Az avasi református templomot 535 évvel ezelőtt, 1489. június 26-án szentelték fel Szent István-plébániatemplomként. Ennek, valamint a Miskolc-Avasi Református gyülekezet fennállásának 470. évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget tartottak az elmúlt hétvégén a templomban.

A jeles alkalom részeként Előtérből lépcsőház címmel dr. Szörényi Gábor András, a Herman Ottó Múzeum régészeti igazgatóhelyettese és muzeológusa templomsétán mutatta be az épület 2019-es régészeti feltárásai nyomán felszínre került leleteit. Mint azt az ásatásokat vezető muzeológus portálunknak kifejtette, a 2019-es és az azt megelőző korábbi két ásatás során építéstörténeti és társadalomtörténeti újdonságok is napvilágot láttak. 

A felekezetváltók

Az ásatásokból és a sírfeltárásokból egyrészről kiderült, hogy nézhetett ki az a jóval kisebb, Szent István nevét viselő plébániatemplom, amely valamikor az Árpád-kor végén épült meg, és amit még Mátyás király idejében építettek át azzá a gótikus templommá, amelynek attribútumait nagy vonalakban a mai templom is őriz, és amit a 16. század közepe táján a felekezetváltó lakosság már a református egyházközségnek épített újjá elnyerve mai formáját. – Miskolc addigi teljesen katolikus lakossága ugyanis a reformációt követő néhány évtizeden belül protestánssá vált ezzel függetlenítve magát az akkori katolikus felekezetű diósgyőri várnagytól – jegyezte meg a muzeológus.

A régészeti igazgatóhelyettes beszélt arról is, hogy a plébániatemplomok feladata a lakosság eltemetése is volt, így az említett 3 feltárásnál sok, a 17. és 18. századra tehető sírt is feltártak, amelyekből következtethetni lehetett az itt élők társadalmi helyzetére például arra, hogy a tehetősebbek a templomon belül temetkeztek, amit Mária Terézia közegészségügyi rendeletével 1877-ben szüntettek meg.

Unikális műtárgyak

A régész érdekességként elmesélte, hogy a nagyon mélyen kialakított aknasírokban csak a nagyobb csontok maradtak meg csontliszt formájában, az összes többi elpusztult. – A jelenség az Avas riolittufa kőzetének konzerváló hatásával magyarázható – mutatott rá –, amely a tapasztalatok szerint szinte „megeszi” az emberi csontokat. Ugyanakkor a kőzet kémhatása sok szerves anyagot megőrzött, ami a magyarországi klimatikus környezetben ritkaságszámba megy. Itt viszont textil- és bőrmaradványok, komplett egész ruházatok és halotti viseletek maradtak meg, hovatovább virágkoszorút, virágcsokrot is találtak. 

Ezeket a klimatikus változásokra rendkívül érzékeny tárgyakat a Herman Ottó Múzeumban restaurálták, és a történeti textilgyűjteményben őrzik. – Kiállításuk csak nagyon rövid időre és csak nagyon ritkán lehetséges – hangsúlyozta a muzeológus. A jeles alkalomra azonban elhoztak a múzeumból egy, a 18. századra keltezhető bőrcsizmát, agy halotti papucsot és szemfedelet, egy dolmányrészletet, illetve néhány ezüstszálból készített gombot és sújtásmaradványt.

A nem kis számban fennmaradt műtárgyak rendkívül unikálisak. A ritkaságokat a templomon belül folyamatosan változó páratartalom miatt komoly műtárgyvédelmi előírásoknak megfelelően az északi hajóban felállított asztali vitrinekben állították ki és csodálhatták meg a jubileumra érkezők. Ugyanakkor az orsótérben, ahonnan a tetőtérbe lehet feljutni egy állandó kiállítás látható, ahol a 2019-ben feltárt kevésbé érzékeny műtárgyak és azok története kapott helyet. Ez a templom nyitvatartási idejében bármikor megtekinthető. 

Az összefüggések érdekesebbek lehetnek a leleteknél

– Nekünk, régészeknek mindig az a legkülönlegesebb egy feltárásban – árulta el Szörényi Gábor András –, amikor meg tudjuk fejteni az összefüggéseket: amikor a leletek akár történeti, akár földrajzi kontextusban valamilyen összefüggést világítanak meg. – A 2019-es feltárásnál két egymástól eltérő temetkezési réteget találtunk: egy sekélyebbet és egy sokkalta mélyebbet, melyek pénzérméket és textíliákat rejtettek – idézte fel, majd elmondta, hogy a mélyebben fekvő sírok a protestáns miskolciak 17-18. századi aknasírjai voltak. A sekélyebb, a mai padlószint alatt néhány centiméterre felfedezett temetkezési rétegben Hunyadi Mátyás és Habsburg Ferdinánd korából származó pénzérméket találtak, amiből arra következtettek, hogy erre a helyre a 14. század végétől a 16. század elejéig temették a felekezetváltás előtti utolsó miskolci lakosokat. A muzeológus megjegyezte, hogy a temetkezési szokások is különböztek a későbbiekétől: más volt a tájolás, és nem koporsóba, hanem egyszerű gyolcsba tekerve helyezték nyugalomba a személyeket.

Ezt követte 1544-ben a török tűzvész, majd a felekezetváltás és az új protestáns társadalom az aknasírokkal.  

Összefoglalva Szöréyi Gábor András megjegyezte: számunkra legnagyobb felfedezés 2019-ben az volt, amikor a feltárt két sírréteget hozzá tudtuk kötni egy-egy társadalmi réteghez és két felekezethez is hozzá tudtuk rendelni.