Olvasókat kérdeztünk:
A hegedűtanár Kaszás Hedvignek két nagyobb gyereke van. – Sosem éreztem fáradságnak a velük való foglalkozást, ez később meghálálja magát. Ha látom, hogy több tanulnivalójuk van, amiben tudok, segítek. Egyébként meg maximálisan kiszolgálom őket, hogy csak az iskolára kelljen koncentrálniuk. Így megtanulják azt, hogy ha nekem van több dolgom, akkor ők segítenek nekem. Ezzel fejlesztem az empátiájukat.
Takács György kislánya autista, nekik élményekkel teli is ez az időszak. – Vele jót tett a karantén, mert lelassult és csendesebb az élet, ezért két hete elkezdett beszélni. Evolucionista vagyok, és bízom abban, hogy minden akadály, amit sikerül leküzdenünk, fejleszteni fogja a rendszereinket. A gyerek kajáját szerencsére küldik az oviból, és volt egy rakat előre fagyasztott étel, amit fel tudtunk használni.
Petró Judit először úgy nyilatkozott, nem akar róla beszélni. – Viccet félretéve, a menüt egész hétre megtervezem – így a bevásárló listát is. Minden nap törekszünk a rendszerességre: az ovis mondókázás vagy torna alatt dolgozom. Kézműveskedünk vagy főzünk. Míg az udvaron és a szobájában játszik, dolgozom, megszakításokkal: Anya, szomjas vagyok... Ha az apjával van, dolgozom, végül éjjel még dolgozom. Éjfél körül bedőlök az ágyba.
A háromgyermekes Gonda Zsuzsa időbeosztást, jó szervezést és egyszerű ételeket javasol. – Reggel, míg a gyerekek alszanak, dolgozom. Délelőtt Julival tanulok, aki elsős, illetve főzök, egytálételt. Délután megint dolgozom, majd segítek a hetedikes Noéminek. Hétvégén előre betárazok ebédekkel, illetve ebbe besegítenek a nagyik is. A házimunkába, takarításba a család besegít, a vacsorát például mindig a fiúk csinálják. Boltba hetente egyszer megyünk.
Fejesné Kaderják Csilla négy gyerekkel maradt otthon dolgozni. – Mostanra a kezdeti káosz kicsit rendeződött, csak néha megyünk egymás idegeire. Jó a külön szoba, de az étkezőasztalnál lett a közös irodánk, tantermünk. A szoros napirend, a rendszer nagyon fontos. Előfordul, hogy szalad a konyha vagy az egész ház, és van, hogy csak 4-kor ebédelünk. De megtanultam kenyeret sütni, a gyerekek pedig többféle ételt elfogadni. Apa nem maradhat itthon, de így is sokat társasjátékozunk, többször főzünk együtt, akár a szabadban is, és közös edzéseket tartunk az udvaron.
Csutak Gergely pszichológus válaszol:
Az ipari forradalom hatására egyre fokozódó mértékben eltolódott a fókusz a magánéletről a munka irányába. Ennek az volt az oka, hogy sok ember nagyon rossz kapcsolódási mintával rendelkezik, ezért sikertelen a párkapcsolati területen, valamint gyermekeivel és szüleivel való kapcsolataiban. A modern társadalom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezt a munkában tudják kompenzálni az emberek. A jelenlegi helyzet azonban megváltoztatta az életünket: le lett tiltva a munkába való menekülési út, rákényszerülünk arra, hogy kezdjünk valamit a kapcsolatainkkal. A járványhelyzet remek lehetőség arra, hogy az eddig szőnyeg alá sepert konfliktusokat feloldják a felek, illetve hogy jobban megismerjék egymást.
1. Javaslom, hogy a szülők találják meg az értékeket gyermekeikben, miközben foglalkoznak velük, fedezzék fel az együtt-töltött minőségi idő szépségét, mert nagy örömforrásokat találhatnak. Elég idő elteltével hozzászoknak ezekhez, és a későbbiekben is megmaradhatnak a közös időtöltések.
2. Fontos, hogy az ember át tudjon lendülni a kezdeti nehézségeken, mint amikor például biciklizni tanul. Azt az időt, amíg ráérez, ki kell bírni, és a tudatunkat a jelenre irányítani: most jól érzem-e magam? Apró lépésenként lehet megváltoztatni identitásunkat, hogy az egyén folyamatosan biztonságban érezze magát a változások mellett is. Ez egy lassú folyamat, akár több hónapra is szükség lehet hozzá. Segíthetnek azok a gondolatok, amik arra irányulnak, hogy megbecsüljük a jelen pillanatokat: mi lenne, ha nem lehetnék itt, nem lehetne velem a másik, akármilyen ok miatt is?...
3. Javaslom a munkamegosztást, hiszen az ember olyan élőlény, amely párban neveli fel a gyermekeit. Az ősállapot az, hogy a nők többfelé is oda tudnak figyelni (háztartás, gyerekek), míg a férfiak inkább egyfelé tudnak csak fókuszálni. Ennek egyszerű oka van: sok szempontból más az idegrendszerünk. Ennek ellenére a nőknek is szükségük van arra, hogy ki tudjanak kapcsolni, illetve például csak a munkára vagy egy hobbijukra tudjanak összepontosítani.
Továbbá akármennyire is szeretjük a gyerekeinket, telítődünk velük. Az emberi agy ráadásul arra van ráállva, hogy könnyen hozzászokik az ingerekhez, akármilyen jó is az az inger. A kedves, csilingelő gyermekhangon kimondott „anya” hamar unalmassá, majd irritálóvá válik. Mindkét problémára megoldás, hogyha ilyenkor az apák besegítenek. Ha a járvány alatt is tudjuk variálni a gyereknevelést, a munkát és a hobbit, garantáltan nem lesz irritáló a gyerek.
