Dalban mondják el, milyen a miskolci underground életérzés

A dalszerző-énekes elmondása szerint éppen édesanyjával értekezett arról, hogy mennyire jó lenne, ha valamilyen formában meg lehetne emlékezni az elmúlt évtizedek eredményeiről, ha valahogy testet ölthetne az a miskolci zenei közösségi életérzés, aminek Kriszta hosszú évek óta aktív résztvevője. Az édesanyja azt tanácsolta neki, hogy csak a szívére hallgasson – és ő ezt is tette. Szinte rögtön jött az ihlet, hogy egy dalban lenne ideális átnyújtani ezt az érzést az örökkévalóságnak. Bár a szöveg már könnyedén csapódott a lelkes elhatározás mellé, a dal és a hozzá kapcsolódó videó munkálatai hónapokat vettek igénybe. 

Kriszta zenekarával, a Zenegéppel felvette a dalt, majd felkérte a szövegben szereplő, ma is elérhető egykori és mai előadókat, hogy egy rövid videófelvétel formájában szinkronizálják le a hozzájuk kapcsolódó részt. Nagy örömmel mondtak igen-t a felkérésre és sorra készültek el a házi készítésű videók. Ezek után jött a munka nehezebbik fele; elkészíteni a dalhoz ezt a sokvágásos videóklipet, melyben össze kellett dolgozni a zenészek által felvett minivideókat a zenekari és szóló jelenetek bükkszentkereszti és ómassai vágóképeivel. 

Az énekesnő kiemelte: - Fel sem merült, hogy valamilyen búsuló, múltba révedő, szomorkás hangulatot teremtsen a dal. Éppen ellenkezőleg; ez egy vidám punk-rock nóta lett, mert zenélni jó. Azoknak is abszolút élvezhető, akik nem annyira tájékozottak a miskolci underground világban, de akik igen, azok számára ez egy igazi csemege lesz. A zenekarok nevei nyelvtani poénokkal kerültek a szövegbe, és már attól mosolyra szalad a szám, ha csak belegondolok, hogy a hallgatóval is ez fog történni, ha meghallja a saját kedvenceit. Volt olyan, akit már csak a refrénbe tudtam beemelni, de akit csak tudtam, beletettem. Itt, a Bükk lábánál tényleg csodálatos emberek élnek, különleges képességekkel és idesorolom azokat a zenei tehetségeket is, akikkel van/volt/lesz szerencsém együtt dolgozni. Sajnos személyesen elég ritkán találkozunk, elfogynak a zenei fórumok – ez egy jó alkalom volt arra, hogy valahogyan mégis összekapcsolódjunk. 

A dal nemcsak azért mérföldkő, mert megmutatja, milyen példás összefogásban tudnak együttműködni a miskolci zenészek, hanem azért is, mert ilyen jellegű lokálpatrióta kezdeményezés még nem volt. Talán akkor sem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk; himnusza született a miskolci zenekaroknak.