József Attila születésnapja a magyar költészet napja. A magyar költészet napja viszont nem – csak – József Attila születésnapja. Annyi ágas-bogas ösvényen keresztül, megmászhatatlannak hitt csúcsokon át, égő harckocsik lánctalpai közt kúszva érkezett meg a hazai líra oda, ahol most van. Hol kitéptek belőle valamit a drótkerítések, hol a kávéházak rumforró estjei kerekítették. Azonban a költészet nem mindig foglalkozik magasztos témával. Baudelaire egy pondrólégiók lakta, bűzlő dögről írt. Mások eljutottak a politikáig is. Dobpergés.
A közéleti költészet nem új fogalom: van, amikor ismét divatba jön és kötetek kövezik útját, van, amikor csak egy-egy ilyen témájú vers születik hosszú időn keresztül. Sokszor építkeznek ezek a szövegek egymásból, az intertextualitás a közéleti költészetnél talán még jobban működik, emellett parafrázisok és ismert elődök sorait átműtő evokációk húzzák feszesre a különböző szerzők munkáit.
A politikai, társadalmi problémák már Petőfinél is megjelennek, sőt, nagyban jellemzik verseit. Nem csak a Nemzeti dal illik ebbe a sorba, mantrázzuk csak szépen Pató Pál Úr: Dicsőséges nagyurak, Akasszátok föl a királyokat, Mit nem beszél az a német, A nemzethez, Föltámadott a tenger – és még folytathatnám. Később is divatos maradt a „közéletizés”, hiszen ki ne járt már ott, ahol zsarnokság van, vagy kapkodott volna Levegőt! miközben József Attila elmondja, felőle ”Számon tarthatják, mit telefonoztam I s mikor, miért, kinek. I Aktákba irják, miről álmodoztam I s azt is, ki érti meg”.
A közéleti költészet nagyjai közé tartozott még Kányádi Sándor a hazafias verseivel, de kiemelkedő mű Spiró György Jönnek , Petri Apokrifje és Eörsi István Látogatás előtt című szövege is – sok egyéb mellett. Aztán a rendszerváltással mintha enyhült volna ez a trend. Sokáig hallgatott a költő, nem kente fel magát a politika vajas kenyerére. Ezért is lehetett akkora sikere A 2010-es évek elején Erdős Virág kötészetének, ami Petőfihez hasonló szövegépítési mechanizmusokra építkezett: bizarrul tiszta, dallamosan nyers. Az olvasó olvasás közben néha nehezen tudja eldönteni, hogy most éppen művelődik, vagy a rendfenntartók karjából kitörve vágja a kezében tartott táblával pofán valamelyik közéleti szereplőt – persze gondolati síkon.
„Ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe” – részlet a Na most akkor című versből, ami alább megnézhető, és olyan, mint a - 5. Szóval egyből hat.
Ebben az időszakban kezdett hódítani a vagányság irodalma, az értelmiségi punkként aposztrofált slam poetry is. Ez megérne egy másik írást, most azonban csak ennyi:
Aki tovább szeretne böngészni a közéleti költészet legjobbjai között, és nem veti meg, ha a líraírást, mint cselekvést jelen időbe tesszük, akkor nagy szeretettel ajánlom számára Simon Márton és Vida Kamilla verseit, vagy Horváth Benji Dicsőséges Európáját.
