Népszámlálással kezdődött - Juhász Ferenc ünnepi gondolatai
A betlehemi történet népszámlálással kezdődött. Azért kerül József és Mária Betlehembe, mert mindenkinek származási helyén kellett jelentkeznie. József Betlehemből származott. Akkoriban nem voltak még urnák, amiket körbe hordtak, sem levélszavazatok a külföldön tartózkodók számára. Személyesen kellett megjelenni. Nem tudjuk, hogy az Augusztus féle népszámlálásnak mi lett az eredménye. Arról azonban minden esztendőben megemlékezünk, hogy Jézus Betlehemben látta meg a napvilágot – pontosabban a csillagos éjszakát. Föltételezem, ha a népszámlálásokat azóta is karácsony körül rendeznék, valószínűleg többen vallanák magukat valamely keresztény felekezethez tartozónak. Ezekben a napokban ugyanis, természetesen fakad föl bennünk a vonzódás a természetfölötti világhoz.
Személy szerint soha sem keveselltem azok számát, akik magukat kereszténynek vallják, mindig azt érzem, hogy elsősorban nem a számok fontosak, hanem a minőség. Ezekben a napokban kereszténységünk legminőségibb idejét éljük. A szeretet jelei mutatkoznak meg a világban az által, hogy Isten testet ölt, ember lesz, gyermek és szegény. Nemcsak gyerekként, hanem szegényként is meri vállalni az emberlétet. Talán éppen azért, hogy megérezzük: ránk van utalva. Segítő szeretetünk, szívjóságunk az, amelynek rezonálnia kell erre az üzenetre. Isten irántunk való szeretete látszik a betlehemi jászol körül akkor, ha szívesen közel megyünk hozzá, és a kirakatok meleg fényében, kívülről rátapadunk az istálló jámbor és naiv képére.
Ha valami miatt ezekben a napokban az esti sötétedés után kell autóval utaznunk, ismeretlen településen áthajtanunk, szinte mindenütt láthatunk Fény Centrumot. Közelében kis építményt, amelyben egy férfi és egy nőalak meg egy bölcsőszerű jászolban gyermek, kivilágítva melegséget és szeretetet sugároznak. Azokon a településeken is, amelyek lassan kiürülnek, mert az emberek elköltöznek, ilyenkor karácsonykor beköltözik a fény. Újra és újra visszatalálnak, hazatérnek, akik onnan származnak, akik odavalók. Magukénak érzik az utcát, a teret, ahol fölállították a betlehemet.
Jézus Krisztus születésének ünnepén gondoljunk azonban azokra is, akik fáznak, akiknek házát, otthonát tönkretette a szomszédunkban dúló háború. Azokra is, akiknek családjait szétmarta megannyi káros szenvedély vagy kilátástalanság! Arra is, aki függő, és amibe megkapaszkodott lassan csontsovánnyá fogyasztja őt. A külső hideg miatt otthonainkban, lakásunk helyiségeiben, az ajtókat az ablakokat bezárjuk, a szívünk ajtajait ablakait azonban nyissuk meg mások felé.
Nagyszerű, hogy a kereszténység fényes ünnepe a karácsony az esztendő utolsó napjaira esik. Így az esztendő lezárására nem szomorkás hangulatú napok jutnak, hanem az isteni gyermek születésének örömteli napjai. Egy kisgyermeké, akinek születése minden körülmények között öröm. Igaz, talán nem mindig kerül jó helyre a Gyermek, van, ahol nem szívesen fogadják, van, amikor inkubátorba helyezik, van, amikor nevelő szülőknek adják. Legtöbbjük azonban tökéletesen beleillik a családba, ahol új helyzetet teremt. Keresztény kultúrákban és abban a társadalomban, amely hagyományosan máig keresztény maradt, hívők és nem hívők sokasága járja Őt körül.
