1

Május 29-én a Miskolci Nemzeti Színházban is végre felgördült a függöny. Hosszú hónapok óta várta a közönség, hogy újra látogathassák az ország első kőszínházának előadásait. A teátrum egyből egy új produkcióval nyitott, melyet Szabó Máté rendezésében ismerhetnek meg a nézők – írja közleményében a teátrum.

Az előadás arra tesz kísérletet, hogy néhány tipikus karakter és a korra jellemző zenék és táncok segítségével felidézze az utóbbi százhúsz év magyar történelmének szomorú vagy felemelő epizódjait. A darab szerzői Szabó Máté, Bodor Johanna és Ari-Nagy Barbara. Bár ez nem egy hagyományos szövegkönyv, a története mégsem ismeretlen. 

Szabó Máté rendezésében láthatja a miskolci közönség a Déjà vu című előadást. – A történelemmel való szembenézés során érdekelt engem az, hogy azok a jelenségek, jelképek, melyeket mindenki ismer, ám mindenki számára mást jelentenek, hogyan jelentek meg a referenciának használt elmúlt százhúsz évben. Az volt a vágyam, hogy kicsit rövidebb idő alatt, sűrítve, retrospektíven végigtekintsünk ezen az időszakon. A zenének köszönhetően a nosztalgia és a szórakozás mellett ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy élőben lássuk azt, amikről szavak szintjén vitatkozunk – mondja a rendező. – Sokszor a jelen eseményeit viszontlátjuk a múltban. Azonban ez nem egy „történelmi műsor”, hanem harmincvalahány ember története, mi pedig arra látunk most rá, hogy mi történik velük ezalatt a százhúsz év alatt – magyarázza Szabó Máté.

Ari-Nagy Barbara dramaturgként jegyzi az előadást, mely műfaji meghatározás szerint „történelem képekben sok zenével”, ami azt sejteti, hogy nem a szövegen van a hangsúly. – A dramaturg nem csak a mondatokkal, az írott szöveggel foglalkozik egy előadásban, hanem a történetmesélés folyamatát, érthetőségét is „felügyeli”, figyeli az előadás belső dinamikáját, a színpadi események jelentését és még sok más egyebet is. A Déjà vu-ben a szereplők nem beszélnek, mindent a zene és a mozdulat fejez ki, mégis egy történetet mesélünk el. Ez egy dramaturgiai ötlet: egy fiktív, állandóan átalakuló, néha csak egy kiszolgálópultra zsugorodó vendéglátóhely közönségét látjuk különböző korokban, ahogyan táncolnak, élik az életüket, közben változnak a társadalmi és a magánéleti viszonyok, és ez a folyamat megidézi Magyarország elmúlt száz évének történelmi eseményeit. Igazából nem klasszikus színdarab jött létre, hanem egy forgatókönyv – részletezi a dramaturg. – A próbákon már azt figyeltem, hogy amit papíron kitaláltunk, érthető-e, és hogy a sok szálon futó eseményekből melyek azok, amiket ki kell emelni, mert főszólamok. Remélhetőleg úgy működik majd az előadás, mint a mesék és a mítoszok, amelyek épp a folyamatos újramesélés révén segítenek a közösséghez tartozás megélésében, a közösség történetének megértésében – összegzi Ari-Nagy Barbara.

Bodor Johanna, a Déjà vu koreográfusa szerint az előadás fel tudja ajánlani a nézőnek a nosztalgiát, az emlékezést, a történelem alaposabb megértését. – Arra teszünk kísérletet, hogy hogyan lehet szavak nélkül beszélni egy olyan történetről, amelyet legtöbbször szavakkal, írásban, vagy akár mozgóképpel mesélnek el. Ez a különlegessége az előadásnak, hiszen itt egy non-verbatív produkciót hoztunk létre – mondja a koreográfus. A rendhagyó előadás emberi sorsokat és meghatározó eseményeket mutat be, melyeken keresztül a nézők közelebb kerülhetünk a történelem olykor hideg adatszerűségéhez. – Bízom benne, hogy a fiatalok számára is izgalmas és mozgalmas előadást tudtunk létrehozni, aminek köszönhetően remélem, hogy kíváncsivá teszi őket mindaz, amit láttak, és esetleg utánanéznek azoknak a megidézett, fontos pillanatoknak, amiket az előadásban megjelenítettünk – teszi hozzá Bodor Johanna.

Mint mondja, hatalmas összmunka volt létrehozni a produkciót, hiszen nagyon sok fegyelem, folyamatos kreativitás és komoly fizikai megterhelés kell hozzá. – Reggelente bemelegítést tartottam a művészeknek, ami nem csak a testüket készítette fel a próbára. A ráhangolódás, az összhang és a bizalom egyik különleges formája egy ilyen tréning, ami nekem is rendkívül sokat adott és felkészített a közös munkára. Mi, kultúrával foglalkozó emberek is egészen más lelki és fizikai állapotban vagyunk most ebben a jelenlegi helyzetben, ezért is volt fontos, hogy történjen egy összekapcsolódás, és hogy mindenkinek a művészi értékeiből fakadó energiáival jól tudjunk bánni – avat be a koreográfus.

Bodor Johanna kiemeli a nézők számára láthatatlan, ám kulcsfontosságú szereplőit is az előadásnak. – Itt tulajdonképpen két előadás születik meg: egy, amit a színpadon lát a néző, és egy a kulisszában, amiről csak mi tudunk, hiszen elképesztő háttérmunka folyik a műszaki és a művészeti kollégák részéről is az előadás alatt.

Szereplők:

LUKÁTS ANDOR Kossuth-díjas, Érdemes művész / FODOR TAMÁS Jászai-díjas

BODOKY MÁRK                             KOZMA JOHANNA

BOLLA DÁNIEL                              LAJOS ANDRÁS

GIOVANNI BUTTACAVOLI        LUKÁCS ÁDÁM

CZVIKKER LILLA                         MÁRTON RICHÁRD JÁNOS

DÁVID PATRIK                               MÁTYÁS FLÓRA

EPERJESI ERIKA                           MÉSZÖLY ANNA

FARKAS SÁNDOR                          MOHAI CINTIA

FECZESIN KRISTÓF                      MOLNÁR ANNA

FŰZI ATTILA                                     FILIPPO NESTOLA

GUZI EMESE                                   PROHÁSZKA FANNI

HARANGOZÓ LILI                         RÓZSA KRISZTIÁN

KEPESS BOGLÁRKA                    RUSZNÁK ADRIENN

KEREKES VALÉRIA                     SALAT LEHEL

KERESZTES SÁNDOR                  SERES ILDIKÓ Jászai-díjas

KINCSES KÁROLY                        SZŰCS BOGLÁRKA

KOCSIS ANDREA                            GUIDO DI VONA

Díszlettervező:           CZIEGLER BALÁZS

Jelmeztervező:          FÜZÉR ANNI Jászai-díjas

Koreográfus:            BODOR JOHANNA

Dramaturg:               ARI-NAGY BARBARA

Vetítés:                     HAJDUFI PÉTER

Ügyelő:                      OREHOVSZKY ZSÓFIA

Rendezőasszisztens: GADUS DORKA/RADNAI ERIKA

Rendező: SZABÓ MÁTÉ