Kívül-belül megújult a belvárosi gyülekezet egykori parókiája

Lelkészlakásoknak és irodáknak is helyet adhat majd a Belvárosi Református Gyülekezet Palóczy utca 19. szám alatt található parókiája. Szabó Sándor lelkipásztor elmondása szerint a hajdanán püspöki, esperesi és lelkészi hivatalnak is otthont adó épület hosszú évtizedek óta funkció nélkül várta sorsa jobbra fordulását. Ezalatt állapota folyamatosan romlott: felülről ázott, alulról pedig nedvesedett. 

„A mélypont az volt, amikor úgy egy évtizede az eredeti kapu bedőlt az udvarba. Akkor dönteni kellett, mi legyen az épülettel” – mondja a Szabó Sándor a közelmúltban beállított kapu előtt, ami egyébként az eredetinek pontos mása. 

Megtudjuk, sokáig kérdéses volt az is, hogy a gyülekezet megtartsa-e a valamikori parókiát, végül azonban a bontás helyett a költségesebb felújítás mellett döntöttek. Mint a lelkipásztor mondja, azért, mert nem szerették volna, hogy egy újabb foghíj keletkezzen a történelmi belvárosban. A munkák körülbelül tíz éve tartanak – teszi hozzá –, mindig annyi munkát végeztettek el, amennyire forrásuk volt. Azt viszont a lehető legmagasabb minőségben. 

A teljes külső-belső rekonstrukció több mint 150 millió forintba került – a munkát a Miniszterelnökség is támogatta –; az elmúlt években a víz-, a gáz- és a villanyvezetékeket, valamint a szennyvízcsatornát is kicserélték, újrafedték a tetőt és statikailag is megerősítették az épületet. Belül a padló aljzat új burkolatokat kapott, falakat helyeztek át, kicserélték az ajtókat, ablakokat és az összes vezetéket. A munkák nagyobb részével már végeztek, de a szakembereknek azért még akad dolguk.

– Nagy öröm számunkra, hogy az épület éke lett a Palóczy utcának, a belvárosnak és egész Miskolcnak. Új színei – fehér és törtfehér (a szerző) – egyértelműen jelzik azt is, hogy a belvárosi gyülekezethez és a Kossuth utcai református templomhoz tartozó épületről van szó – hangsúlyozza.

Híres lakó

A háznak volt egy, nem csak a gyülekezet életében kiemelt jelentőségű lakója is: Enyedy Andor püspök. Ő engedélyezte, hogy családja otthonában, vagyis a kérdéses épületben lakjon 1944 novembere és 1945 januárja között (vagyis a második világháború éveiben) a Tóth Pál Református Leánygimnázium huszonhárom diákja. A tényt valaha emléktábla is hirdette, amit a felújításkor a pincében meg is találtak. A sérült, de olvasható márványdarab most az épület egyik, a belsőudvarra néző falát díszíti.

Enyedy Andor, aki egyébként a belvárosi református gyülekezet alapító lelkész-püspöke is, magával Rákosi Mátyással is szembeszállt. – Az 1948-as államosítások után néhány évvel a kommunista rezsim úgy ítélte meg, hogy túl sok oktatási intézmény maradt a református egyháznál. Ekkor az egyházi vezetőkre próbáltak nyomást gyakorolni, hogy ajánlják fel azokat „önként” az államnak. A sárospataki református kollégium ügyében személyesen Rákosi Mátyás járt el: arra próbálta rávenni Enyedy Andort, hogy arra hivatkozva adja át az intézményt, hogy az egyház amúgy sem tudná azt fenntartani. A korábbi püspök erre levélben kérdezte a helyi gyülekezeteket, adják-e át a nagy múltú iskolát, akik sorban nemet mondtak” – meséli a lelkész.

Őrzik az emlékét

Enyedy Andort ezután menesztették püspöki tisztségéből, lelkészi állásából pedig „önként” kellett kérvényeznie a nyugdíjazását. A bosszú itt nem állt meg: 1953-ban a Tiszáninneni Református Egyházkerületet megszüntették és a tiszántúliba olvasztották be, így egészen 1957-ig – az önállóság visszaszerzéséig – Tiszavidéki Református Egyházkerületként működtek tovább. 

– A megújult épületet alapító lelkész püspökünknek kívánjuk dedikálni, terveink szerint nevét bronz emléktábla őrzi majd a főhomlokzaton – zárja gondolatait Szabó Sándor.