Sokszor mesélt már a kezdetekről! Arról, hogy szeretett gyakorolni, de nem fűzött túl sok ambíciót a muzsikáláshoz gyermekként! Hol volt a válaszvonal? Mikor dőlt el, hogy ez már nem csupán hobbi, hanem hivatás?
Édesapámmal kezdtem trombitálni 9 évesen. Ő volt ez első tanárom, ő adta először a kezembe ezt a csodálatos hangszert és én nagyon szerettem vele gyakorolni, mindig szívesen csináltam. Ettől függetlenül még akkor, gyermekkoromban nem éreztem, hogy nekem mindenféleképpen zenésznek vagy akár szólistának kell lennem, hanem csak szorgalmasan tettem a teendőimet. Aztán egy meghatározó pont volt az életemben, amikor 14 évesen megnyertem az országos trombitaversenyt Zalaegerszegen. Ez adott egy lökést a zenei pálya irányába. Viszont az igazi döntés később jött el: a nemzetközi trombitaversenyen Genfben, 3. helyezést értem el és pont a 20. születésnapomon kaptam a kezembe ezt a díjat. Tulajdonképpen az volt a nap, amikor végleg eldöntöttem, hogy trombitás szeretnék lenni.

Ha már itt tartunk, Ön született versenyző volt. Nyilván ez egy szárnyait bontogató tehetséges muzsikus esetében nem szokatlan. Viszont szinte mindegyikről díjjal tért haza. Mi sarkallta a folyamatos megmérettetésekre? Önszántából indult el egy-egy ilyen versenyen a folyamatos önfejlesztési igény miatt, vagy az aktuális mesterei javasolták?
Igen, nagyon fontos egy zenész életében is a célkitűzés. A Zeneakadémia tanáraként a növendékeimmel is szoktunk arról beszélgetni, hogy mik a konkrét célok, feladatok az elkövetkező hetekre, hónapokra és évekkel később hol szeretnék magukat látni. Ezek nagyon fontos beszélgetések és tulajdonképpen egy ilyen cél volt számomra is a nemzetközi trombitaversenyekre való felkészülés. Saját ambícióm miatt indultam el, óriási repertoárt kellett hozzá megtanulnom és ráadásul, 1 év alatt 5 nemzetközi versenyen vettem eredményesen részt! Az intenzív munka, ami megelőzte ezeket a megmérettetéseket meghozta gyümölcsét és biztos alapot adott szólista pályámhoz. A mai napig sokat készülök minden koncertemre, hisz minden egyes fellépés egy komoly kihívás és öröm.

Már beszéltünk róla, hogy első tanítója édesapja volt. Milyen volt a kettejük munkakapcsolata? Volt többlet megfelelés az ön részéről? Vagy magasabb elvárások az édesapja felől?
Érdekes dolog ez. Pont most 5 hónapos a kisfiúnk. (Gratulálok - a szerk.) Bár még nagyon korán vagyunk, de vannak már bennem hasonló gondolatok. Nagy örömmel emlékszem vissza az édesapámmal eltöltött közös munkára, trombitaórákra. Megbíztam benne és ő mindenben segített. Egyszerű volt a módszere: kezdetekben napi egyszer gyakoroltunk, majd feltette a kérdést: szeretnék-e jobban trombitálni…és akartam! Így lett a napi egyből kettő majd három trombitaóra, játékosan, de odafigyelve zajlottak ezek az alkalmak. Semmiféle szülői nyomás nem volt rajtam. Egyébként is úgy gondolom, hogy zenét tanulni mindenkinek hasznos, mert olyan impulzusok érik az agyat, amit más területeken nem tapasztalhat meg. Nem gyakoroltam túl sokat, de a kezdetektől fogva rendszeresen.

Mit gondol, ha nem az édesapja az első tanítója, akkor is megmaradt volna ez a pálya?
Nagyon nehéz erre válaszolni, az biztos, hogy mindenki számára meghatározóak a tanárok - egyen az szakiskolai, zeneiskola, vagy magán óra - óriási felelőssége van egy pedagógusnak. Ha nincsen jól irányított gyakorlás, koncertek vagy együtt-muzsikálás, akkor lassabban halad előre a növendék. Édesapám fúvószenekart is vezetett, a közös muzsikálás mindig öröm és közösségépítő dolog. Ezt mind megtanulhattam édesapámtól.

Jelenleg Ön is oktat. Már említettük a nagy beszélgetéseket a növendékek célkitűzéseiről. Egyébként milyen tanáregyéniségnek tartja magát?
Először is nagyon szeretek és mindig is szerettem tanítani. Szinte mindig volt valaki, akivel foglalkoztam. 2010-től tanítok a Zeneakadémián, és szólistaként nagy örömmel osztom meg növendékeimmel az élményeimet, tapasztalataimat. Fantasztikus zenészekkel játszhattam és játszhatok együtt és egy jó zenész mindig tud tanulni egy másik muzsikustól. Ez egy különlegesen szép pálya!

Egyébként hogyan látja az utánpótlást?
Sok a tehetség. Magyarországon egyébként szerintem világszínvonalú a rézfúvós oktatás. Amikor a gyerekek a zeneakadémiára jönnek felvételizni, - ez köszönhető a zeneiskoláknak, és a szakközépiskolák kemény munkájának is - 18 évesen nagyon jó alapokkal érkeznek és öröm velük aztán tovább dolgozni. A zenész pályán egyébként nem könnyű manapság elhelyezkedni, nem elég jónak lenni hanem a legjobbak között kell lenni. Hiszek viszont benne, hogy a tudatosan végzett minőségi munkának mindig meg lesz az eredménye.

