Ami nélkül nincs demokrácia: a vitáról

Fekete Sándor politológust korábbi cikkünkben arra kértük, hogy értékelje az első vitát, amiben az ellenzéki előválasztási miniszterelnök-jelöltek vettek részt. Ezt IDE kattintva olvashatják. Ezzel párhuzamosan azonban arra is felkértük a szakértőt, hogy érveljen amellett, miért nélkülözhetetlen feltétele a modern politikának a vita. Milyen érdek fűzi a résztvevőket ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt, bizonyos keretek közé „szorítva” bemutassa magát, világról alkotott véleményét, vagy éppen szakpolitikai jártasságát.

– A vita a modern politika sine qua nonja – osztja meg velünk vélekedését Fekete Sándor. – Még a diktatúrákban és önkényuralmakban is folynak politikai viták, a többpártrendszerű parlamenti demokráciák közélete pedig vitáktól hangos. Sokan tekintik szükséges rossznak, még többen a viták színvonaltalansága és kulturálatlansága miatt panaszkodnak, abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy a politikából a vitákat nemigen lehet eltüntetni vagy helyettesíteni, mert nélküle nincs demokrácia.

Azt mondja, hogy a politikai vitának van egy demonstrációs funkciója, ami azt takarja, hogy a résztvevők megmutatkoznak mások – politikai ellenfelek, választók, pártbeli riválisok – számára. Lehetőség tehát, hogy „mások számára létezővé és arculattal rendelkezővé tegyék magukat”.

– A modern politika színpadán egyetlen szereplőnek sincs végérvényes imázsa és szerepe, újra és újra meg kell mutatnia mindenkinek, hogy ki is ő valójában: ha új szereplő, akkor ezért; ha régi figura, akkor a változatlanságát vagy a változását kell demonstrálnia. A politika szereplői beszéd- és vitakényszer hatása alatt állnak. A demonstrációs funkció ezért alapvetően a jelenlét, vagyis a létezés és a jelenvalóság megmutatása – mutat rá Fekete Sándor.

Van ugyanakkor a vitának egy identitást teremtő és alakító funkciója is, ez a politika aktorainak pozitív önképteremtési nyelvi akciója. A demonstrációban még keverednek a pozitív és a negatív elemek – mondja –, mert a puszta jelenlét elérése vagy megőrzése a cél, ami viszont az önkép vonatkozásában a kedvező elemek dominanciájához vezet, hiszen az identitás általános szabálya szerint a politikai szereplőnek is békében kell élnie önmagával, becsülnie kell önmagát.

És „a politikai igazságok sokfélesége” is megjelenik a vitákban. A szereplők ugyanis „nem egyszerűen egy személytelen tárgyi valósággal vannak kapcsolatban, hanem különböző értékrendű, helyzetű, törekvésű politikai szereplőkkel, a diskurzusokban tehát sokféle politikai világkép és értelmezési konstrukció találkozik egymással, ráadásul valamilyen konkrét téma, probléma, feladat kapcsán. A politika szereplői is rendelkeznek előzetes ismeretekkel, sőt, egy komoly politikai szervezet hátterében jelentős erők dolgoznak ilyen céllal”, emeli ki a politológus.

És persze az is célja a vitáknak, hogy tisztázzák a problémákat, és segítsenek egyetértést teremteni a megoldást illetően.

– A politika egésze szempontjából a viták funkciója a legitimáció biztosítása. Ebben az összefüggésben itt a politikai vita egyáltalában vett funkciójára kérdezünk rá, nem pedig arra, hogy mi biztosít elfogadottságot a különböző politikai tényezőknek, elsősorban a fennálló hatalomnak. A politikai viták funkciója ebből a szempontból úgy merül fel, mint határprobléma, azaz mit legitimál a vita mint olyan, szemben olyan politikai szituációkkal, ahol nincs vita.

„Nos, a politikai vita a demokratikus politikai rendszer egyik alapvető megjelenési módja, tehát magát a demokráciát mint olyat legitimálja” – hangsúlyozza Fekete Sándor politológus.