Ugrás a tartalomra

Nem ez volt az utolsó medvevizit

Szántó István
Utoljára módosítva
2020. október 24. szombat 14:59
Kapóra jött nekünk ez a medvelátogatás. Szinte azonnal a média fókuszába kerültünk.

Ráadásul egy igazán párt- és politikasemleges esemény tanúi lehettünk, senkinek nem jutott eszébe felemlegetni a barnamaci bundájának a színét. Azt se, hogy bezzeg azelőtt még messze elkerültek minket, és senki nem firtatta honnan jöhettek, és ki küldhette őket. Az illetékesek tudták a dolgukat, a köztéri kamerák csaknem egyenes adásban közvetítették az éhes négylábú városszéli barangolását. Idáig csak a világhíradóból értesülhettünk, hogy a kanadai nagyvárosok peremén kukákat borogatnak az élelmet kereső medvék, s lám, már nálunk se idegenek ezek az erdei állatok. Hálásak lehetünk azért is, mert olyan szuper használati utasítást kaptunk a szakemberektől egy ilyen majdnem harmadik típusú találkozás túlélésére, amit érdemes megjegyeznünk. Számomra valamennyi jótanács közül az volt a legbizarrabb – ne szemezzünk a macival, ne fussunk előle, s eszünkbe ne jusson hátat fordítani. Csupán egyet hiányoltam, hogy a baráti találkozó végén érdemes tiszta alsót váltani.
Sosem titkoltam, hogy közel állnak hozzám a medvék, a kedvenc állataim listáján az elsők. Egyszerű a magyarázat, minden mesében pozitív formában szerepelnek. Míg a róka ravasz, a nyuszi gyáva, a maciknak tökéletes a marketingje. Drága édesapám a Corvin nevezetű állami áruházban, háromórás sorban állás után vette meg nekem életem első maciját. Ez még nem volt elemes, nem brummogott, nekem kellett imitálni a társalgást. Sárga, bársonyszőrös volt, elálló fülekkel és nagy fekete szemekkel. Jó ideig velem volt, s még hibátlan állapotban adtam át a lányomnak. Noha sűrűn megjárta a Széchenyi utca 21. szám alatti babaklinikát. Hol a fejét vagy valamelyik végtagját kellett visszaoperálni. Egy biztos, játékaim közül ez volt az egyetlen, amely tényleg a szívemhez nőtt. Merő érdekesség, hogy a kocsányon logó fekete szemgolyói csudára hajaznak Edison kutyánkéra. Ha tudna olvasni, egyszerűbben értené meg, hogy miért is szeretek szemezni vele, míg meg nem unja. Iskolásként, a farsangi bálokon szívesem öltöztem volna brummogónak, de mire elértünk Vadas Sárika néni Zsolcai kapui jelmezkölcsönzőjébe, a mackós kezeslábasok mind elfogytak.
Mi a stratégia a jövőre nézve? Mennyire lesz biztonságos az erdei túrázás, hiszen ezek az állatok családostul, falkában élnek. Megeshet, hogy hamarosan mindennaposak lesznek a városban. Sebaj, akkor is ott lesznek a szívem csücskében.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!