1

Megtelt az egyházi iskolák fiataljaival a Generali Aréna november 8-án pénteken a Tiszáninneni Református Egyházkerület Ifinapján, amelyet ráhangolódásként szerveztek a Magyarországi Református Egyház 2025-ös Ifjúság Évére. Az „Itt vagyok a legjobb helyen!” mottó jegyében azt a kérdést járta körül a rendezvény, hogy miként lehetünk megelégedettek és találhatjuk meg lelki békénket az életünk különböző területein: legyen az család, iskola, vagy éppen a helyi közösség. 

A vidám esemény célja az volt, hogy inspirációt és közösségi élményt nyújtson. Eközben teret adott az Istennel való élő kapcsolat megélésére is zenés dicsőítésen, igehirdetésen, bizonyságtételen és Ablonczy Áron és Andy Oatridge interaktív játékain keresztül. Zenei szolgálattal a Sófár református dicsőítő mozgalom zenekara és az erdélyi, jazzes és ragtime stílusban játszó MÉSA együttes szolgált. 

Isten biztonságos karámjában

„Az Ifinap mottója kapcsán felidéztem, amikor fiatal voltam és azokat a kérdéseimet, amikor elindultam az életet felfedezni. Nem tudtam még, hogy mi lesz belőlem, milyen jövő vár rám, lesz-e családom és hol fogok élni. Foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme és megismerhetem-e Istent” – mondta köszöntőjében Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, akiről a konferálás során elárulták, hogy az autójában legszívesebben Azahriah-t hallgat és a Lost a kedvenc sorozata.  

Majd a 16. zsoltárt idézte: „Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.” (Zsolt.16,6) Hozzátette magyarázatképpen, hogy a zsoltáríró Dávid király olyannak mutatja be az Úr Istent, aki határokat húz. Ugyanis nem mi döntjük el, hogy melyik országba és családba születünk, valamint, hogy milyen belső és külső tulajdonságaink lesznek.

„Mi a Teremtő általi meghatározottságot sokszor úgy éljük meg, mintha egy dobozba lennénk bezárva és szeretjük feszegetni a határokat. Sajnos gyakran át is lépjük ezeket, pedig akkor teljesedik ki az életünk és boldogabbak leszünk, hogyha azon a vonalon belül maradunk, amit Isten mutat számunkra. Mindazt, amire vágyunk, hogy elfogadjanak, szeressenek, nyugalomban és békességben éljük, azt mind Jézus Krisztusban találjuk meg. Akkor pedig mindegy, hogy hol vagyunk. Azt kívánom mindenkinek, hogy járja be ezt a felfedező utat, jusson el a Krisztusban való megelevenedésre és ne nyugodjon meg, amíg meg nem találja ezt” – fogalmazott a püspök.  

A szívünkben készít lakást

Mindezek után Vadnai Zoltán református lelkész, a Tiszáninneni Református Egyházkerület missziói referense imádsággal vezette be az igehirdetést. Megosztotta, hogy 1989. augusztusában járt először a Generali Arénában. Akkor vették fel a teológiára és kapta meg a behívót a Néphadseregbe, ahol kötelező katonai szolgálatot kellett teljesítenie. Beszámolt róla, hogy a Generali Arénából indultak el a borsodi fiatalok a Tiszai pályaudvarra. A hadügyminiszter hívta össze őket, most pedig Jézus, aki azt mondja „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn.14,6) 

Ifj. Csomós József református lelkész az etióp kincstárnok története (Ap.Csel. 8,26-37) alapján hirdette az Igét. A kincstárnokhoz zarándokútján Fülöp apostol csatlakozott egy angyal útmutatása nyomán, azért, hogy elmagyarázza neki olvasmányát, Ézsaiás próféta könyvének 53. részét, ami a Messiásról szólt. Végül kérésére megkeresztelte egy út menti forrás vízével, mert a kincstárnok megvallotta, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. 

A lelkész kifejtette, hogy az etióp utazó fekete bőrű és kasztrált volt, de felfelé ívelő karrierrel és jól jövedelmező állással rendelkezett. Mégsem érezte jól magát a bőrében és elindult otthonról. 3500 kilométert tett meg szekérrel, hogy eljusson egy másik vallás, a zsidóság templomába, ahová testi állapota miatt nem léphetett be, mert tisztátalannak minősült. Úgy tűnt, hogy ott sincs jó helyen, így elindult vissza haza. Éppen, amikor a pusztában járt, akkor megtalálta az Úr apostola.  

„Megtudta Fülöp apostoltól, hogy a boldogság helye nem az, ahol a forrásvíz van, mert csak akkor keresztelkedhetett meg, ha teljes szívéből hisz. Tehát Jézus nem azért jött, hogy egy picit kicsiszolja az életünket és jobb emberekké alakítson bennünket, hanem azért, hogy új emberré tegyen. Pontosan úgy, ahogy Nikodémust is újjászületésre hívta, pedig már idős volt. Tehát a szívünk az első, és ha Krisztus otthon van a szívünkben, ami számára a legtökéletesebb kuckó, akkor megtaláljuk a helyünket az életben. Sőt abban is biztosak lehetünk, hogy éppen a legjobb helyen vagyunk” – hangsúlyozta tanításában ifj. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense. 

(Borítókép: Barna Sándor református püspök és Andy Oatridge misszionárius)