt – szintén jelentkezett a feladatra.

Több körben döntöttek

A július 22-ei zárt ülés után, ahol a minisztérium által felkért bírálókból és a miskolci szakemberekből álló bizottság előtt mindkét pályázó bemutatta terveit, kedd délután tovább folytatódott a teátrum ügyvezetésére kiírt pályázat elbírálása. A Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sportbizottság is szavazott a jelöltekről: a többség támogatta Béres Attila újraválasztását.

A bizottság elnöke, Bazin Levente lapunknak elmondta, szerinte az utóbbi évek következetes építkezése, a szakmai tapasztalat és a művészeti tanács munkája a jelenlegi igazgatót erősíti. Azt is hangsúlyozta, Béres Attila igazgatósága alatt, tehát az utóbbi tíz évben 1,4 millió jegyet adott el a teátrum.

Nem volt vita

A csütörtökön ülésező közgyűlés tett pontot a kérdőjel helyére: egyhangúlag szavaztak Béres Attila mellett. A régi-új direktort megkértük, értékelje a pályázat kiírása óta eltelt időszakot.

- Leginkább izgultam. Nagyon szerettem volna, ha ez a munka, amit a társulattal, a színházzal végzünk, folytatódik tovább – árulta el. - A B-terv az volt, hogy többet rendezek. Több külföldi munkát is elvállaltam volna valószínűleg: olyanokat, amelyek elvégzésére eddig is felkértek, de nem érhettem rá. Szerencsére még öt évig nem is fogok ráérni.

A mostani triplázással pedig az 1979-1992 közötti, Gyarmati Béla nevével fémjelzett nagy korszak óta először történik meg, hogy több mint tíz évig ugyanaz a személy vezesse a színházat.

- Harmadszor voksolt mellettem a közgyűlés, mind a háromszor teljes egyetértésben. Azonban hangsúlyoznom kell, ez voltképp nem rólam szól. A színház jelenlegi dolgozóinak szavaztak bizalmat, mégpedig azért, mert a miskolciak úgy, olyan mélyre menőkig szeretik ezt a színházat, ahogyan azt csak itt tapasztalni. Az elmúlt kétszáz év kézzel fogható választ adott arra, hogy miért Miskolcon épült a mai Magyarország első kőszínháza. Az elmúlt tíz évben én is megérezhettem az itteni közönség ragaszkodását, szeretetét. Úgy vélem, a harmadszori teljes felhatalmazás alapvetően ebből a kötődésből fakad. Másodsorban pedig a jelenlegi nézőszámoknak szól a közgyűlés egyhangú döntése. Azt hiszem ez egy újabb visszajelzés, hogy a teátrum mostani vezetése nem csinálta nagyon rosszul a dolgait.

Közös öröm

Béres Attila azt is elmondta, miután nyilvános lett a döntés, hogy ő folytatja az intézmény ügyeinek igazgatását, országos szinten rengeteg gratulációt kapott szakmai berkekből.

- Nem is tudnám felsorolni, hány igazgató, rendező és színész kollégám írt, vagy hívott fel rövid időn belül. Ők pontosan tudják, milyen út vezetett idáig, látják, milyen nívót képvisel a Miskolci Nemzeti Színház. Ezért is esett jól a biztatásuk. A számomra mégis az volt a legkedvesebb, hogy amikor visszatértem a közgyűlésről, tulajdonképpen a teljes színház ott várt a csarnokban, és tartottunk egy ad hoc társulati ülést. Mi volt a legjobb érzés? Az, hogy ezekről az emberekről, akik megöleltek, kezet ráztak velem, a kollégáimról, mindről sütött az őszinte boldogság. Közös kő esett le a szívünkről – zárta gondolatait Béres Attila.