Pop-up kiállítással ünnepel a múzeum

Május 18-án a múzeumokat ünnepeljük: 1977 óta ekkor tartják a múzeumi világnapot. Idén a magyar vidéki múzeumok közös akció keretében emlékeznek azokra a magyar géniuszokra, akik a múzeumi gondolatot meghonosították a Kárpát-medence sok száz településén a 19. század utolsó évtizedeiben - hívja fel a figyelmet honlapján a Herman Ottó Múzeum.

A Herman Ottó Múzeum elődje, a Borsod-Miskolci Múzeum 1899-ben jött létre, alapító atyjának többek között Gálffy Ignácot tekintjük. Az Erdélyből 1881-ben Miskolcra települt pedagógus a századforduló körüli évtizedekben a város talán legaktívabb közéleti személyisége volt. 1886-ban az ő kezdeményezésére és tervei alapján szervezték meg a felsőkereskedelmi iskolát (ma Berzeviczy Gergely Szakgimnázium), melynek nemcsak tanára, de első igazgatója is volt harmincöt éven át.

Kezdettől fogva nagy lelkesedéssel, tudós kutatóként vetette bele magát a múzeum munkájába. Kiterjedt társadalmi kapcsolatai révén sokat tett azért, hogy a múzeum törekvéseit széles körben megismertesse, számos „ügybarátot” és támogatást szerzett neki. Az intézményt működtető múzeumi bizottságot 1906-tól haláláig elnökként vezette.

Gálffy Ignác tudományos-muzeológusi tevékenysége fókuszában a régészet állt. Elsődlegesen a miskolci (Avas környéki) kőkori lelőhelyeket kutatta, s leleteivel adalékokat szolgáltatott az ún. Bársony-házi „szakócák” kapcsán kialakult vitához, amely során beigazolódott Herman Ottó tudományos felismerése, miszerint már az őskőkorban éltek emberek Magyarország területén.

1891 augusztusában Bársony János tiszti ügyész házának alapozásakor (Kálvin János u. 2.) a munkások három különleges formájú kőeszközre bukkantak. Ezekhez a leletekhez kötjük a magyar őskőkor-kutatás kezdetét. A szakóca egy kőből készült, a háromszöghöz közelítő formára, pattintással kialakított többcélú marokkő eszköz (kézi balta). Az ember a korai és középső paleolitikumban használta húsdarabolásra, csontfeltörésre és talán vadászatra is. Tipológiai értelemben a három Bársony-házi kőeszköz egyike sem szakóca! Ezt a megnevezést ma már csak a kutatástörténeti hagyomány miatt alkalmazzuk rájuk. A legújabb, 2014-ben publikált eredmények bizonyították Hillebrand Jenő 1917-es feltevését, hogy a leletek valószínűleg díszeszközök lehettek.

A Bársony-házi „szakócák” közül egy a miskolci múzeumba került, jelenleg a Pannon-tenger Múzeum állandó kiállításában van, itt a róla készített kisfilm látható. Két másik kőeszköz a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található Budapesten. Közülük a legnagyobb példány hiteles másolatát mutatjuk be ebben a kiállításban. A Borsod-Miskolci Múzeum első, 1899-es leltárkönyvének (mai elnevezéssel: gyarapodási naplójának) itt megtekinthető lapján az elsőként leltárba vett gyűjteményi tárgyak, 17–19. századi céhpecsétek adatai olvashatók.

A kiállítás Miskolc város napjától, május 11-étől a 18-ai múzeumi világnapig tekinthető meg a Miskolci Galéria Rákóczi-házának műemlékszárnyában.