Pályázaton kapott ösztöndíjat a Nemzeti Kulturális Alaptól a 2000-es évek elején Makovecz Benjaminné, Markó Krisztina három történelmi vár: a diósgyőri, a kőszegi és a nagyvázsonyi makettjének elkészítésére. Az alkotói sorozat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának nagydíjában részesült 2001-ben. – Rengeteg várat tanulmányoztam akkor, és azért döntöttem a Diósgyőri vár mellett, mert megragadott hihetetlen szépsége és királyi méltósága. Érzelmi alapon választottam ki tehát. Mivel a miskolci várnál nem volt ostrom, megőrizte eredeti alakját. A makett Czeglédy Ilona tervei alapján készült, és a vár fénykorát jeleníti meg, ami Nagy Lajos király idejére tehető.
A fából és kosárfonó technikával rattan nádból készült makett alapterülete százhússzor száz centiméter. A makett három hónap alatt 2003-ra készült el. Az aprólékosan megmunkált nyílászárók, hidak, kapuk, toronytetők szintén fából vannak. Ezzel az egyedi technikával lehetőség nyílt az építmény korabeli stílusának és jellegzetességeinek a bemutatására, valamint időtálló, stabil makett létrehozására.
Markó Krisztina egyéb munkái közé tartozik a kanizsai vár és város makettje, illetve fa gyerekjátékok. – Készítettem már összerakható vagy éppen kacsalábon forgó várat, de különlegességként említeném meg a tékaváramat, amin minden fiókja a várnak egy része.
A budapesti iparművész 1979-ben szerzett építész üzemmérnöki diplomát az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán. Nyolc év szakmai gyakorlat után úgy döntött, hogy a korábbi rajz- és képzőművészeti tanulmányait felhasználva iparművészeti tevékenységbe kezd. Autodidakta módon sajátította el a famegmunkálást, kosárfonást és kerámiakészítést. Eddig huszonnyolc önálló kiállítása volt és számos csoportoson vett részt.
A Magyar Művészeti Akadémia egy pályázat útján biztosította a Diósgyőri vár makettje elhelyezésének teljes költségét, az alkotás ezentúl az Ady Endre Művelődési Központ nyitvatartási idejében lesz megtekinthető.
Egy kis vártörténelem:
A diósgyőri vár fénykorát Nagy Lajos (1342-1382) uralkodásának idején érte el. A XIV. század utolsó harmadában fejeződött be a négy saroktornyos, szabályos alaprajzú, emeletes lakószárnyakkal és kápolnával kialakított gótikus várpalota építése. Az itáliai és dél-francia várkastélyok mintájára épített vár Közép-Európa legnagyobb lovagtermével is rendelkezett. Nagy Lajos 1342-ben történt megkoronázása után az uralkodó kedvenc tartózkodási helye volt, háttérbe szorítva Budát. 1364-ben a király nagy birtokrészt csatolt a várpalotához. Jelentősége tovább nőtt, amikor Nagy Lajost 1370-ben lengyel királlyá koronázták, mivel a vár Buda–Krakkó útvonalon helyezkedett el. Itt történt 1381-ben – egy fontos történelmi esemény –, a király velencei háborúit lezáró turini békekötés okmányainak a hitelesítése is. Nagy Lajos politikai célok, nemzetközi találkozók és hivatalos ceremóniák mellett is sokat időzött a várban. Évente több hónapot töltött itt, lovagi tornákkal és a vadban gazdag bükki erdő őszi vadászataival múlatva az időt. A király halála után a vár királynék javadalma lett: Mária királyné (Nagy Lajos leánya) 1387-től, Cillei Borbála 1424-től, Luxemburgi Erzsébet 1439-től, Podjebrád Katalin 1461-től, Aragóniai Beatrix 1476-tól, Candellei Anna 1502-től, Habsburg Mária 1522-1526-ig mint jegyajándék, mint a „királynők jegyruhája” szerepel a vár történetében.
