„Tiszán innen, választásokon túl” – ez volt a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, aminek a fókuszában a múlt vasárnapi EP- és önkormányzati választás állt. Mára hagyománnyá vált, hogy az egyetemi intézet szakemberei kielemzik az eredményeket, válaszokat keresnek az egyes pártok jobb vagy rosszabb szereplésére, tendenciákat vizsgálnak, lehetséges forgatókönyveket állítanak fel, és mindezt nemzetközi kontextusba helyezik.

Így tettek 2022-ben, az országgyűlési választásokat követően is. Akkor – figyeljük a főbb kérdéseket! – arra keresték a választ, hogy merre tovább, ellenzék? Hová tűntek a Jobbik szavazói? Elfordulhat végleg a magyar társadalom a Nyugattól? A beszélgetésről készült tudósításunkat IDE kattintva olvashatják.

Újratervezés (?)

Nos, most a Magyar Péter nevével fémjelzett Tisza „áradása”, földmozgás-szerű előretörése, a „messianisztikus” várakozások társadalmi gyökerei, a domináns kormánypárt erre adott válaszai kerültek terítékre a bő egyórás beszélgetés során. A megszólalók mindannyian az Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének munkatársai. Ahogy a moderátor, Fekete Sándor politológus is.

Az első, gyors helyzetértékelésében Csizmadia Ervin egyetemi docens, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója leszögezte: a mostani eredmény átrajzolhatja a magyar politikát, ennek első lépése történt meg most.

Fazekas Csaba történész, egyetemi docens ugyanakkor „meglepőnek” nevezte a Tisza párt „nagyon magas támogatottságát”, az ellenzéki pártok visszaszorulását, illetve annak mértékét.

– Kíváncsi vagyok, mi fog ebből újraépülni mind az ellenzéki, mind a kormányzati oldalon, ahol szintén újratervezés szükséges – mondta, hozzátéve azonban azt is, hogy „a rendszer még áll”, véleménye szerint 2026-ig nem is lesznek nagy változások.

Zárug Péter Farkas politikai elemző, egyetemi adjunktus számára inkább az volt „teljesen megdöbbentő” – és egyben jelzés is, hogy a kormánypártnál „komoly rendszerzavar” lehet –, hogy Szentkirályi Alexandra főpolgármester-aspiráns az utolsó pillanatban visszalépett.

– Ez a fajta és ilyen magas szintű kockázatvállalás ritka volt eddig a Fidesz oldalán. Kapkodva, a maximálison túlmutató kockázatot még nem vállaltak. Márpedig ha ilyet tesz egy politikai szereplő, az azt jelenti, hogy nagyon sarokba van szorítva – vélekedett.

Hosszú menetelés

A Tisza párt komoly áttörést ért el az EP-választáson, a maga 30 százalékával és 7 megszerzett mandátumával. Szolnokon, Szegeden, Nyíregyházán több szavazatot kaptak, mint a Fidesz, több helyen döntetlen lett az állás, máshol, például Miskolcon megszorongatták a kormánypárt listáját.

Magyar Péter feltűnése kapcsán Csizmadia Ervin megjegyezte, hogy Magyarországon a domináns párt, a Fidesz miatt jelenhetett meg csak most egy új szereplő. Miközben Kelet-Közép-Európában – Szlovéniában, Bulgáriában, Szlovákiában – már évekkel ezelőtt megfigyelhető volt ez a tendencia a politikai porondon.

Nagy kérdés persze, mi következik ez után. Meg tud-e kapaszkodni Magyar Péter? Vagy Bulgáriát követjük, ahol a sokadik előrehozott választást tartják pár év alatt?

Fazekas Csaba szerint is „hosszú menetelés” jön most. Azon túl, hogy Magyar Péter becsatornázta az elégedetlenséget, mikor jön elő a tartalommal? Mi lesz, ha koalícióra kényszerül? Kik állnak mögötte, mellette?

– Nemcsak az a fontos, hogy megjelent a messiás, hanem az is, hogy mi lesz a hegyibeszédben – fogalmazott.

Zárug Péter Farkas a nemrég elhunyt szociológust, Ferge Zsuzsát idézve rámutatott, a tartósan deklasszálódott (alacsonyabb társadalmi osztályba lecsúszott) társadalmi elemek nem csinálnak forradalmat, radikális változást – akik azonban ennek rémével néznek szembe, azok sokkal inkább.

– A nyomort megszokja az ember, mi, középosztálybeliek pedig nem értjük, ezek a rétegek miért nem mozdulnak meg. Ha azonban a középosztály lecsúszásának réme ott lebeg, akkor arra érdemes figyelni – figyelmeztetett, hozzátéve: 2019-ben véget ért az a korszak, amikor tényleges javulást, növekedést tudott elérni a kormány. És amíg jól éltek az emberek, kevésbé érdekelte őket az elit jachtozása, helikopterezése.

Tisza és Tisza

Szabadság és jólét – ezt a két dolgot vártuk a rendszerváltás után Csizmadia Ervin véleménye szerint. Az, hogy az utóbbi nem vált be, a '90-es évek óta velünk van. De mi kell még a lecsúszás veszélyén túl, ami mozgásra készteti a szélesebb társadalmi rétegeket? Ez volt meglátása szerint a kirobbant kegyelmi botrány. Tehát már nem pusztán azt érezték az emberek a bőrükön, hogy rosszabbul élnek, mint korábban, de volt valami más is, ami a parlamentáris politikához kötődik.

– Tisza Kálmán bukását az készítette elő, hogy egy parlamentáris aktus során beterjesztettek egy törvényt, amit az ellenzék nem fogadott el, és az egész utca, az egész társadalom fellázadt 1889-ben. Rá egy évre megbukott a miniszterelnök – idézte fel, hozzáfűzve, hogy „nagyon sok hasonlóságot” lát Magyar Péter felbukkanása, az „utca” támogatása, valamint Tisza Kálmán lemondatása között.

– Ki hitte volna el Tisza Kálmánról, hogy 1 év alatt meg fog bukni? Miközben addig úgy tekintettek rá, mint aki örök és leválthatatlan – tette hozzá.

Fazekas Csaba próbálta nyugtatni a kedélyeket.

– Mielőtt elkezdenénk a barikádokat építeni a forradalmi hevületben, tegyük fel a kérdést: mikor látszanak a romlás jelei? – vetette fel, megjegyezve, még nem biztos, hogy elindult ez a folyamat. Mindenesetre „ilyen zavar nem volt 14 éve, mint a kegyelmi botrány idején”.

Zárug Péter Farkas azt emelte ki, hogy az EP-szavazás valóban egy jó pillanatfelvétel, egy jó minta volt a pártok támogatottságáról. Elmondta, hogy a Fidesz gyakorlatilag „csak a magszavazóival kommunikált” és „maximumra tolta a tétet”. Mindenkit, aki a buborékukban van, el kellett vinni szavazni.

– A Tisza szavazatszámai azonban megdöbbentőek, Miskolcon is. Ha megszervezi magát, 2026-ban komoly kihívója lehet a kormánypártnak – vélekedett.