Megváltozott körülmények között is: kövessetek minket a miskolci underground zenei életbe! (10. rész)
Sejtettük, hogy ennyivel nem ússzuk meg. A fertőzések száma meredeken emelkedni kezdett, várható volt, hogy újabb szigorítások, korlátozások lépnek életbe szeptemberben. Ha mi feszülten figyeltük a fejleményeket, mit élhettek át a party-szervezők? Hetekre előre leegyeztetik az időpontot az otthont adó szórakozóhellyel, vendégfellépőkkel tárgyalnak hosszasan, intézik a technikát, és persze közben válogatják a kedvenc zenéket, rakják össze a szettlistákat – hogy aztán egy új helyzet feszült agyalásra és improvizálásra késztesse őket. A kormány szeptember 16-án döntött arról, hogy a szórakozóhelyeket este 11-kor be kell zárni. A szigorítás 21-én lépett életbe – így a 19-ei kilátós bulit még megtarthatta „rendes” keretek között az NWCC csapata.
Ez a búcsú nem végleges
– cikázott át az agyamon a gondolat, miközben vettük a kabátot, és elindultunk hazafelé a Kilátóból. Nem hagyott nyugodni az érzés, hogy egy darabig hasonlóban nem lehet részünk. Kattogtam rajta korábban is, nehéz volt így jelen lenni… szerencsére a DJ-trió mellett a velük rezdülő közönségük nem aggodalmaskodott a jövőn, inkább élték a pillanatot, élvezték a jól megszokott hangzást. Ez a fajta pulzálás, amit Norbi, Roland és Tomi előidéz, megfigyelhető volt már a korábbi estjeiken is. Olyan sebességen játszanak, ami pont kellemes táncolni vágyó közönségüknek. A hang- és fénytechnika szintén a megszokott magas színvonalat mutatta.
A zenei világban pedig a csavart ezúttal a vendégük, Sobek hozta. Bevallom, nekem új volt ez a hangzásvilág, de a hömpölygő, stílusokon átívelő „mixvár” igencsak sok kellemes, mosolyt ébresztő pillanatot szerzett. „Ritka, hogy már az ajtón belépve úgy érzed, mintha mindig is idetartoztál volna…”, kacsintott rám a partnerem, mire én csak annyit válaszolok: „pont ezért akartunk ide jönni”.
Kezdés: délután 4 óra
Teadélután lesz, csak ezúttal valószínűleg kimarad a sütemény – röhögünk az abszurd helyzeten. A „földalatti” zenei élet megszokott sötétségét és cikázó fényeit egy időre most majd felváltják a lenyugvó nap sugarai. Míg korábban délutáni szunyókálásunkat töltöttük ilyenkor, most már vasaljuk az inget, kenjük a waxot a hajra, és irány – a kora esti belváros.
A Randomban Wasabi, Squell és Pötty játszik, ebben a sorrendben. Ízlelgetjük, puhatoljuk még a korai kezdéssel járó érzéseket, de szerencsére itt is visz magával a zene. Felcsillan a szem, amikor Wasabi pont aktuális kedvenc track-eket pakol fel, majd érkezik Squell, aki megint csemegékkel lep meg minket. Meglepődve figyelünk fel a mellettünk táncoló rokker-lányra, de hát most minden annyira más, miért pont a közönség összetételében ne lenne valami váratlan?! Rapid, alig bő egyórás a mix, mégis meg kell jegyeznem a DJ-pult mögött végző Squellnek: utoljára egy Ludmilla-bulin fordult elő velem, hogy nem tudtam kiállni, hogy elszaladjak egy italért.
Míg Pötty átáll, gyorsan pótolom a folyadékot, hogy aztán hagyjam magamat elrántani azzal a dinamikával, amibe belekezd. Csúcson a tempó, pedig még csak 10 óra – korábban ilyenkor kezdtünk el hangolódni valami lágy muzsikával. Mindegy, ezt is meg fogjuk szokni. Legalább a szülők is megnyugodnak, hogy időben ágyba kerülünk. És a vasárnap sem lesz annyira fájdalmas, mint eddig. A Forma 1-es futamig nyugodtan kitakarítjuk a lakást, hogy majd aztán 5 kör után álomba ringasson a konstans zümmögés.
Velünk megelégszenek
Összegezzünk? Egy picit szentimentális leszek. Bárhogy alakuljon is a jövő, ez a szcéna mindig élni fog. Mert mindig lesznek azok a kevesek, mi, akiknek a figyelme számít. Mert igenis hűek vagyunk olyan dologhoz, amit racionálisan talán meg sem lehet magyarázni; csak ott, belül megpendül bennünk egy húr, aminek átadjuk magunkat. Mert büszkék vagyunk, hogy a pult mögött játszó jófej srác, lány valamikor régen csak nekünk zenélt egy bérház alagsorában. Mert ezek a zenészek – nevezzük csak nyugodtan így őket, megérdemlik! – beérik ennek a maroknyi embernek a kitartó szeretetével is. Velünk megelégszenek. És ti, alázattal felénk forduló DJ-k, higgyétek el: nekünk sem kell több, jobb – pont elég, amit adni tudtok.
