Még bosszút is álltak, ha nem kaptak májusfát

Május elseje nemcsak a munka ünnepe, ehhez a naphoz kötődik egy sokkal régebbi hagyomány is: a májusfa állítása. Ez szimbolizálja a természet újjászületését, ugyanakkor sok helyen az udvarlás, a szerelmi vallomás egy formája is volt. A fennmaradt emlékek szerint Magyarország legnagyobb részén mindig május elsején állították fel a májusfát, ám akadtak olyan északi, illetve nyugati területek, ahol pünkösd napján is szokás volt a színes szalagokkal díszített zöldág kitűzése.
A májusfa egy magas, egyenes, a törzsén a gallyaitól megszabadított, a tetején viszont lombos fa, vagy szép növésű ág. A falubeli legények általában éjszaka vágták ki az erdőn, és mire a nap felkelt a helyi szokásoknak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy ki-ki a saját szerelmének portája elé állította fel. A zöld ágakat leggyakrabban szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli borral, hímes tojásokkal díszítették fel, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögelték.
A májusfa kivágása, feldíszítése és felállítása mindig titokban történt, csak a fiatal férfiak tudtak erről. Ugyanakkor a lányos házaknál mindig figyelték, kapnak-e belőle, ugyanis ez egyfajta presztízzsel bírt. Ez mutatta meg, hogy a faluban kinek van udvarlója, és minél díszesebb volt a májusfa, annál büszkébb lehetett a házigazda a jövendőbelire. A díszes faág ugyanakkor azt is jelezte: a fiatal lány már felnőtt, eljárhat a bálokba és a helyi táncos mulatságokba. Az is megtörtént, hogy a rosszabb hírű lányoknak csak kiszáradt gallyat tettek a háza elé, amire rongyokat, fazekakat aggattak. Ha azonban egy lány nem kapott ilyen szép emléket, az gyakran vezetett szomorúsághoz, sőt bosszúhoz, amikor a többi szép májusfát egyszerűen megrongálta.

A májusfa felállítására természetesen a lányoknak válaszolniuk kellett. Adhattak ajándékba zsebkendőt, vagy tűzhettek szerelmük kalapjára bokrétát, de a pénzadomány sem volt ritka. Ugyanakkor, ha a lány kidöntötte a feldíszített faágat, az egyértelmű jele volt annak, hogy nem kér az udvarlásból, illetve az azt felállító legényből.
A májusfa állításhoz sok népszokás is társult. Ezeket általában pünkösdkor bontották le, és nagy szégyen volt, ha az állva maradt, ugyanis ez azt jelentette, hogy a tervezett házasság nem köttetik meg. A bontás általában tánccal, azaz a májusfa kitáncolásával és a fa kidöntésével járt, de társultak ehhez játékok, versenyek, sőt helyenként ilyenkor választották meg a pünkösdi királyt is.
A földre döntött májusfát sokféle célra használták fel: legtöbbször tüzelő lett belőle, máshol a legények eladták azt, a pénzt pedig elmulatták, de a Dunántúl egyes területein újra elültették a lányos ház udvarán. Amennyiben a májusfa ismét kizöldült, akkor ezt biztos jelnek tartották, hogy a hajadon egy éven belül menyasszony lesz.
A májusfa állításának hagyománya még ma is sok helyen él, de napjainkban már egyéb helyi rendezvényeket, koncerteket társítanak hozzá.