Természetesen az oktatói tevékenysége mellett most is aktívan muzsikál szólistaként. Számtalan koncert, helyszín, együttes hagyott már nyomot a szakmai életében. Mik voltak a legkiemelkedőbbek?
Minden koncert egyformán nagyon fontos számomra, bárhol lépek is fel, az épp aktuális akkor a legfontosabb. Mindegyik egy élmény, mind különleges és más. Szerencsések vagyunk, hogy csodálatos zeneművek szépségeit mutathatjuk meg a közönségnek. Egyik nagyon emlékezetes hangversenyem 2004-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon volt, ugyanis a fesztivál történetében az első (és ha jól tudom azóta is egyetlen) trombitás szólista lehettem. Illetve ugyanebben az évben a bécsi Musikverein-ban Maurice André helyett kellett beugranom. Két héttel a koncert előtt tudtam meg, hogy a mester beteg és Maurice Andrét nem lehet csak úgy egyszerűen helyettesíteni. Hatalmas volt a tét. Óriási bukás vagy óriási siker. Szerencsére az utóbbi történt. Nagy örömmel emlékszem vissza arra a csodálatos estére. A pulzusom ezer körül lehetett.

Igen, gondolom ez a rendkívül kellemes nyomás, azért egy Maurice Andrét helyettesíteni….
Én ebbe akkor bele se mertem gondolni. Hiszen Maurice André valóban egy legenda volt és imádta őt a közönség.

Hatalmas sikert arattak az eddigi lemezfelvételei is. Miért hisz a lemezek hallhatatlanságában, ha szabad így fogalmaznom?
A CD felvétel lehetőséget ad számomra, hogy elmélyülhessek egy konkrét témában. Fontosnak tartom, hogy az albumnak legyen koncepciója, mint például a Bohemian Rhapsody lemezem, ahol cseh zeneszerzők műveibe áshattam jobban bele magam vagy éppen a Tromba Veneziana albumom, amin Vivaldi zenéje csendül fel. Izgalmas folyamat a darabok felkutatása, kevésbé ismert zeneszerzők műveinek megismerése, és az átiratok elkészítése. A CD felvétel egy pillanatkép az előadóművész aktuális interpretációjáról, és mint minden fotó egyben maradandó. A livestream vonal erőteljesen fejlődik, én mégis szeretem a CD-t a kezembe venni, nézegetni, pláne ha dedikálva van, és hallgatni. Ősszel fog megjelenni a Versailles című legújabb albumom, melyen a francia barokk és a kora klasszika remekművei lesznek hallhatóak.

Kortárs zeneművek keresett előadója. Több alkotás is született kifejezetten Önnek címezve. Többek között Krzysztof Pendereckitől, akinek a születésnapi ünnepségén is fellépett! Hogyan zajlik ilyenkor az együtt munka szerző és előadóművész között? Hogyan segítik és értik meg egymást?
Fontosnak tartom és felelőségemnek érzem, hogy folyamatosan kapcsolatban legyek és motiváljam a kortárs zeneszerzőket, hogy minél több darabot komponáljanak a hangszerem számára. Nagy megtiszteltetés, hogy Krzysztof Penderecki - szerintem korunk egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője – is megajándékozott trombitaversenyével. Minden zeneszerzővel nagyon izgalmas és egyben picit más a közös munka. Az előadóművész inspirálhat, impulzusokat adhat a zeneszerzőnek és viszont. Ez a trombitaverseny például úgy indult el, hogy felkértek a J. Haydn trombitaversenyének eljátszására, amihez Penderecki írt kadenciákat. Én el szerettem volna neki játszani a koncert előtt és ennek okán találkoztunk először. Itt született a trombitaverseny ötlete. Meglátogattam őt Lengyelországban, elvittem magammal mindenféle hangolású trombitát és különböző sordinot. Nagyon megtetszett neki a szárnykürt hangja, de azt hiszem, ő elsősorban az én saját hangomat szerette volna megismerni. A 85. születésnapját egy egyhetes zenei fesztivállal ünnepelte Varsóban. Felejthetetlen élmény volt!

Miskolcon Zenekarunk Tűzvarázs bérletének első koncertjén muzsikál majd. Mozart: Esz-dúr kürtversenyét valamint az említett Penderecki Concertinoját! Kérem, meséljen a közönségünknek ezekről az alkotásokról!
Szerintem Penderecki trombitaversenye egy nagyon különleges mű, jelenleg az utolsó versenyműve, és a 86 éves zeneszerző munkásságának az esszenciája. Az egybe komponált versenymű nagyon intenzív, magával ragadó és jól érthető. Gyönyörű a lassú tétele, és rendkívül virtuóz az utolsó tétele. A zene hangulata, a karakterek és a dramaturgia folyamatosan váltakozik. Szólisztikusak a zenekari szólamok is, folyamatos a dialógus a zenekar és a szólista között.
Mozartot pedig nem kell bemutatni. Fantasztikus zeneszerző. A negyedik kürtversenyét fogom  szárnykürtön játszani, csodálatos zene és izgalmas kihívás.

Készítette: Handa Eszter