Mindenszentekkor elődeink örökségére is emlékezünk

Október 31-e a reformáció emléknapja volt. Az elmúlás és az emlékezés ünnepköre pedig a mai napon, november 1-jén tartott mindenszentek ünnepe, amely a november 2-ai halottak napja vigíliája, azaz előestéje. A téma kapcsán stúdiónkban Gecse Attila református lelkésszel beszélgetett szerkesztő-riporterünk. 

- A reformáció emléknapja Luther Márton, Kálvin János és más nagy reformátorok missziós munkájához kötődik. Ez a protestánsok számára felfogható születésnapnak is, ami valami újnak a kezdete, de a visszatekintés pillanata egyben. Luther 1517. október 31-én tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára – mondta Gecse Attila a Miskolc-Csabai-kapui Református Egyházközség lelkipásztora, kórházlelkész, az Erzsébet Hospice Alapítvány alapítója. Ennek nyomán elindult a reformáció folyamata és létrejöttek a protestáns egyházak. 

Beszélgessünk a halálról!

- A halottak napja pedig arról szól, hogy megemlékezünk azokról, akiknek köszönthetjük nemcsak az életünket, hanem a múltunkat. Az emlékezésben, amikor felidézzük kinek-kinek az arcát, a hangját, vagy az ölelését, nemcsak a hiányt érezzük, hanem ott lehet bennünk a hála és köszönet. Hiszen nem velünk indult az élet, de az elődök és ősök nagyon sokat adtak és tettek azért, hogy mi élhessünk és reménységgel lehessünk – fejtette ki a lelkész. 

Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az elődeinkre való emlékezés. Mivel a november 1-je munkaszüneti nap, a november 2-a pihenő nap, így akár a gyermekek és unokák is csatlakozhatnak az ünnepléshez. Ez jó lehetőség arra, hogy beszélgessünk velük elhunyt szeretteinkről, az elmúlásról és felkészítsük őket arra, hogyan emlékezzenek meg a múltjukról, családjukról, valamint hogyan gyászoljanak. 

- Valamikor a temetők a város közepén helyezkedtek el. Miskolcon például a mindszenti temető is ilyen volt. Ma viszont minél messzebbre igyekszünk kitolni a halált az életterünkből, miközben elkerülhetetlen. Ha belegondolunk, napjainkban is benne van a veszteség, hiszen minden nap találkozunk és minden nap búcsúzunk. Egy idő után pedig eljön az a pillanat, amikor el kell búcsúzni szüleinktől, szeretett családtagjainktól, barátainktól. Éppen ezért használjuk fel ezeket a napokat arra, hogy a múltunkat megismerve tudjuk méltóképpen élni a jelent és az eljövendő időt – javasolta Gecse Attila. 

A sírhely segíti az emlékezést

Kiemelte, hogy ezekben a napokban mindannyian elgondolkodunk azon, hogy mi az élet és a halál, amire mindenkinek a személyes válaszát kell megtalálnia. 

- Haldokló betegeknél például megfigyelhető, hogy azok a szeretteik jelennek meg előttük, akik már korábban meghaltak. Ez számukra megnyugvást ad és egészen másképpen tudják így itt hagyni ezt a földi világot. A gyászolásban szintén nagyon sokat segít az istenhit, és ha van egy sírhely, ahová ki lehet menni emlékezni. Erre érdemes akkor is gondolni, amikor valaki a hamvak szétszórását kéri, akár mert ez a divat. Lényeges, hogy a saját, szép hagyományainkhoz ragaszkodjunk és tudatosítsuk, hogy egy temetés egyszeri, jelentős alkalom – nyomatékosította. 

A teljes beszélgetés november 1-jén, 18 órától tekinthető meg a Miskolc Televízió, Kilátó című műsorában.