Azért, mert Miskolcon látható Közép-Kelet-Európa legnagyobb ikonosztáza.
Amikor a Batthyány utcai templomban először álltam az ikonosztáz előtt, apámnak csak azt tudtam mondani, hogy ez egyszerűen gyönyörű. Lenyűgözött a mérete és a szépsége. Amikor az ember belép a templomba, hosszú percekig nem tud megszólalni a látványtól. Már arra sem emlékszem, hogy kerültünk az ajtón belülre, talán éppen az atya volt, aki beengedett bennünket. Mindenesetre nagyon nagy hatással volt rám. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a gyönyörűség milyen gyülekezeté. Én addig csak katolikus meg református templombelsőt láttam. Ugyanis, mint sokan velem egykorúak, én is kettős neveltetést kaptam.
Apám hívő katolikus, míg anyám régi partiumi református család tagjaként vallását nem gyakorló, de a helyi református közösséget minden hónapban anyagilag támogató ember volt. Nem tudom, hogy mikor és hol beszélték meg, de velem csak a végeredményt közölte apám. Ez pedig úgy szólt, hogy „holnaptól hittanra fogsz járni Pomaházi plébánoshoz.” Így aztán nekem az iskolán kívül három elfoglaltságom is akadt, hittanra, hegedűórára meg szolfézsórára jártam, és néha egy kicsit focizni a vasúti pályára. Aztán, ahogy mindenki, én is első áldoztam, és úgy emlékszem, akkor ittam addigi életem legjobb kakaóját friss foszlós kaláccsal a plébánián. Az illat még ma is az orromban van.
Visszatérve az ikonosztázra, csak jóval később, már felnőtt fejjel értettem meg, milyen fontos, hogy ez a templom itt van. Mert ez azt jelenti, hogy a város, ahol születtem, sok gondolat, sokféle szokás és sokféle érték befogadója. Ha lenézünk az Avasról a belvárosra, láthatjuk, hogy milyen sok és milyen sokféle háza van itt Istennek. Egymás mellett nyújtóznak tornyaikkal az ég felé évszázadok óta. Miskolc a tolerancia, a befogadás és megértés legszebb magyar példája. Hogy miért? Mert ezt sugározzák a templomok kövei, mert ezt hirdetik az egymásnak felelő harangok, és erről szól a város páratlan történelme. Mi, miskolciak ezen a „zenén” nőttünk fel. Bármi történjen a városban, ebből a közös, ezeréves múltból meríthetünk erőt.
Az egykori görögök temploma, a zsinagóga, az Avasi református templom, a Mindszenti meg a Minorita templomok, az evangélikus templom mind a belvárosban, néhány percnyi járásra egymástól, ma már a kultúra templomai is, ahol kórusokat, kamaraegyütteseket, orgonahangversenyeket, operaesteket hallgathat a betérő. Este, amikor már a város pihenni tér, tisztán és szépen szól az avasi torony harangjátéka. Dicsérve a múltat, üzen az élőknek.
A Szentháromság görögkeleti orthodox templomot 1785-ben kezdték építeni a Magyarországon ritkának számító copf stílusban. Építésére azért volt szükség, mert a török uralom után görög kereskedők telepedtek meg Miskolcon, és szerettek volna saját templomot. Berendezése szintén copf stílusú. Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza található benne, amely 16 méter magas, és 87 jelenetet mutat be Jézus életéből. Maga az ikonosztáz Jankovits Miklós egri fafaragó műhelyében készült. Az ikonok - négy ikon kivételével - Anton Kuchelmeister bécsi festő művei. A templom kegyképe az Achtirkai Istenszülő (Kazáni Fekete Mária) másolata, melyet II. Katalin orosz cárnő adományozott az egyház részére miskolci látogatása alkalmával. A templom mellé iskola, ispotály és a parókia is épült.