A boldogság, mint erőforrás – de hogyan leljünk rá az életünkben?

Létezik, s ha igen, hol és hogyan találhatjuk meg a boldogságot – a családban, a munkánkban, a hobbinkban, vagy elsőként magunkban keressük? A művészetekben rejtezik, a kulináris élvezetekben? Baráti kapcsolatainkban? Netalán a pénz tesz boldoggá? A választ döntően szociológus szakemberek bontják ki a MAB Székházban a héten indult új előadássorozat során.

Az első előadó prof. dr. Csepeli György Erdei Ferenc-díjas magyar szociálpszichológus, szociológus, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének oktatója volt. Interjúnkban a boldogság kék madarának nyomába eredünk.

minap.hu: Nem hajszoljuk mi túl a boldogság, az öröm keresését? Miért kapaszkodunk annyira bele?

Csepeli György (Cs. Gy.): Ennek egyik oka, hogy a harc a boldogság és a boldogtalanság között nagyon nyílt, mi pedig ott vagyunk egy frontmezőn, ahol ugyan boldogok akarunk lenni, de ezt nem sokan akarják. A harc sikeres megvívásához talán hozzátartozik, hogy ragaszkodunk bizonyos vélt boldogságokhoz. Az persze más kérdés, hogy nem szabad fix célokban gondolkozni; a boldogság ugyanis nagyon múlandó állapot, ezért mindig meg kell tudnunk újítani magunkat. Folyamatosan karban kell tartanunk, mert egyébként valóban megtörténik, hogy a kényszeres boldogság-akarás boldogtalanságra vezet. A „fronton” borzasztó sok veszedelem leselkedik ránk, amik mind-mind bánatot, szenvedést, szomorúságot okoznak. Igazán akkor leszünk tehát jók, ha ezekkel a veszélyekkel szemben megpróbáljuk megkeresni az ellenszereket.

minap.hu: És mik lehetnek az örömünk forrásai, miből tudunk táplálkozni?

Cs. Gy.: Az egyik legfontosabb ellenszer: a Másik. Ha keresünk és találunk is egy olyan embert, akit tényleg szeretünk, és aki viszontszeret minket. Ez egy pótolhatatlan boldogságforrás. De nem mindenkinek adatik meg, hiszen rengeteg tényező fenyeget. Ha ez a forrás hiányzik, akkor marad a flow-érzések keresése: a munka, az alkotás, a teremtés. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy építek egy hatalmas stadiont, hanem például alapítok egy fodrászüzletet, vállalkozásba fogok, új pizzareceptet találok ki stb. Keressük a siker-lehetőségeket, amik lehetnek a legapróbb dolgok is. Harmadszor: a segítségnyújtás. Ezt mindig megtehetjük. Rengeteg szenvedést keltő tényező van, lehet a környezetünkben olyan ember, aki önhibáján kívül csapdában vergődik, és emiatt szenved; nincs pénze, nem kap szeretetet, beteg stb. Ha segítünk, az egy nagyon-nagy boldogság-forrás lehet. A mások boldogságának elősegítése a sajátunknak is egyik eszköze. A mai magyar társadalomban borzasztó nagy a szenvedés-tömeg, de ha már nincs párunk, ha nincs meg a flow-érzés, bármikor találunk valakit, akinek tudunk segíteni. Ételt veszünk egy hajléktalannak; fogyatékkal élőket látogatunk meg... Ezt senki nem gátolja meg.

minap.hu: Mindannyian beleestünk már talán abba a hibába, hogy boldogságunkat egy dologtól tettük függővé: csak a munkában lelem örömömet, csak a párom mellett vagyok boldog stb. De ha kiégek a munkában, a párom elhagy, csak az üresség marad.

Cs. Gy.: Önmagunk boldogtalanná tételének egy nagyon fontos módszere, hogy csak egy területen próbáljuk a boldogságot keresni. De ez hibás, hiszen ha nem széles a boldogságunk forrásának repertoárja, csapdahelyzetbe kerülhetünk. Már egészen fiatalon meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy ne fixálódjanak egy forrásra, mert akkor a csalódás veszélye nagy. Sokszor sokat kell próbálkozni.

minap.hu: Tanulható a boldogság?

Cs. Gy.: Inkább azt mondom, hogy tanítható. De gyerekkorban kell kezdeni, a felnőttek már reménytelenek. Boldogtalan felnőttből már nem tudsz boldogat csinálni.

minap.hu: A boldogságot a jelenben kell keresnünk?

Cs. Gy.: Ha irreálisak a céljaink – például a héten megnyerem a lottó ötöst –, akkor garantáltan boldogtalanok, csalódottak leszünk. A boldogság mindig a jelenben van, és minden egyes boldog pillanat egy őrült nagy erőforrás, mert ez teszi lehetővé a későbbi boldogtalanság elviselését. Az emlékben a boldog pillanat nagyon hosszú lesz, és ez egy tartalék, egy akkumulátor. Ha viszont nincs feltöltve, akkor szomorú idők várnak, mindenkire.

Az „Élet-öröm – előadások és mesék mindennapi betevő örömeinkről” című előadássorozat jövő hét csütörtökön, február 27-én folytatódik. Szabó-Tóth Kinga, az ME BTK Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének vezetője a családi és párkapcsolati dinamikáról beszél majd, szintén fél 5-től és szintén a MAB Székházban.